Igen, vége megérkeztünk az Everest alaptáborba. Reggel
megérkezett a guide-unk, akit egyezményesen csak köcsögnek vagy kisköcsögnek
hívunk, olyan 9 óra felé, hogy beszélt a főnökével, aki azt javasolta, hogy
menjünk a Tashilunpo kolostorba, mert az híres - na, tényleg hülyén haltunk
volna meg, ha ezt nem mondja - és ő majd a bejáratnál vár 10-től, mert addig
elintézi a papírügyeket. Mondjuk én is ilyesmit mondtam neki, konkrétan, hogy
mikor láthatjuk a shigatsei, pancsenláma kolostort, amire akkor azt merészelte mondani
a bunkaja, hogy nincs is. Én sajnos tudtam, hogy itt van a mindenkori
pancsenláma székhelye, ezért hát nem nagyon értettem, hogy miért kell nekünk
várni, hogy ő intézkedjen. Ezek szerint a főnöke levághatta, hogy mi a bajunk,
és kioktatta ezt az agyhalottat, akit egészúton úgy cipelünk, mint floki a rongyot,
valójában semmi hasznát nem vesszük.
Egyedül mentem a kolostorba, és megnéztem mindent, amit kb
3.óra alatt meg lehetett, aztán húztam ki várni a köcsögéket (ez a megjelölés semmiféle
kapcsolatban sincs a nemi identitásával és irányultságával, mert az nem is
érdekel bennünket), akik persze késve érkeztek, vagy 20percet vártam rájuk potyára.
Azért készültem a kolostorból, így a számomra fontos helyiségek nagy részét
megnéztem, de azért persze szívesen maradtam volna még.
Utána felszedtük a többieket, és elég későn, 11 után
indultunk utunkra. Mondtam a semmitérő hülyegyereknek, hogy mivel több mint
300km áll előttünk, jó lenne igyekezni, nem éttermezni órákig, de persze mintha
a falnak beszéltem volna. Szerettük volna még ma közelről látni a z Everestet,
szerintem ez jogos igény, ha amúgy a csillióba kerülő programunkban is ez van.
Először klassz, aztán marhára zötyögős úton haladtunk. A
végén Totyi fel is lázadt, hogy ő nem ül tovább hátul, ezért a semmirekellő
került oda, akit tényleg nem tudom, miért kell magunkkal vonszolni, mert
semmiféle információval nem szolgál, amit az úttal kapcsolatban intézni kell,
az a sofőr egyedül csinálja. Ő sem gyakorlott ezért időnként elszúrta az irányt,
meg a köcsög azt sem tudta, hogy hol kell venni az Everest-bc jegyet, amiről
kiderítettem, hogy nem 300-ba kerül, ahogy először mondta, hanem csak 180-ba,
amit ma reggel szintén már így mondott (tehát már csak ezért megérte vele
balhézni), ezért vissza kellett fordulnunk Tingribe. Mikor - már jeggyel -
visszamentünk a checkpointhoz, a sofőr intézkedett, hogy ugyanoda álljunk
vissza a sorba, ahonnan eljöttünk, szóval, ő legalább kicsit feltalálta
magát.
Aztán a két arc lazán megállt egy órára kajálni. Tök hiába
mondtam nekik, hogy talán inkább kéne venni kaját és igyekezni kellene, hogy
még lássunk valamit. Ezek leszarták, ahogy nagyjából mindent, és beültek zabálni
egy pukkant helyre, ahol egyébként egy teázóban 20 Jüanért akartak nekem teát
adni. Naná, hogy elküldtem őket, ahova valók az ilyen rablók. Ezek a népek kben
baromi tahók. Itt a basecamp-ben lévő sátras szállásunkon baromira nem érdekli őket,
hogy tőlünk hárman már alszanak. Most is bejött egy kisebb tibeti csoport és
itt lazáznak, hangosan pofáznak, söröznek, és cigiznek. Tudnám őket ez utóbbiért
kivágni a büdös francba.
Jó későn értünk az alaptáborba, pont az az egy óra hiányzott
nagyon, hogy még ma elmenjünk oda, ahonnan az Everest jól látszik. De legalább
nem merte a kisköcsög megkockáztatni, hogy nem szerez szállást. Tegnap a
bunkózása után én is írtam egy helyre, hogy ne maradjunk fedél nélkül, de
szerencsére a fószer mialatt mentünk az alaptáborba, szólt valakinek, hogy
intézkedjen foglalásügyileg. Tibetiül ment a duma, de azért lehetett érteni.
Útközben tiszta idő volt és szerencsére láttuk az Everestet
és a többi, környezetében lévő 8 ezrest is. Mikor nagy nehezen minden
chekpointon átjutottunk - a hülye köcsög még véletlenül sem mondta, hogy
egyenesen a Bc-be visz, mi több, arra se mondott először semmit, hogy nem
mindenki akar az alaptáborba menni, nem is tudom, mi lett volna, ha kötöttük
volna az ebet a karóhoz.
Naszóval megérkeztünk fél9 felé az alaptáborba, mikor
megkérdeztem, hogy úgy mégis hogy is látunk most már bármit is. Ekkor jött a
kisköcsögtől a szokásos paraszt válasz, hogy azt csinálunk, amit akarunk,
kisbusz már nincs, amúgy meg nincs késő, mert itt fenn hegyen sokára sötétedik.
És ez igaz is, pont az az egy óra hiányzott nekünk, hogy megjárjuk az utat az
alaptábor és az everestnézős hely között. Mikor visszamentünk a táborba,
Zsuzsa, aki már korábban visszafordult, mondta, hogy a kisköcsög időközben
módosított, és azt ígérte, hogy holnap busszal vagy gyalog eljutunk az
everestes ponthoz. Gondolom, az hatott, hogy megkérdeztem, hogy mint guide azon
kívül, hogy elbassza a programunkat, ugyan mit intéz itt. Na, de minden nap
balhézni kell? Ez egy kicsit fárasztó. Sajnos ebből nem hogy borravaló nem
lesz, de még minden létező utazós oldalon megírom a véleményemet. Gondolom, a
kínai partnerük sem fog ennek örülni.
A sátor kben tök rendben lenne, nagyon pofás és mivel
jakszarral fűtenek, nem is nagyon hideg, csak éppen akkora parasztok a helyiek
is, meg a sofőrünk és a guidunk is, hogy
hangosan buliznak, zenélnek a telefonjukkal, pofáznak, miközben a Zsusza és Totyiék
lefeküdtek aludni. Szóltam is nekik, de csak kicsit halkítottak, de maradt a
dzsumbuj. Mivel két fickó van a sátorban, a sofőr és a guide, úgy látom, az
alaptábor összes süldő lánya itt sündörög. Remélem, nem most fognak a szemem
láttára összefeküdni velük.
A szállás fejenként 80 egységért van, a teáért termoszonként 30-at kérnek
(rablás), a sör 10 jüan, a kaják 25
körül. Lehúzós, de nem annyira, mint a falu, ahol megálltak zabálni, és ahol
egy csésze teát akartak nekem 20 jüanért (740 Ft-ért) adni. Na, ott is hagytam őket,
és hiába kiabáltak utánam, hogy sorry, sorry.
Az alaptáborban borzalmas a wc. A háziasszonyunk velem jött,
mikor kérdeztem, hogy hol van, és bemutatta, hogy ő mellé pisál. Hát ekkor én is
lekapcsoltam a fejlámpámat, és elintéztem a dolgot kívül.. Aztán igényem támadt
kezet mosni, ekkor a sátor konyhájában egy műanyag lavorban löttyintettek nekem
vizet. Hálából a gazdaasszony kapott a palmolive tusfürdőmből a kezére.
Időközben elcsendesedett a banda, mindenki vízszintesen,
úgyhogy én is felfüggesztem magamat, és bebújok a paplan alá. Most derül ki,
hogy 5200 m körüli magasságban milyen lesz az alvás. Good night!
