6/30/2012

Nyaralás van...

Úgy nyaralunk, mint az emberek. azok közül is a tehetõsebbek. De hát mi is azok vagyunk, hiszen minden relatív. Ma délelõtti és délutáni fürdés volt, közte hol napozóágyon, holfüggõágyban hevertünk hideg itallal a kezünkben. Este beültünk egy parti helyre lemonshake-et inni és felfedeztük a környéket. A végén megvettük egy seveneleven boltban a reggelinket, hogy a kiváló, tengerrenézõ teraszunkon kajálhassunk. Holnap is ez néz ki, mert a háziak azt mondták, hogy holnaputánra tudják intézni a kajakos és sznorkeles programot, amit kinéztünk. Ill holnapra, mert már ma van és mindent elintéztem.

6/29/2012

Koh Pha Ngan - a földi paradicsom

Este a túlélõtúra után elég durva volt reggel 5-kor kelni. A tulaj elvitt bennünket a dzsipjével a helyi buszhoz, ami a taxi töredékéért szállított Surat Thaniba, ahonnan indulnak a buszok a katamaránhoz. Kb.2 óra hajôzås után értünk a szigetünkre, aminek homokos partján írom fürdés utáni blogomat. Egy arc mindjárt ránk szállt, 600-ért kínált parti airconos házat. Motorral elvitt pénzt váltani, úgyhogy ez az élmény is megvolt. Megnéztük a szállást,kiváló, úgyhogy maradtunk is. Rajtunk kìvül pár oligarhaképû orosz van a pereputtyával. Saját partszakaszunk van, függõágy a parton, de a teraszunkon is. A házikó tiszta, mindenki nyugodtan irigyelheti. A parton minden kötelezõ kellék megvan, fehér homok,.,, sziklák, pálmafák, kagylók, lakott és lakatlan részek. A parti étteremben olcsó thai tengerigyümölcsös tészta kapható és wifi itt is van. Remêlem, ezt a szöveget majd be tudom másolni a blogba és a tablettel készült képeket meg tudom osztani. Itt pihenjük ki a túlélõtúrát meg az egêsz êvet, mindkettônknek van mit. Na, tessék, most már hanyatt fekve ïrok. lassan de kényelmesen a homokban fekve, talpamnál a 30 fokos tenger. Itt csak sznorkelezni meg kajakozni szeretnêk a henyên kïvül. Összeségében megállapítható, hogy Thaiföld már jó régóta elindult az igénytelen giccses álmennyországot keresõ faszparasztok kiszolgálásának nyílegyenes ösvényén,és ebben jó messzire el is jutott. Nincs failak mûvízesés nélkül, a árusok kínálata általában gyalázatos, de az adottságok olyan jók, hogy mégis jó itt lenni. Ha végre látható valami az eredeti növényzetbõl, netán nem turistakényeztetõ kreténségek (pl. a magát holtnak mimikrizõ bêka leülõbuddházása) közepette figyelhetõ meg egy állat, hanem csak úgy spontán, vagy kimenni éjjel a failak teraszára és figyelni a szentjánosbogarakat (remélhetôleg), mint megannyi pislogó és mozgó szem az erdõben, a dzsungel elképesztõen horror hangjait hallgatni, szòval ez azért élmény, a nyaktörõ barlangtùrával együtt pláne. Na.,de most már megszáradtam, ideje begurulni a vízbe... Na, azóta kimásztunk, kimosakodtunk és felfedeztük a terepet. Ko Phangan hegyes-völgyes sziget, állandóan huplikra föl, huplikról le kell mászkálni. Nem csoda, hogy aki teheti, motorral jár. A helyi közlekedést még nem fedeztük fel. Eszter, Gábor, ha tudtokerrõl valamit, lécc írjátok, mert a taxi nagyon lehúzós. A miénk itt a sziget északnyugati részén az egyik legnagyobb resort. Van külön sznorihelyünk is, meg egy benyúló betonrész a tengerbe, aminek a végén függõágyakban @piheghetünk, szóval nem annyira rossz a hely. Bolt is van közel, csak kár, hogy négy buckát kell menni. Zsuzsa ki is dõlt már pedig alig múlt 9, úgyhogy én meg bevágom magam a fõépületbe, mert ott van wifi és megpróbálom megosztani a mai irományt némi rablettel készült képekkel, mert a többit még mindig nem tudom csatlakoztatni, hogy fel is ismerje. De majd csak belejövök... Na, megyek este a recepció épületébe, ahol állítólag van wifi, de már bezárták a koránfekvõ, késõnkelõ dolgos helyi arcok. Na, most reggel, túl a tengerpartra nézõ teraszon megvalósult reggeliztés után teszek egy próbát. Fotóztam tablettel is, azokat is igyekszem megosztani. Hogy hova siketül beilleszteni, az kérdéses.
Mégse tettünk próbát mert muszáj volt vízbe menni. van baja azért a partnak. A sasát részünk tùl sekély sokáig, aztán meg sziklás korallos. Van mellettünk egy beugró is, inkább nyúlvány étteremmel az elején a végén napozóágyakkal és függôágyakkal.Innen irok éppen. Ha itt megyünk be, rögtön mély a víz, viszont könnyen a sziklához tud vágni. Az lesz a megoldàs, hogy a helyünkrõl megyúnk be de túraszandálban. Hogy a bennünket foglalkoztató másik hatalmas problémát érzékeltessem:hosszan kerestünk olyan árnyékot, ahol nem eshet kókiszdiò a fejünkre. Találtunk ilyet is így helyreállt a világ rendje. Miért van az, hogy nem egész évben ilyen léptékû problémákkal kell küszködni? Na,lefotózom,hogy milyen körülmények közt ìrok.

6/27/2012

"The torture never stops"

A fenyi címû Zappa-klasszikus járt ma többször a fejemben.Megvolt az egésznapos dzsungel- és barlangtúra, ami kissé túlélôre sikeredett. Reggel indultunk dzsippel, két ausztrál, egy újzélandi, egy Usában és bangkokban élõ osztrák,egy hawaii kinézetû pasas és két holland lány társaságában. Utôbbiak bemutatót tartottak a leszbikus együttélés intim perceibõl. Se heteróknál, se homóknál nincsigényem ilyet látni, de nem volt zavaró, hiszen a természeti tünemények mindent felülírtak. Hosszú dzsip után hosszú hajóút következett elképesztô hegyek és szigetek között, aztán kajakozáz, fürdés és állati jo kajak (kozbn atvaltottam a tulaj gepere).  Akaja utan jott a tortura, eloszor dzsungelben arkon bokron gyaloglas  utana vizeken is atgazoltunk,  kovekre fel es le, aztan  kikotottunk egy bazi nagy barlangnal. Itt aztan minden jott,  kovekre maszas, hol terdig hol derekig,  hol mellig ero vizben gzolas koveken, aztan  kotelbe kapaszkodva uszas, maszas hihetetlen letrara  fel  a semmibe, ugras at a csuszos  sziklara es hasonlok. Velunk volt egy helyi  csavo mezitlab, es mint Tarzan  ugralt elol a drybagekkel, neha felhuzott egy sziklan, de volt egy pont, amikor ereztem,  hogy lerantom a melybe. Na, de mege,  kuonben nem utnem  itt a takonybillentyuezetet. Nem az enyemet, a gazdaet, mert az en gepem lemerult. Lattunk fantasztikus cseppkoveket, oriasbekakat, akikre Tarzan azt mondta, hogy olyanok mint az ulo Buddha, pedig csak holtnak tetettek magukat. Lattunk meg deneereket, oriaspokokat az egyiket maszattam a karomon, szarnyas gyikot, kigyokat, es markint a barlangbol oriafakat. Megint nem tudok reszletes leirast adni, mert az arc mar nez, hogy tunjek. A labamnal oriasvarangy ul eppen. Jo ez a hely de holnap tovabballunk Ko Panganra. Eszternek uzenem: ha a barlangban nem torte ki a labat, akkor milyen hely volt az, ahol vegul sikerult? Ha netcafeba megyunk, teszek fel meg kepeket, mert tabletrol nagy nyomorusag az ilyesmi. Nagyon jo kepek es ideok varhatok. 

6/26/2012

Az elefántokat molesztálni tilos!

Végre kialidtam magamat. Csak egyszer ébredtem arra, hogy egy kisebbfajta,úgy négy centis trópusi ezerlábú sétál a nyakamon. Kivágtam gyorsan a fátylas ágyunkból és durmoltam tovább vagy 9-ig. Itt egyébként korán van sötét, fél 8 felé, és este 10 körül már kérdezte finoman a gazda, hogy nem akarok-e 10 percen belül elhúzni. Azért is érdekes ez nekik, mert akkor nem kell tovább égetni a lámpákat. A dzsungelben és itt a faiszállásoknál is matasötét van. Ez az érdekes erdei hangokkal együtt egészen horrorisztikus tud lenni. Olyan blairwitch prokect-jellege van.ÉS a láthatatlan állatok mellett itt vannak a nagyon is láthatók... Dán család költözött mellénk, most jöttek reklamálni, hogy a failakjukban egy óriási pók ül. Kérdeztem, hogy lefotózták-e, mire a fickó úgy nézett rám, mint egy bolondra. Ja, mikor majd összefosta magát, majd akkor fotózna. És mêg ezekkel akartak bennünket barlangtúrára vinni.Kben holnap reggel megyünk másokkal egésznapos kirándulásra. Na, de a mai napról: DÊélelõtt megint
kenuzni mentünk. Szép barlangos buddhás helyen ereszkedtünk le és elõbb halakat etettünk, majd csorxogáltunk a dzsungeles folyócskán. Ez a túra sajna rövidebb volt, mint a tegnapi, de király kaja is járt vele.Gyümölcsös csirke rizzsel és utána mindenféle gyümölcs.Amíg elkészûlt a kajánk, lubickoltunk a folyóban.Bekiabáltak a vízbe, hogy gyerünk kajálni, és jött a terülj terülj. De így kell nyaralni, nem? Utána zuhany, tiszta ruha (minek is?) és irány a nemzeti park, aminek egy részét egyedül fedeztük fel.Még Kenzo parfümöt is fújtunk, hogy nagyon korrekt legyen a toáletünk.Na, kezdõdõtt a délutáni séta azzal,hogy a háziak megmutattták a rövid utat.Egy sekélyebb részen, combig érõ vízbenkellett átgázolni a folyón, majd séta be a faluba. Megállapíthattuk, hogy a mi helyünk a többihez képest a legtermészetközelibb, a leglevésbé mûmájer,na meg azt is, hogy nem ártana még nappali fényben visszarombolni a patakon keresztül. Annyira féltettem a kamerákat, hogy mikor kiértünk, majdnem leestem a lépcsõrõl a nagy igyekezetben.A Nemzeti Parkban minden kisebb-nagyobb csobogót vízesésnek titilálnak, amire az elsõnél rájöttünk, ahonnan láttuk a másodikat is.Többre nem volt idõnk, mert marha sokat kellett ezekért is menni adzsungelben, ami végre nem volt telepített. Ha az embert letért az útról, tarzannak és jeanne-nek érezhette magát. Fura állathangok, pára, de olyan, hogy mindened cseppfolyós állagú lesz, óriás levelek, pillangók, szóval minden kellék és sok elefántszar, mert ahol mentünk, arra járnak a vadelefántok inmi. SSzerencsére ezúttal eggyel se találkoztunk, nem úgy, mint két éve. Figyelmeztetett egy tábla, hogy tilos õket zavarni.Reméltem, hogy nekik is van táblájuk, hogy tilos embereket agyontaposni.Na.végül leizzadva túléltük a trekkinget, mert hogy ez lett a sétából.A kenzora rákentük a Vape-t, mert megérkeztek a szigonyok is, csak remélem, hogy a maláriát és dengeelázkórokozókat nem nekünk adták tovább. De ezt majd ûgyis megtudjuk.Mikor visszaértünk, már ott volt a dán család, akikkel szövetkezvetán olcsóbban megyünk holnapután szigetezni.Esõmég nem volt (lekopogom).A dzsungelen kívül a pára is elciselhetõ. Fázni nem kell, este egész jó a hô, a vizen nappal is.A hapsi már várja, hogy tûnjek,ezért abbahagyom. Még annyit, hogy Zsuzsa várja a további focieredményeket.Próbálok majd fotókat is feltenni.

6/25/2012

Welcome to the jungle again! - A termesztett õserdõben....

És én még azt hittem, hogy nem lesz net... Nem a fenét nem, igaz más nem nagyon van, vagy olyan drágán, hogy inlább nem kérünk belõle. A kiváló sleeperes vonatozás után Suratthaniban már várt bennünket két "welcome Zsuzsanna Borbely" feliratot tartó fickó egy toyotával és némi horrorárú reggeli után már röpített is bennünket fai szállásunkhoz, a Nature reserve-be. Megkaptuk a neten kinézett failakot, a Cool breeze-t.Kis pihi és rácsodálkozás a dzsungelre, ill. Amit hagytak belõle, és kezdõdött a programegyeztetés, aztán már gumikajakba is pattantunk., hogy egy lájtos vivzitúrát tegyünk. Már a vonatból látszott, hogy a táj adottságai kiválóak. SÜvegalakú meg ülô állat alakú hegyek, buja növényzet, nettópus,de... Ha jobban odafigyel az ember, elég sok katonásan álló, azozos fajba tartozó fát lát, sok a mûvelt terület, szóval khao Sok (Khao = hegy) messze nem az az anticivilizáció, aminek a dzsungelben lêvô failak alapján gondolnánk. Van persze ilyen része is, fõleg, ami a hegyen van meg a folyó mentén. A ház kben hibátlan, jó magasan van egy nagyobb fa koronaszintje alatt. Van benn minden, még zuhany is, kis vízesés formájában. Szúnyoghálós ágy, jópofa berendezés, és állandó majomveszély. Bejönnek a szemetek a kajára, de ha nincs szerencsénk vihetnek mást is, ezért inkább csukva vannak az ablakok. Rajtunk és a majmokon kívül csak kígyók, szép, megtermett bambuszkígyók, a háziak macskával, harcikakassal látható a madarak inkább csak hallhatók, bár egy kingfishert azért láttunk a vizitúrán_túrán. Ahogy itt a háziak wifis teraszán hallom, óriásbékák és mindenféle hangadó rovarok is lehetnek. Errdfelé élnek a dögszagot árasztó légyevõ növények is. Amint tudok, majd teszek fel képeket, mert lett néhány. Fõkênt a trópusi virtuális növénygyûjtemény bõvült. Párszor csónakal alvó kígyó alá kerültünk, ebbõl kifolyôlag ilyen kép is lesz. A gumikajakozás olykor raftingba ment át, mert a sziklásabb lejtõkön kissé begyorsult a folyó. Szerencsére kaptunk drybaget, mert naná, hogy az enyémet otthon hagytam, pedig az szép piros és még nem büdös. Fürdés is volt a folyóban (tiszta, nagyhalas, nem krokodikos). A tigrisek és egyéb izgalmas állatok, így a kétéve kiismert vadelefánt is, a dzsungel mélyén lakik a helyiek szerint. Háziasított elefánttal azért találkoztunk. Holnap újabb vizitúra következik. Aztán meglátogatjuk szervezetlenül a nemzeti parkot, harmadnap pedig toöbbekkel egésznapos kirándulásra megyünk, az idõjárástól és az utitársaktôl függõen két program közül valamelyikre. Aztán pedig hajnalban indulás lesz Ko Phangan szigetére, egy kis fehérhomokos tengerpartozásra.A dzsungelezés egy nappal rövidebbre vesszük, mert extrém drága és elég brutál lenne a többi program, a mostaniak se olxsók éppen. Szerencsére, tudtam alkudni (de nem eleget). Próbálok feltenni képeket, de ezzel a minimál masinával nem lesz könnyû.Miért van az, hogy látja a pendrive-ot, de nem enged semmit másolni róla? Szóval, a tablet még mindig nem a haverom.

Chinatown

Reggel nem volt könnyû a kelés az elõzõ napok nemalvásai után. Gyors pakolás ês húzás pink barbies taxival avasûtállomásra. Ûj olvasóimnak: a thai rózsaszín taxik pont olyanok, mintha barbiebaba kellékek lennének. Tény azonban, hogy könnyen észrevehetõek. Bevágtuk a nagycukkokat a csomagmegôrzôbe és iramlottunk tuktukkal a Chao Praya folyóhoz. Naná,hogy a taxis méregdrága szemekhez vitt bennünket, akiket rövidúton rendeztünk le és némi téblábolás után találtunk jóval olcsóbb hajót, na jó, egy nagyobb motorcsónakot, amivel téptünk a folyón felfelé, majd mindenféle kanálisokban úszkáltunk. Nagyon mocskos ennek a folyónak víze, de tele van óriáshalakkal. Örökké etetik ôket, nemcsak a túristák, hanem az éttermek személyzete is.mivel ide öntik az ételmaradékot. Van is nagy ficánkolás ilyenkor. Akár kézzel is lehetne halat fogni. A folyó mentén igencsak vegyes a kép, Manhattanbõ teleportálódott felhõkarcolók és nyomorúságos viskõk testesítik mega két végletet. Néhol lehet érzékelni, milyen lehetett a régi, földszintes Bangkok (aranysárkányos, kígyós meseváros). A hajókázás után eredetileg enni indultunk,de tök véletlenül a kínai negyedbe tévedtünk, ami itt egy kicsit nagyobbacska városrész. Persze véletlenül sem találtuk elsõre a kajáldásnegyedet, amit már 2010-bõl jól ismertünk. Csak kavarogtunk össze-vissza, elõszõr néptelen mellékutcákban -gondoltuk, vasárnap van, zárva van Csajnataun - aztán kiértünk a forgalmasabb utcákba és láttuk, hogy nincs teljesen zárva, mert kb. 1 millió emberrel sodródtunk a borzalmas bazártengerben. Zsuzsa vett 16 Ft-ért fülbevalót, megbeújítottunk némi aszalmányokat (egyelõre gyümölcsöket) a lèben úszó, bezacskózott varangyot, a sültcsótányt, hernyót, skorpiôt és más nyalánkságot az út végére hagyjuk, hogy az .esetleges egzotikus bélbajokkal már otthon szórakoztassuk magunkat. A fentiekbõl lehet következtetni, hogy végül megtaláltuk a kajálôs városrészt a kis-Kínában Kérdezgettünk helyieket, de aztán mindig máshova vitt bennünket a kiváncsiság. Egyszer megkérdeztem egy bankból kifáradó, jólötözött urat, hogy tessék mondani, hol van itt kínai vendéglõ. Mutatta is az irányt, meg jött is arra, és végül kiferült, hogy ott is dolgozik, amit ajánlott, egy töküres elõkelõ étteremben, ahol szerinte a kacsa nagyon jó, csak kár, hogy egy kisebb vagyonért. Kegyeletbõl átfutottuk az étlapot, és közöltük a kimért személyzettel, vagy viselkedése alapján tán a tulajjal, hogy its too expensive for us. Láthatôan egyetértett és vita nélkül engedett utunkra. Nemsokára megleltük hazánkat: egy utcai, mûanyagszékes, edényeket utcánellögybölõs kis helyen, ahol egész jó tokásos-csirkés tésztás valamit. Remélhetõleg nem lesz baj belöle, mert iszonyat forró volt. Mikor teleeetük magunkat, utána csak kajáldákba botlottunk, ahogy az lenni szokott. Közben kiderítettük, hogy az árusnegyedben körbe-körbe mászkáltunk, ezért ha valakit érdekel. hogy hol lehet hello kittys hálóinget, hajpántokat, vagy iszonyat ronda blúzokat kapni, vagy esetlen faragott játêkgitárt, tokosbuddhát, csak szóljon (Kutas Gábornak: ha akartunk volna, se tudtunk volna csalni, mert Tintines pólót nem láttunk). Jut is eszembe, Zsuzsa nagyon hálás lenne rendszeres focieredményekrért., rövid tudósításokkal (jó meccs volt, szar meccs volt..) Mikor kicsájnáztuk magunkat, visszatuktukoltunk a pályaudvarra, ahol csatlakoztunk az ott ücsörgõ, légkondiban pihengetõ utastengerhez. Utasok mindenütt, szêken, földön szanaszét. Jók athai vonatok, bár nem a gyorsaságukról híresek, most is úgy megy, hogy sêtálhatnék mellette. De így legalább egész éjjel megy és lehet rajta aludni. Elõször nem is gondoltuk, hogy mennyire lehet. Mikor kintrõl néztük a helyünket,elbizonytalanodtunk, mert otthon neten sleeperre vettem jegyet, ezzel szemben a kocsink tele volt egymással szembeni kis barna múbõrülésekkel. Hogyan lesz ezekbõl ágy? OK, hogy a thaiok kicsik, no de nem ennyire. Végül Zsuzsa fejtette meg, hogy a szemben ülõ egyszercsak felmegy szépen az emeletre, ahol lehajlítanak neki egy ágyat és az alsóé lesz a két ülésbõl összenyitott szeparé, ahol most is fekve írok ebbe anyomorúságos, ámde lassan megszokható szövegszerkesztõbe No, de haladjunk sorjában. Rögtön az elején muszáj volt az egésznapos fülledtmelegre inni valamit (kicsit párás meleg van, de nem vészes, délutánra jön meg - vagy nem - monszunesõ, a nagy pára mistt nincs rettenetes napsütés mindig, de azért masszívan 30 fölötti ahõ, légkondiban 20 fok vagy kevesebb, szóval legalább egy kendõt êrdemes a kishátiban vinni, ha az ember nem akar a boltban tüdõgyulát kapni, Na, de a vonat: rendeltünk hideg Chang sört, amihez gyorsan összeeszkâbâltak nekünk egy asztalt. Erefetileg nem egymás utáni helyekre rendeltem jegyet.mert akkor egyikünknek fel kellett volna mászni az emeletre. Igy aztán amerikai utitársunkkal cserélt a Zsuzsa, hogy a nekünkösszeállított kis csapszékhez odafêrjen Még zsörtölõdött is, hogy a paraszt jenkik felrakták acipõs lábukat az ülésre, amin õ aludni fog. Na, de egyszercsak beállított egy szigorûarcú egyenruhás csávó, aki ellentnondást nem tûrõen el kezdett ágyazni. Tetõágy lehajt, matrac, lepedõ, párna,fehér frottírtörölközõszerû takaró és söteétkék függöny került minden kis kutricába. Szóval, itt a sleeper szolgáltatás halálkomolyan van véve Az mondjuk fura, hogy nem az utasok igénye szerint megy az ágyiasítás, hanem negyed 9-kor a szigorú sraff úgy gondolja, hogy köpött a maci, ideje az utasokat ágyba dugni és akcióba helyezi magát. Tanakodtam is, hogy ha hozzám ér, mit csinál, felállít bennünket, sört kiönti, asztalt lebontja, de nem. Komor képpel kikerült és ment a másik kocsiba végrehajtani az ágyazást. Zsuzsa befeküft afüggönyös ágyba énmeg lestem, hogy mi lesz, maradok-e büntibõl a barna mûbõr ûlésen. Egyszercsak feltûnt a komor arc, fejêvel rövidet intett, én visszabólintottam komoly képpel+ valahogy ûgy, hogy, igenis, értettem, és cuccommal együtt gyorsan letakarodtam az ülésrõl. A fószer pillanatok alatt megvarázsolta a két függönyös hálórészt, ahol az alsôba bekunyóztam és most itt tehénkedve blogolok. tonképpen félvakon, nemcsak mert lustaság miatt nem vagyok csak szemüveges, hanem, mert van nêmi restanciám alvásilag. Most viszont annak ellenêre, hogy má éjjel 1 van+ semmi álmosságot nem érzek. Igaz, van kb 5 ôra idõeltolódás. Gondolom, a kaotikus otthoni életvitelem miatt számomra a jetlag ismeretlen, de a Zsuzsát se gyötri, mert mindig és mindenhol tud alidni. Most is órák óta húzza a lóbõrt. Hiába, érezte az erõt, a szigorú szobaparancsnok takarodót fújt.... Remélem, reggel sikerül idõben ébredni és nem a komor csávó rugdos ki az ágyból. Úgyhogy abba is fejezem a virtuálbillenyûkopogtatást és lehanyatlok apárnára.Holnaptól failak a dzsungelben....