6/25/2012

Chinatown

Reggel nem volt könnyû a kelés az elõzõ napok nemalvásai után. Gyors pakolás ês húzás pink barbies taxival avasûtállomásra. Ûj olvasóimnak: a thai rózsaszín taxik pont olyanok, mintha barbiebaba kellékek lennének. Tény azonban, hogy könnyen észrevehetõek. Bevágtuk a nagycukkokat a csomagmegôrzôbe és iramlottunk tuktukkal a Chao Praya folyóhoz. Naná,hogy a taxis méregdrága szemekhez vitt bennünket, akiket rövidúton rendeztünk le és némi téblábolás után találtunk jóval olcsóbb hajót, na jó, egy nagyobb motorcsónakot, amivel téptünk a folyón felfelé, majd mindenféle kanálisokban úszkáltunk. Nagyon mocskos ennek a folyónak víze, de tele van óriáshalakkal. Örökké etetik ôket, nemcsak a túristák, hanem az éttermek személyzete is.mivel ide öntik az ételmaradékot. Van is nagy ficánkolás ilyenkor. Akár kézzel is lehetne halat fogni. A folyó mentén igencsak vegyes a kép, Manhattanbõ teleportálódott felhõkarcolók és nyomorúságos viskõk testesítik mega két végletet. Néhol lehet érzékelni, milyen lehetett a régi, földszintes Bangkok (aranysárkányos, kígyós meseváros). A hajókázás után eredetileg enni indultunk,de tök véletlenül a kínai negyedbe tévedtünk, ami itt egy kicsit nagyobbacska városrész. Persze véletlenül sem találtuk elsõre a kajáldásnegyedet, amit már 2010-bõl jól ismertünk. Csak kavarogtunk össze-vissza, elõszõr néptelen mellékutcákban -gondoltuk, vasárnap van, zárva van Csajnataun - aztán kiértünk a forgalmasabb utcákba és láttuk, hogy nincs teljesen zárva, mert kb. 1 millió emberrel sodródtunk a borzalmas bazártengerben. Zsuzsa vett 16 Ft-ért fülbevalót, megbeújítottunk némi aszalmányokat (egyelõre gyümölcsöket) a lèben úszó, bezacskózott varangyot, a sültcsótányt, hernyót, skorpiôt és más nyalánkságot az út végére hagyjuk, hogy az .esetleges egzotikus bélbajokkal már otthon szórakoztassuk magunkat. A fentiekbõl lehet következtetni, hogy végül megtaláltuk a kajálôs városrészt a kis-Kínában Kérdezgettünk helyieket, de aztán mindig máshova vitt bennünket a kiváncsiság. Egyszer megkérdeztem egy bankból kifáradó, jólötözött urat, hogy tessék mondani, hol van itt kínai vendéglõ. Mutatta is az irányt, meg jött is arra, és végül kiferült, hogy ott is dolgozik, amit ajánlott, egy töküres elõkelõ étteremben, ahol szerinte a kacsa nagyon jó, csak kár, hogy egy kisebb vagyonért. Kegyeletbõl átfutottuk az étlapot, és közöltük a kimért személyzettel, vagy viselkedése alapján tán a tulajjal, hogy its too expensive for us. Láthatôan egyetértett és vita nélkül engedett utunkra. Nemsokára megleltük hazánkat: egy utcai, mûanyagszékes, edényeket utcánellögybölõs kis helyen, ahol egész jó tokásos-csirkés tésztás valamit. Remélhetõleg nem lesz baj belöle, mert iszonyat forró volt. Mikor teleeetük magunkat, utána csak kajáldákba botlottunk, ahogy az lenni szokott. Közben kiderítettük, hogy az árusnegyedben körbe-körbe mászkáltunk, ezért ha valakit érdekel. hogy hol lehet hello kittys hálóinget, hajpántokat, vagy iszonyat ronda blúzokat kapni, vagy esetlen faragott játêkgitárt, tokosbuddhát, csak szóljon (Kutas Gábornak: ha akartunk volna, se tudtunk volna csalni, mert Tintines pólót nem láttunk). Jut is eszembe, Zsuzsa nagyon hálás lenne rendszeres focieredményekrért., rövid tudósításokkal (jó meccs volt, szar meccs volt..) Mikor kicsájnáztuk magunkat, visszatuktukoltunk a pályaudvarra, ahol csatlakoztunk az ott ücsörgõ, légkondiban pihengetõ utastengerhez. Utasok mindenütt, szêken, földön szanaszét. Jók athai vonatok, bár nem a gyorsaságukról híresek, most is úgy megy, hogy sêtálhatnék mellette. De így legalább egész éjjel megy és lehet rajta aludni. Elõször nem is gondoltuk, hogy mennyire lehet. Mikor kintrõl néztük a helyünket,elbizonytalanodtunk, mert otthon neten sleeperre vettem jegyet, ezzel szemben a kocsink tele volt egymással szembeni kis barna múbõrülésekkel. Hogyan lesz ezekbõl ágy? OK, hogy a thaiok kicsik, no de nem ennyire. Végül Zsuzsa fejtette meg, hogy a szemben ülõ egyszercsak felmegy szépen az emeletre, ahol lehajlítanak neki egy ágyat és az alsóé lesz a két ülésbõl összenyitott szeparé, ahol most is fekve írok ebbe anyomorúságos, ámde lassan megszokható szövegszerkesztõbe No, de haladjunk sorjában. Rögtön az elején muszáj volt az egésznapos fülledtmelegre inni valamit (kicsit párás meleg van, de nem vészes, délutánra jön meg - vagy nem - monszunesõ, a nagy pára mistt nincs rettenetes napsütés mindig, de azért masszívan 30 fölötti ahõ, légkondiban 20 fok vagy kevesebb, szóval legalább egy kendõt êrdemes a kishátiban vinni, ha az ember nem akar a boltban tüdõgyulát kapni, Na, de a vonat: rendeltünk hideg Chang sört, amihez gyorsan összeeszkâbâltak nekünk egy asztalt. Erefetileg nem egymás utáni helyekre rendeltem jegyet.mert akkor egyikünknek fel kellett volna mászni az emeletre. Igy aztán amerikai utitársunkkal cserélt a Zsuzsa, hogy a nekünkösszeállított kis csapszékhez odafêrjen Még zsörtölõdött is, hogy a paraszt jenkik felrakták acipõs lábukat az ülésre, amin õ aludni fog. Na, de egyszercsak beállított egy szigorûarcú egyenruhás csávó, aki ellentnondást nem tûrõen el kezdett ágyazni. Tetõágy lehajt, matrac, lepedõ, párna,fehér frottírtörölközõszerû takaró és söteétkék függöny került minden kis kutricába. Szóval, itt a sleeper szolgáltatás halálkomolyan van véve Az mondjuk fura, hogy nem az utasok igénye szerint megy az ágyiasítás, hanem negyed 9-kor a szigorú sraff úgy gondolja, hogy köpött a maci, ideje az utasokat ágyba dugni és akcióba helyezi magát. Tanakodtam is, hogy ha hozzám ér, mit csinál, felállít bennünket, sört kiönti, asztalt lebontja, de nem. Komor képpel kikerült és ment a másik kocsiba végrehajtani az ágyazást. Zsuzsa befeküft afüggönyös ágyba énmeg lestem, hogy mi lesz, maradok-e büntibõl a barna mûbõr ûlésen. Egyszercsak feltûnt a komor arc, fejêvel rövidet intett, én visszabólintottam komoly képpel+ valahogy ûgy, hogy, igenis, értettem, és cuccommal együtt gyorsan letakarodtam az ülésrõl. A fószer pillanatok alatt megvarázsolta a két függönyös hálórészt, ahol az alsôba bekunyóztam és most itt tehénkedve blogolok. tonképpen félvakon, nemcsak mert lustaság miatt nem vagyok csak szemüveges, hanem, mert van nêmi restanciám alvásilag. Most viszont annak ellenêre, hogy má éjjel 1 van+ semmi álmosságot nem érzek. Igaz, van kb 5 ôra idõeltolódás. Gondolom, a kaotikus otthoni életvitelem miatt számomra a jetlag ismeretlen, de a Zsuzsát se gyötri, mert mindig és mindenhol tud alidni. Most is órák óta húzza a lóbõrt. Hiába, érezte az erõt, a szigorú szobaparancsnok takarodót fújt.... Remélem, reggel sikerül idõben ébredni és nem a komor csávó rugdos ki az ágyból. Úgyhogy abba is fejezem a virtuálbillenyûkopogtatást és lehanyatlok apárnára.Holnaptól failak a dzsungelben....

3 megjegyzés:

Kuti írta...

Tintin pólót Bangkokban csak a Khao San Roadon láttam (még a Chatuchak Marketen sem), de mire visszaértünk Burmából, eladták. de ne félj, Vietnam tele lesz vele, nem győzöl, majd válogatni.

ITA-ENG 0:0, tizenegyesekkel továbbmentek az olaszok. megérdemelten. szerda ESP-POR, csüt ITA-GER. Forza Azzurri!

Erzsébet Nagy írta...

Köszi, továbbítom Zsuzsának az értékes információkat. A suratthani seven11-ben volt tintines videó (nagyon ratyi borítóval).

Erzsébet Nagy írta...

Ez aforzás duma azt jelenti, hogy nem a nêmeteknek van drukkolva?