8/04/2012

Ennyi volt...

Az utolsó nap a szokásosan telt. Pakolás, kicsekollás és elvesződés Bangkok bazártengerében. Buddhanap volt éppen, sok pujával alkoholt sehol se mértek, viszont, rengeteg kirakodó volt, az ócskapiac interkontinentális méretet öltött és mi belevetettük magunkat. Aztán utolsó pattayozás következett be és indulás taxival a reptérre. Akkorára nőtt a zsákom, hogy ha rosszul dobom a hátamra, ledönt. Nem lehetett már ezzel tömegközlekedni, meg párszáz forint külünbözetért minek is. A bangkoki űrbázisszerű reptéren fura hangokat lehetett hallani. Zsuzsa azt hitte, hogy a skytrain jön be ilyen hanggal, de kiderült, hogy egy koreai popsztár utazott éppen valahova és kijött a reptérre párezer tinédzserkorú rajongója, és amint feltűnt az illető valahol, sikoltozni kezdtek. Ha nem látták, akkor viszont rögtön elhallgattak. Szóval, fura egy társaság volt. Az út a szokásosan alakult, bár a Turkish Airlinesnak ez a járata elég pukkant volt, nem működött a hang a fedélzeti számítógépen, kevésbé szép kiscsomagot adtak a szokásos zokni-szemfedő-füldugó tartozékokkal és becsomagolatlan takarót adtak, amin leplezetlenül látszott, hogy az előző utas is ezt használta. A becsomagoltnál legalább az a feeling megmarad, hogy nem használták előtted. Na, mindegy, a kaja jó volt, az idő telt, nem kellett rengeteget várni Isztambulban és hipp-hopp megérkeztünk a kies, mucsaszerű, lehangoló pesti airportra. Kultursokk ide érkezni immár. Sehol normális táblák, eligazítók a külföldieknek, sehol csomagvivő targoncák és az egész valahogy egy elhagyatott raktárat mintáz. Combos patriotizmus kell hozzá, hogy ezt ne így lássa az ember. Otthonról teszek fel képeket meg videókat is, de most még kicsit maradok Sanciéknál Pesten. 

8/01/2012

Ayutthaya, az utolsó kirándulás

Nem volt hely a Lamphu-ban. Egyáltalán, Bangkokra ki lehet tenni a megtelt táblát. A kajás-bazáros utcákban mozdulni se lehet, óriási a forgalom és amúgy minden amegszokott. Nem szaroztunk, bementünk a drága és idegesítõ hibákkal rendelkezõ Rambouttri Village-be. Most szerencsére nem pöcére nézõ szobát kaptunk, de ami nagyon idegesít, hogy az ígéret ellenére nem jön be az internet, így a lobbyban ülök. Most is itt rohaszt az orrom alá egy bunkó a cigijével és csípnek a szúnyokok. Ezért aztán nem szarakodnék a képfeltöltéssel, mivel holnap este indulunk már Mo-ra. Utolsó kirándulásom összefoglalója következik: Sukkothai volt Sziám elsō fōvárosa, Ayutthaya a második.A burmaiakkal folytatott rendszeres háborúzások következtèben erösen lerombolôdott. A várost elfoglalók egyik mániája volt a buddhaszobrok lefejezèse, így aztán itt is rengeteg fejetlen ès súlyosan megrongált szobrot találunk a romok közōtt. Ahogy Sulkothaiban, itt is tōbbnyire tèglával dolgoztak. Az épületeken keverednek a hindu és buddhista elemek. Legjobb szervezetten jōnni ide, mert a látnivalók nimcsenek egymáshoz kōzel. A szervezett kirándulásokat utálom, de ez egèsz elviselhetō volt. Ugyana guide angolja elèg fura volt, de azèrt lehetett èrteni ès csak egyszer fordult elō, hogy a csoportnsk rá kellett várni. Zsuzsà betelt a buddhákkal, ezért egyedül jōttem, ami az én tâjékozódókèpessègemmel elég kemèny feladat. Mármint, hogy találjam meg a buszunkat a sok egyforma kōzött, egyáltalán, hogy találjak oda, ahol a buszunk áll. Egy darabig nyomon tudom kõvetni a tōbbieket, a fiatal ès taplò orosz párocskát, az angolul beszèlō nyikhajpofát, akinek a thai barátnõje láthatóan másik kèt barátnöt hozott nsguhhal. De szerencsère sikerūlt èletben ès idöben megèrkezni úgyhogy már úton vagyok visszafelè. Tenapelōtt Tha Promban is egyedūl voltam. Na, ott nem voltam ilyen szerencsés . Kétszer is azon a kapun mentem ki, ahol beköttem., pedig a riksás a másiknál várt. Mondjuk másodszor már gyanûs volt, de csak nem találtam a kijáratot. Szerencsére találkoztam ismerõsökkel, angol és amerikai utitársakkal, akik kisakkozták térképpel az irányt. Csakhovy elég labirintusos az épületegyüttes, ûgyhogy nem volt könnyû tartani az irányt. A heltieknek annyira futka, hogy azt ismételgetik, hogy go ahead. Igenám, de nem mindig lehet egyenesen menni és akkor mi az ahead? Miután megérkeztem és elmentünk kajálni,találkoztunk az elsõ magyarokkal, egy párral, akik közül a nõnemû kolléganõ Mohácson. Vietnami volt évfolyamtársuk hívta meg õket.Bezzeg a milaoszi évfolyamtársaink felszívódtak anno. Na, megyek, mert szétcsípnek a szúnyogok. Malária, rulez....

siem Riep reloaded - utazási tudnivalók

Aki itt utazik, az totál ki vaan szolgáltatva. Mi a teemdõ., hogy csökkentsük a kockázatot? Elõször is kérdezzük meg, hogy hol szed fel és hol teszle a busz, egyáltalán hány busz visz a célig, milyen az a busz, kicsi vagy nagy, mikorra ér hova, ha határ is van közben, akkor hol tesznek le, hol vesznek fel, hogy intézõdik a vízum! ha van. Érdemes kérni másolatot a jegyrõl, merta buszos maffiózó primitív szemétládák általában elkérik az út elekén a jegyet. Ha nincs az irodának fénymásolója, akko kérni kell, hogy a faxon csiláljanak másoltot, és eközben érdemes taglalni, hogy ez azért van, mert eddig csak rossz tapasztalataid voltak. Volt rá példa, hogy ez hatott és meg akartak felelni az elvárásoknak. Amúgy nagyjából mindig hazudnak, ill.. egyszerûen félelmetesen pomtatlanok, ez ods-vissza igaz, tehát úgy is, hogy a megbeszélt idõ elõtt jönnek. Ez a ritkább persze és az a gyakoribb,hogy nekeed krll rájuk várni, nem.keveset, viszont sokat. Nasszóval, útközben megszemlélhettük a vidéki Kambodzsát, amire azért most is az indiai léptékû nyomor a jellemzö. Rizstermesztés, de nemcsak a rizs miatt, hanem ki tudja, milyen célból fenntartott nagy, mesterséges pocsolyák a házak elõtt. El tudom képzelni, micsoda szúnyoginvázió lehet esténkénkt. A házak többsége valójában pléhkunyhó, fû- és nádtetõvel. Általános szabadidôs elfoglaltság a tetvészés, ami azért elgondolkodtató, ha az ember netán azon tanakodik, hogy kissé tömött helijáraton is el lehet ugyanoda jutni, mint ún. VIP busszal. Ilyenkor csak reménykedhet az ember, hogy egyedül száll le a buszról és nem sokadmagával. Megérkeztünk Siem Riep countrysidera nyilván azért, hogy onnan még újabb dollárokért be kelljen tultukozni a városba. Mikor azegyik tuktukos horrorárának felét mondtam, az el kezdettröhögni. Na,én erre azonnal otthagytam és mondtam neki, hogy leléphet, mert nem szeretem, ha valaki röhög. Mindjárt akadt olcsó és jófej tuktukos. Másnapra is öt béreltút fel Angkorra. Akét évvel ezelõtti szállásunkra mentünk, ami meg is kaptunk a két évvel ezelõtti áron, ill. légkondival 10 dollárért (fejenként 1200 Ft-ért, ami nem nagy pénz, viszonta hely két év óta sokat pukkant. Már nem tiszta, nem kell az elõtérben levetni a csukát, és mintha két éve fel se nagyon söpörtek volna. A szép falépcsõ sokst kopott és a lépcsõ meletti tágasabb folyozószakasznak se látványilag, se szagilag nem tesz jót, hogy mocskos matracokon ott héderel a személyzet. Ennek ellenére két éjszakára kivettük a helyet. Azért figyelmeztettem õket, hogy nem ártana, ha ránéznének atripadvisorban lévõ gyalázatos értékelésükre. Elöször valami hátsó szobát akartak adni, mondván fullon vannak, de mikor mondtam nekik, hogy Ok akkor megyünk máshova,mindjárt lett szoba az elsõ emeleten. Siem Riep sokatfejlôdött bevásárlóközpontilag és wifiileg. A szálláson az elõtérben kiszanálták a gépeket, viszont minden szobában van wifi. Valamilyen ketyével érdemes tehát jönni, és ez egész Indokínára igaz. Sajnos a folyóparton megszüntették a helyes sétányt a padokkal, ahol kétéve nyelescsirkét ettünk. Helyette jópofa fahídï ível át a folyóparton túlnyúló bazárra, pontosabban nájtmárkecre. Jó dolgok is vannak itt, régi ópiumpipák, szobrok,olcsón eladó még mindig a történelem. Csakhogy mi hátizsákosok vagyunk és a nagyzsákom így is olyan, mint a kõ. A kaják kiválóak, szerintem jobban fõznek, mint a thaiok. Állati jô szaftos sültcsirkéket ettünk gombával meg egyéb zöldségekkel. Kambó továbbra is olcsóbb, mint Thaiföld. Az Angkor sör fél dollárba kerül. Kevesebb vagy kevésbé látszanak a kurvák, talán mintha az iszonyú, öreg fehér pedofil+kislányforma helyi erõ párosból is kevesebbet láttunk volna. "Gyerekek vagyunk, nem szexuális attrakciók" hirdeti már a határnál is egy kisfiúkat és kislányokat ábrázoló plakát pár telefonszámmal, hogy hol lehet jelenteni, ha valaki gyerekprostitúciót tapasztal. Több helyen vannak olyan felhívások angolul, ahol kérik, hogy a kedves külföldi vendég ne tehye le a határon a morális iránytûjét. Jó lenne, ha azok a helyiek se tennék ezt meg, akik ebböl a szörnyûy iparágból busásan élnek. Másnap egy napalatt átnéztük azt, amit kétéve 3 nap alatt, igaz, most nem bújtunk be minden lyukba, mert már tudtuk, mi van ott. Angkor Wat, Angkot Thom és Tha Phrom fölátványosságai voltak az étlapon. Most is Bayon a titokzatosan mosplygó arcokkal volt a király, ezt nem lehet megúnni. Angkor kben felér egy stepaerobik edzéssel, állandóan lépcsõre fel és le kell mászódni. Az idõjárás is viszonylag rendben volt. Itt mindennap esni szokott, most is így volt ez, viszont nem ömlött sokáig és utána még belefért pár látnivaló. Megkerestük a kétéve mesebelien gömbölyüre nyesett óriásfákat az egyik rom tetején. Mára igencsak megnõttek és már nem néznrk ki olyan meghökkentõen. Talán drágult valameyest a belépõ, egy napra 20 dollár fejenkêént. Annak ellenére, hogy mindenki helyben készült fotóval nyomtatott jegyet kap, marha flottul meg a millis turistaseregek kezelése. Szerintem ANgkor egy fontos bevételi forrása Kambodzsának. Na, lehet, hogy bedöglött a buszunk. Mindenesetre az aircon végre bekapcsolt. Meg lehettt itt fõni. A fotórôl jut is eszembe a kambói határ. Hát az beszarás, nemelég, hogy belépéskor és kilépéskor tenyér+ és hûvelykujjlenyomatot vesznek mindkét kézrôl, de bejövetkor még hõmérsékletet is mértek egy felénk tartott kûtyûvel. Aki lázas, a határ elõtt jóval jegelje be magát1 Még egy tanács a keleti országokba érkezôknek: új dollárbankjegyeket hozz, a kisebb címleteket hgyd meg Kambodzsáre! Ott gyakorlailag az a pénz, a riel csak fillérnek számít. Nagyon cii,hogy már napjaink, sõt óráink igencsak meg vannak számlálva, és hamarosan teleportálnak bennûnket a valóságba.

Siem Riep az utolsó állomás Bangkok elõtt

Ez már csak a tejszínhab a fagyin. Kis nosztalgiázásra érkeztünk a Siem Riepbe, ahol reggel 8-kor vár bennünket a riksásunk, akivel Angkor Watba és Angkor Thom-ba megyünk. ÊPPEN ZUHOG KINN A ROHADT ÊLETBE. Az út Phmom Penhvbõl szervezésileg nen volt rossz, viszontaz igért "brand new"helyett egy elég viselteset kaptunk. aZsuzsa oldalán valami postai leragasztóval készült valami figyelt, nekem a hátsó középsô jutitt egy néni mellett, aki lehet, fiatalabb nálam. Neki büdös és nedves volt az ûlése ezért a 6 órát az ülésére teyt hullazsákon szenvedte el. Reklamált is miatta rendesen. Útközben láttunk azért igényesebb autókat is. Az utat néhol elfelejtettêk lebotumenezni,de min. a kátyukat rendbe tehették volna. Úgy pattogtunk az ülésen,minta bolhák és mindez6 órán keresztül. Közben láttuk a vidéki Kambót. Hát, nem lehet mondani, hogy aki ide születik, azegy szerencsemalac.Nyomor a köbön, bádogoldalú, nagyfüves tetejû házak, mindenütt csónak és föld és pocsolyaszerû beltavakká változott. A régi szállásunkra mentünk, a hangzatos nevû de immár pukkantas Angkor Western Lodge-ba.

7/30/2012

Angkor

Mivel már megint nagyon elment az idõ, blogolás nem les, ui. holnap lesz rá idõ a hosszú út alatt. jöjjön inkább egy kis képes beszámoló: Ezt szerettem volna, de nem megy. Most valami más nyûgje van.