Siem Riep az utolsó állomás Bangkok elõtt

Ez már csak a tejszínhab a fagyin. Kis nosztalgiázásra érkeztünk a Siem Riepbe, ahol reggel 8-kor vár bennünket a riksásunk, akivel Angkor Watba és Angkor Thom-ba megyünk. ÊPPEN ZUHOG KINN A ROHADT ÊLETBE. Az út Phmom Penhvbõl szervezésileg nen volt rossz, viszontaz igért "brand new"helyett egy elég viselteset kaptunk. aZsuzsa oldalán valami postai leragasztóval készült valami figyelt, nekem a hátsó középsô jutitt egy néni mellett, aki lehet, fiatalabb nálam. Neki büdös és nedves volt az ûlése ezért a 6 órát az ülésére teyt hullazsákon szenvedte el. Reklamált is miatta rendesen. Útközben láttunk azért igényesebb autókat is. Az utat néhol elfelejtettêk lebotumenezni,de min. a kátyukat rendbe tehették volna. Úgy pattogtunk az ülésen,minta bolhák és mindez6 órán keresztül. Közben láttuk a vidéki Kambót. Hát, nem lehet mondani, hogy aki ide születik, azegy szerencsemalac.Nyomor a köbön, bádogoldalú, nagyfüves tetejû házak, mindenütt csónak és föld és pocsolyaszerû beltavakká változott. A régi szállásunkra mentünk, a hangzatos nevû de immár pukkantas Angkor Western Lodge-ba.