ez még Kargil
a kicsit örjöngő Suru folyó
ez egy nemdobálós gyerek
7/10/2010
Kodobalas - Lehet hogy nemileg vitathato elmelkedes
Mikor az ember atutazza a fel Himalajat, van ideje kicsit elgondolkodni a latottakon, es persze a sajat szanalmas szintjenek megfeleloen dekodolni az adast. Nezegettem Sringarban a hiradasokat, meg hallgattam a helyi eroket, akik villogo szemmel, orditva szidtak az indiai kormanyt - talan nem minden ok nelkul - es elgondolkodtam azon, hogy hogy a feszkes fenebe kerul az utcara az a rengeteg tiezeves gyerek, akik a rendoroket es katonakat kovekkel dobaljak. Hogyhogy kiengedik oket az utcara, nincs egy szulo vagy felnott a kozelben, aki hazalokdosi oket, es rajuk zarja az ajtot, amikor olyan a helyzet, amilyen? Egyaltana mire ez a kodobalas? Ebbol lesz fuggetlenseg? Nane... Valahogy az korvonalazodott bennem, hogy olyan helyen, ahol muszlim vallasu a tobbseg, a neveles resze a Koran, az imam orditva magyaraz nem nagyon bekes dolgokat, amelyekkel a Koran is tele van, ott ez magabol fakad. Jojo, tudom, mashogy is lehet ertelmezni a tanitast, maris hallom torok baratom intelmeit, hogy nema, hogy felreertelmezzuk a szimbolikat, nodehat, a nep az istenadta, se egy szufi tudos ugye, mindent hajlamosak ugy venni, ahogyan azt halljak. Szoval uvoltoznek otthon, uvoltoznek a mecsetben, a hangosbeszeloben, ami varosszerte hallatszik, es ahogy lattam, gyakran egymasnak is ugranak. Konkretan tegnap alig tudtam zuhanyozas utan bemenni a szobankba, mert eppen lokodosodes folyt es ket no torkaszakadtabol uvoltott a szallodasokkal. Egy darabig neztem a pogozast, majd eloszor halkan megkertem oket, hogy kint folytassak az emelkedett szpicset, de mikor ez nem valt be, kiuvoltottem, hogy shut up. Persze, hogy ez se hatott tulsagosan. Na tehat, ez az alaphang, meg a lokdosodes. A rendorok meg oda-odacsapnak hosszu bambuszbotjukkal (nemcsak majom ellen van az). Ettol a buszke kasmiri nep kiakad, akik amugy sem ertik, hogy mit keres naluk az indiai hadsereg, es kezdodik a balhe. Ropodnek szepen a kovek innen-onnan, es hat persze az ind huszarokat se kell felteni, ha a bunkosagrol van szo, es elobb-utobb elszakad egy-kettonel a cerna, es akkor lesz a hir arrol, hogy a tinedzsert fejbelottek. Vannak persze teljesen megmagyarazhatatlan lodozesek is, de olyan helyen, ahol barhonnan johet a feltegla az agyba, nem lehet varni logikus ellenlepeseket. Most nem mennek bele abba, hogy rendben van-e a kamiri indiai katonai jelenlet, mert annyira (semennyire) nem ertek az itteni tortenelemhez es politikahoz, csak az etologiajat probalom megfejtegetni a dolognak. Kargilban es Sringarban, a muszlim tobbsegu helyeken, nem kiveteles ahogy tapasztaltuk, hogy az embernek csak ugy elveszik a dolgat, na, nem orokre, csak felprobaljak a napszemuveget, probaljak rolad lerangatni ami eppen megtetszik nekik, es persze a gyerekek is erdeklodnek az idegenek irant, de ugy nez ki, a belsejuk irant is, vagy arra kivancsiak, hogy mennyire tudnak futni, vagy elhajolni a kovek elol. Buddhista kozegben eddig nem tapasztaltam azt, hogy gyerekek kovel a kezben kovetik az embert, Kargil folott a kis falucskaban, amit megneztunk ez azert megvolt. Mentunk lefele az uton, es valahogy megereztem, hogy valami nincs rendben, ahogy mogottunk hangoskodtak a gyerekek. Hirtelen hatraneztem, es lattam, hogy mindegyiknek ko volt a kezeben es mikor eszrevettek, hogy hatrafordultam, gyorsan dugdostak, kozben meg kuncogtak. Elovettem a gyakorlati etologoiat (teremtsunk olyan helyzetet, hogy legyen ciki agresszorkodni), kerdezgettem oket, hogy hogy hivjak oket, hanyadikosok, meg ilyeneket, aztan elbucsuztam toluk es meg odaszoltam, hogy a koveket el kene dobni, mert azok nagggyon balesetveszelyesek, es ezt kedvesen meg is vartam, aztan szepen lassan eltavolodtunk egymastol. Azt akarom az egesz szetszort dumabol kihozni, hogy ez a kodobalas valahogy benne van a kulturaban ott, ahol egyebkent is a verbalis es a nyilt, kezzelfoghato agresszio a mindennapok resze olyan szinten is, hogy a tekintelyszemelyek is uzik ezt a sportot, igaz, ok nem kovel, hanem szavakkal.
Vegre Lehbe erkeztunk
Reggel 4-kor kellett kimasznunk Kargilban a buszhoz, ami mint kiderult, tenyleg nem volt nagyon pukkant. Igaz, hogy 4-kor egy teremtett lelek nem volt a buszpalyaudvaron, de hat ez India, ugyebar, itt ezen nem csodalkozik senki. Kicsivel utanunk erkezett egy oreg pasas, aztan egy indiai, aki idegesen integetett, hogy most aztan siessunk, mert a busz nem itt all, hanem parszaz meterrel arrebb. Hogy miert kellett sietni a mazsas cuccokkal, az nem derult ki, mert utana meg vagy 40 percet vartunk az utasokra, akiket az utolso percig toboroztak. Meg is emlitettem ezt a feher oregnek, aki erre kicsulazott az aszfaltra, es eloadta a sokszor hallott mondatot: This is India, na meg valami olyasmit, hogy az egesz egy nagy szemetdomb. A kopkodos oreg aztan vegig igencsak beszedes utitarsunk lett. A kb. 10 oras ropke, amugy meg kacsaringos es szakadekos uton szinte vegig hatrafodulva hallgatni a cockney englisht, nem volt egy konnyu dolog. Nem is ertettem mindent, de eszembe se volt rakerdezni, mert akkor meg most is itt dumalna (nana, hogy osszefutottam vele az elobbb a lehi foutcan). Felszalltt a buszra kesobb egy sved is Lamayurunal, igy megint csak sikerult egy kis ejropai klikket alkotnunk. Erdekes arcok ezek az oregedo utazok. Igenytelenek, valahogy hasonlora kergesiti arcukat a sok elmeny es valtozas, amelyhez folyamatosan alkalmazkodni kell. En is ezt tennem legszivesebben, es szerintem menne is. Nagyon tudom az ilyeneket irigyelni. A kopkodos oreg egyebkent valahonnan Del-Angilabol szarmazik, Thaifoldon tanitott egy ideig angolt, most a haverjait latogatja szerte a vilagban. A svedrol nem lehetett megtudni semmit, mert vegig az angol dumalt. Azert kaptunk praktikus tanacsokat Bangkokot es Kambodzsat illetoen. Kicsit talpraesettebb es gyakorlatiasabb volt, mint Marius baratunk, aki a kargili dialketust tanulmanyozza most is feszt, es aki megmondhatta volna, hogy naponta egyetlen busz megy Lehbe, es az is hajnalok hajnalan. Igaz, ha ezt megtette volna, nem ismertuk volna meg Kargilt, amit azert sajnalhattunk volna.
Lehben izombol a szallasunkra talaltunk, oda, ahol 2008-ban voltunk, amikor Levente is velunk utazott. Kaptunk is nagyon jo kis szobat a masodik emeleten (Ree-Yul Guest House), akkorat, hogy tancteremnek is jo. Van benne nagy szekreny is tele mindenfele erdekesseggel, teascseszekkel, kinaiakkal es tibetiekkel, Koranokkal es iszlamrol szolo konyvekkel (ez fura, mert itt tobbsegeben buddhistak laknak) es rendes agynemuvel, amelyben lathatoan legfeljebb csak kevesen aludtak. Gyors mosas es furdes kovetekezett a kisse szanalmas furdoszobaban (a mosdo egyenlo a pottyantos WC-vel, de van tobb magassagban seggmosocsap es zuhany is langyos vizzel).
Mikor emberi kulsot oltottunk a hajunkat leszamitva, merthogy hajat lustak voltunk mosni, pedig meg rajtunk van a Zoji-La hago es Kargil pora, ami nem keves, egesz vastagszalunak tunik tole a hajam. Elhuztunk kajalni a kedvenc helyunkre, mert itt is van ilyen, igen, Levente, arra a bizonyos tetore, ahol kivalo tonhalsalata van, meg minden mas is. Kaja utan rovid seta es alkudozas, majd Zsuzsa elvonult aludni, en meg ebbe a csoffadt netcafeba. Aram nem nagyon van a varosban, ugyhogy orulhetek ennek a szaros lassu netnek is. Holnap tenferges lesz a varosban es semmi kulonos program azon kivul, hogy igyekszunk utitarsakat szerezni dzsipes turakhoz. Az egyik mar megvan: egy tohoz megyunk egynapos kirandulasra, ami a kinai hataron van. Egy indiai hazaspar es egy sokat latott arcu oreg europid utazo lesz az utitarsunk. Igy sokkal olcsobb, mert a dzsipet akkor is ki kell fizetni, ha ketten utazunk benne, semmivel se olcsobb, igy viszont csak koponyankent 1000 rupiat fizetunk. Az irodakba ki van irva, hogy milyen utakhoz keresnek tarsakat, es igy eleg konnyu osszerakni a dolgot nemi szerencsevel persze. A dzsip. ha nincsenek sokan benne, eleg kenyelmes, nem kell hallgatni az uri kozonseg harakolasat, nem kell ellentartani a szeknek, amit az elottunk ulo muszlim nok az ideuton allandoan tokig hatra akartak hajtani. Ha jofejek az utitarsak, akkor foleg nagyon buli igy menni, en legalabbis nagyon birom az ilyen multinacionalis akciokat.
Lehben izombol a szallasunkra talaltunk, oda, ahol 2008-ban voltunk, amikor Levente is velunk utazott. Kaptunk is nagyon jo kis szobat a masodik emeleten (Ree-Yul Guest House), akkorat, hogy tancteremnek is jo. Van benne nagy szekreny is tele mindenfele erdekesseggel, teascseszekkel, kinaiakkal es tibetiekkel, Koranokkal es iszlamrol szolo konyvekkel (ez fura, mert itt tobbsegeben buddhistak laknak) es rendes agynemuvel, amelyben lathatoan legfeljebb csak kevesen aludtak. Gyors mosas es furdes kovetekezett a kisse szanalmas furdoszobaban (a mosdo egyenlo a pottyantos WC-vel, de van tobb magassagban seggmosocsap es zuhany is langyos vizzel).
Mikor emberi kulsot oltottunk a hajunkat leszamitva, merthogy hajat lustak voltunk mosni, pedig meg rajtunk van a Zoji-La hago es Kargil pora, ami nem keves, egesz vastagszalunak tunik tole a hajam. Elhuztunk kajalni a kedvenc helyunkre, mert itt is van ilyen, igen, Levente, arra a bizonyos tetore, ahol kivalo tonhalsalata van, meg minden mas is. Kaja utan rovid seta es alkudozas, majd Zsuzsa elvonult aludni, en meg ebbe a csoffadt netcafeba. Aram nem nagyon van a varosban, ugyhogy orulhetek ennek a szaros lassu netnek is. Holnap tenferges lesz a varosban es semmi kulonos program azon kivul, hogy igyekszunk utitarsakat szerezni dzsipes turakhoz. Az egyik mar megvan: egy tohoz megyunk egynapos kirandulasra, ami a kinai hataron van. Egy indiai hazaspar es egy sokat latott arcu oreg europid utazo lesz az utitarsunk. Igy sokkal olcsobb, mert a dzsipet akkor is ki kell fizetni, ha ketten utazunk benne, semmivel se olcsobb, igy viszont csak koponyankent 1000 rupiat fizetunk. Az irodakba ki van irva, hogy milyen utakhoz keresnek tarsakat, es igy eleg konnyu osszerakni a dolgot nemi szerencsevel persze. A dzsip. ha nincsenek sokan benne, eleg kenyelmes, nem kell hallgatni az uri kozonseg harakolasat, nem kell ellentartani a szeknek, amit az elottunk ulo muszlim nok az ideuton allandoan tokig hatra akartak hajtani. Ha jofejek az utitarsak, akkor foleg nagyon buli igy menni, en legalabbis nagyon birom az ilyen multinacionalis akciokat.
ez már lehet, hogy nem így néz ki a sárlavina miatt
iszlám és buddhizmus
hasispipák minden mennyiségben
kutyák is
Leh fő látványossága
körbe kicsit magas hegyek
az a csík egy út
közelről ilyen
Pallavit (balról) doktornő és Pankaj doktor úr, az ifjú férj
két éve ide be lehetett menni
a világ legmagasabb autóútján
Kardung
7/09/2010
Kargilban vesztegelunk, de talan csak holnap hajnalig
Jelentem, megusztuk Sringart, igaz, meg nem ertuk el Leh-et.
Az ugy volt, hogy felhivtuk a kocsog lakohajosunkat, hogy jojjon ertunk, mert ugye ra voltunk szorulva, hogy csonakon elvigyen bennunket a lakohajoig. A netcafebol hivtuk fel, ahol a multkori blogot irtam. Erre azt valaszolta, hogy o csak oda megy, ahol kitett bennunket, csak nyugodtan bukdacsoljunk oda a toksotetben. Szegenyke nem tudott kibaltazni velunk, mert egyreszt mindig ragadnak rank helyi erok, akik nana, hogy odakisernek a kert helyre, masreszt, kivalo a telefonomon a ledes lampa, vilagit, mint csillar. Viszont akkor vegleg eldontottuk, hogy masnap kicsekkolunk, es kikoltozunk a partra, hogy konnyebben talaljunk valami jarganyt, ami elvisz bennunket Ladakhba. Ez igy is lett. Masnap beszoltunk, hogy megyunk. A lakohajos bunko ki se jott a kuckojabol, foleg, hogy a szolgaja, akik hozott-vitt bennunket, nyilvan jelentett, hogy azt mondtuk, hogy a gazdaja vagy sotet, vagy hazudos, mert azon az uton, amire azt mondta, hogy le van zarva, es amit rogton kiszurtam, hogy meg nincs is Old Sringarban, no meg embereket is lattunk rajta, szoval, hogy az igenis jarhato, minden nyitva van, na meg hogy onnan be lehet menni oda is, ahol a katonak orkodnek, ezt egyenesen toluk kerdztuk meg, es nem igaz az sem, hogy az allami budzpalyaudvar ne lenne elerheto. Na, mikor vegre elhuztunk tavi bortonunkbol, becsekkoltunk egy kinti szallasra, es nekivagtunk buszt vagy dzsipet nezni. Akkora mazlink volt, hogy azt kell, hogy mondjam, hogy meg ide is elert a nepali aldas, mert osszefutottunk harom feheremberrel, akik szinten huztak volna el. Igy hogy oten voltunk, eselyesek lettunk egy dzsipre, amirol megtudtuk, hogy barmikor indulhat, csak vasarloero kerdese az egesz, es feher szahiboknak szabad az ut is. Reggel meg kora delutan vannak dugok a kozeli Sonamarg-i zarandoklat miatt (ez a Yatra), de kulonben mehetunk szabadon ki a varosbol. Az volt csak kar, hogy utitarsaink csak Kargilig mentek, nem Leh-ig. Kargil feluton van. Itt volt 1999-ben egy eleg nagy csata, es meg most sincs teljes nyugi a pakisztani hatar kozelsege miatt. Korabban eleg sok buszt megtamadtak az uton. At is mentunk Tiger Hill-en, ahol a legnagyobb gazok voltak. Na, mindegy, gondoltuk, legalabb Sringarbol eltununk, amig lehet, mert barmikor lezarhatjak az utakat, es a bennrekedesnel jobb egy kis kargili tenferges. Onnan csak eljutunk tovabb valahogy.
Igy megalakult kis nemzetkozi csapatunk, es kozosen kifizettuk a nem keves, 4500 rupias dzsipet, ami zsiruj volt es kenyelmes, merthogy mas mar nem szallt be. Utitarsaink nagyon jopofa arcok voltak: egy mindig tatott szaju, ezert fogyatekosnak kinezo fiatal ficko Svajcbol, Marius, aki mint kiderult, egyaltalan nem hulye, csak orult. PHD-jet irja a Bern-i egyetemen a kargili dialektusbol (megigerte, hogy ha kesz lesz, elkuldi). Mivel svajci, eleve beszel par nyelvet, ugy mint nemetul, franciaul, olaszul es angolul, no meg tud, tibetiul, hindiul tan beszeli az urdut is, no meg a tibetinek azt a ladakhi valtozatat, amelyet Kargilban beszelnek. Ez egy igen osi valtozata a tibetinek, ezert eredekes tudomanyos szempontbol. Vicces, hogy a lakossag itt javareszt muszlim, megpedig siita (mindenutt Khomeini fotok emlekeztetnek erre), megis egy igen osi tibeti nyelvjarast hasznalnak, pedig hat Tibetre igencsak a buddhizmus jellemzo. Nem messze van persze Pakisztan, ez igaz. Tibeties arcok muszlim kornyezetben. A nok muszlim modon bebugyolalva, a fazonok egy reszenek a jellegzetes tokfedo a fejen, es mecsetek, gompak viszont nincsenek. Na, de megint elorerohanok (uhh, kozben elszallt a net, de nem sok veszett el szerencsere). Masik ket utitarsunk, egy kozepkoru ferfi es no, eredetileg csehek, valamikor a 80-as evekben leptek le Ausztraliaba. A no pek, a fazon valami elektronikai dologgal foglalkozik, de eppen eladtak mindent, es honapok ota utaznak. Open jegyuk van, nem kergeti oket a tatar, most konkretan Zanszkarba igyekeznek, ami leginkabb teherautoval, stoppolni kell ezeket, es lovon vagy oszveren kozelitheto meg. Evek ota utagatnak mindenfele, leginkabb Azsiaba, de jartak mar Csehorszagban is, miota leleptek onnan, meg szerte Europaban. Nana, hogy agyonnosztalgiaztuk magunkat a regi Praga urugyen, meg megdumaltunk minden kozos elmenyt. Jo kis multilingualis tarsasag voltunk. Marius hindiul beszelt a kasmiri taxissal, velem nemetul, a tobbiekkel, angolul, mi a csehekkel angolul, a csehek meg mi persze magunk kozt az anyanyelvunkon. A dzsipet Ivan valasztotta ki, aki oreg hippi formaju, hosszu osz haja copfban, es baromira reszletesen es nagy nyugalommal, de lerazhatatlanul faggatta a helyi eroket. Jobb volt igy egyutt atmenni a katonai checkpointon is, foleg, hogy a katonak kicsit tul sokszor mondtak, hogy no problem. Ja, azert volt rajtuk, golyoallo melleny es nagy dog puskak. Az utcak kihaltak voltak, ahogy mentunk a dzsippalyaudvar fele, es a boltok is zarva, de mikor odaertunk, lattuk, hogy a redony nem volt teljesen lehuzva, es a resen keresztul tudunk venni hideg vizet. Az alkudozas utan egy ora mulva indultunk is. Nem tudtuk igy kihasznalni uj szallasunkat, ami 300 rupiaert igen franko volt. Csicsas, de tiszta, es volt benne hideg-meleg zuhany, na meg egy olyan foszer, akit egy dan no tartott ki halalaig, es utana rahagyta a penzet (ebbol lett a panzio). Csak annyi idonk volt, hogy ezt a sztorit levagja nekunk a nehai selyemfiu, aki biztositott bennunket arrol, hogy az oreg dan nonek (aki szerinte kisertetiesen hasonlitott a Zsuzsara, hahaha) halalaig gondjat viselte, mindig masszirozta, ha kellett, es elfaradt vele mindenfele Europaban.
Mikor hagytuk elfele Srinagart, sajnos az nekunk inkabb megkonnyebbules volt, semmint banat, a politikai helyzet, na meg a sok taplo miatt, akik azt a teruletet lakjak. Atmentunk azon a helyen, ahol nemreg az egyik kiskorut agyonlottek. Ott 20 meterenkent alltak a katonak. Neha beneztek az autonkba, de latva a sok sapadtarcut, mindig tovabb lettunk engedve. Parszor azert Kashmirban tartozkodasunk alatt ki kellett tolteni mindenfele ostoba nyomtatvanyt, igy az uton is, de ez a legkevesebb.
At kellett kelnunk a Zoji-La hagon, merthogy utba esett, es a Himalajaban ezeket nem igen lehet kikerulni, mivel nincs tobb ut. Majd ha vegre lesznek fotok meg videok (szerintem csak otthonrol feltoltve), lehet latni, hogy mirol van szo. Addig is probalom leirni. Mentunk, mendegeltunk jo uton, egyszercsak lettek oriasi, hofodte hegyek korben, nekunk is belogott a jeges ho az utra, es lattuk a kivalo zarandokhelyet is, a fent emlitetett, ahova gazdagek nem am gyalog mennek fel, hanem helikopterrel. En Shiva helyeben azert lehet, hogy lecsapnam ezeket egy oriasi legycsapoval. Mentunk a szerpentinen felfele, az ut egyre keskenyedett, egyre zotyogosebb lett, es korlat az persze nincs arrafele, csak marha mely szakadek. Drukkolni kell, hogy a kocsi elferjen az uton, mikozben allandoan jonnek szemben is. A mi soforunk, egy srinagari humorherold, vigyorgott egyfolytaban, es kozben dudalt es elozott. Ezen az uton. Mi Ivannal es Ivanaval (hehe, ez volt a cseh no neve, komolyan) mondtuk, hogy take it easy, meg ugyis fotoznank, nem kene elozgetni, mert ugyis ott van meg 200 teherauto elottunk, a pofa aszonta, hogy imadkozott az ut elott (ez igaz, mert lattuk, mivel mi mentunk oda erte, es utkozben szedtuk fel a tobbieket), es mindenkit beajanlott Allahnak, meg kulonben is, az istenunk utan, nyugodtan higyjunk benne, legyen mar o a kovetekezo a sorban. Na, ezutan rahagytuk a dolgot, es vartuk, hogy mi lesz. Lassan kikecmeregtunk a hagobol, es jobb ut kovetekezett, csak neha szelte at egy-egy folyo, de azon a dzsipunk vidaman atevickelt. Ejjelre megerkeztunk a poros kisvarosba, Kargilba, amit mar tobbszor szetlottek, de most eppen nem. Nagy nehezen talaltunk szallast, egy iszonyatos kutyaolat 300 rupiaert. Egy koszos, am amugy viszonylag ures szobat kell elkepzelni, bordo szonyegpadloval, amit mikor lekoszosoztam, a hazigazda szolgaja el kezdett ciroksopruvel soporni. Erre akkora port kerekedett, hogy nem latszott benne az arc. Gyorsan megkoszontem, hogy eleg is lesz a takaritas. Van meg benne egy mocskos matrac, ugyanolyan paplannal - errol egy sereg koszlott csako ugrott fel, mikor kiadtak nekunk a szobat. Kerdeztem, hogy nincs kedvuk tiszta agynemut adni? Erre az volt a valasz, hogy ezek csak teveztek ott, nem aludtak. Es tenyleg, egy teve is van a szobaban meg egy mocskos hamutarto (ez mar nincs, mert kiraktam). Na, ezt foglaltuk el. A vece, mosdo kinn. Nem gondoltam, hogy annyira, amennyire, mert a mosdo a folyoson van, az eges szemelyzet nezi, hogy az ember hogyan mos fogat, a vece seggmosoreszeben van egy vodor, erre mutatott az urge, mikor kerdeztem, hogy hol a zuhany. Az nincs, de a vodorrel onthetek magamra vizet. Mondjuk ugy, hogy a vece melle allsz, es zutty. Nem latszott ez rogton, mert allandoan foglalt volt eleinte a helyiseg, el is mentem mergemben, de a fonok, beintett a szobankba egyszercsak hogy lehet menni, mert megtehette ezt. A szoba egyik fala uveg, be lehet ugyan huzni a fuggonyt, de nem teljesen, marad ott egy res, es kinn meg a recepcionak kijelolt asztal van es korulotte nagy elet reggelig. Az ajto folott res, hogy lehetoleg minden behallatsszon hozzank. Na, igy lakunk itt mi a kirakatban. De nem sokaig, remeljuk.
Ma megtudtuk, amit Marius, a svajci Korosi Csoma nem mondott nekunk, hogy hajnalban, 4,30-kor indulnak a buszok. Dzsipre nincs eselyunk, mert nem talalunk annyi embert, hogy megerje berelni. Na, meglett a jegy, koponyankent 300 rupiaert megyunk Lehbe,es insallah, du. 3-ra odaerunk.
Ma megneztuk Kargilt, ami egy nagy, havas hegyek koze ekelt kisvaros, kb. 1 ora alatt kiismerheto, ugyhogy gyalog felmasztunk Kargil fole egy Goma nevu faluba, megnezni a hegyi eletet. Iszonyat szegenyseg van, valyoghazak, nagy szakadekok, baromi rohano, bo vizu patakok, es a Suru folyo, ami a varos kozepen morajlik at. Jo volt latni ezt is, de meg jobb lesz vegre menni. Most indulunk is lassan a szallasra, mert kora hajnalban keles, es indulas a kedves kis himalajai 10 oras utra a de luxe busszal (na, kivancsi vagyok).
Az ugy volt, hogy felhivtuk a kocsog lakohajosunkat, hogy jojjon ertunk, mert ugye ra voltunk szorulva, hogy csonakon elvigyen bennunket a lakohajoig. A netcafebol hivtuk fel, ahol a multkori blogot irtam. Erre azt valaszolta, hogy o csak oda megy, ahol kitett bennunket, csak nyugodtan bukdacsoljunk oda a toksotetben. Szegenyke nem tudott kibaltazni velunk, mert egyreszt mindig ragadnak rank helyi erok, akik nana, hogy odakisernek a kert helyre, masreszt, kivalo a telefonomon a ledes lampa, vilagit, mint csillar. Viszont akkor vegleg eldontottuk, hogy masnap kicsekkolunk, es kikoltozunk a partra, hogy konnyebben talaljunk valami jarganyt, ami elvisz bennunket Ladakhba. Ez igy is lett. Masnap beszoltunk, hogy megyunk. A lakohajos bunko ki se jott a kuckojabol, foleg, hogy a szolgaja, akik hozott-vitt bennunket, nyilvan jelentett, hogy azt mondtuk, hogy a gazdaja vagy sotet, vagy hazudos, mert azon az uton, amire azt mondta, hogy le van zarva, es amit rogton kiszurtam, hogy meg nincs is Old Sringarban, no meg embereket is lattunk rajta, szoval, hogy az igenis jarhato, minden nyitva van, na meg hogy onnan be lehet menni oda is, ahol a katonak orkodnek, ezt egyenesen toluk kerdztuk meg, es nem igaz az sem, hogy az allami budzpalyaudvar ne lenne elerheto. Na, mikor vegre elhuztunk tavi bortonunkbol, becsekkoltunk egy kinti szallasra, es nekivagtunk buszt vagy dzsipet nezni. Akkora mazlink volt, hogy azt kell, hogy mondjam, hogy meg ide is elert a nepali aldas, mert osszefutottunk harom feheremberrel, akik szinten huztak volna el. Igy hogy oten voltunk, eselyesek lettunk egy dzsipre, amirol megtudtuk, hogy barmikor indulhat, csak vasarloero kerdese az egesz, es feher szahiboknak szabad az ut is. Reggel meg kora delutan vannak dugok a kozeli Sonamarg-i zarandoklat miatt (ez a Yatra), de kulonben mehetunk szabadon ki a varosbol. Az volt csak kar, hogy utitarsaink csak Kargilig mentek, nem Leh-ig. Kargil feluton van. Itt volt 1999-ben egy eleg nagy csata, es meg most sincs teljes nyugi a pakisztani hatar kozelsege miatt. Korabban eleg sok buszt megtamadtak az uton. At is mentunk Tiger Hill-en, ahol a legnagyobb gazok voltak. Na, mindegy, gondoltuk, legalabb Sringarbol eltununk, amig lehet, mert barmikor lezarhatjak az utakat, es a bennrekedesnel jobb egy kis kargili tenferges. Onnan csak eljutunk tovabb valahogy.
Igy megalakult kis nemzetkozi csapatunk, es kozosen kifizettuk a nem keves, 4500 rupias dzsipet, ami zsiruj volt es kenyelmes, merthogy mas mar nem szallt be. Utitarsaink nagyon jopofa arcok voltak: egy mindig tatott szaju, ezert fogyatekosnak kinezo fiatal ficko Svajcbol, Marius, aki mint kiderult, egyaltalan nem hulye, csak orult. PHD-jet irja a Bern-i egyetemen a kargili dialektusbol (megigerte, hogy ha kesz lesz, elkuldi). Mivel svajci, eleve beszel par nyelvet, ugy mint nemetul, franciaul, olaszul es angolul, no meg tud, tibetiul, hindiul tan beszeli az urdut is, no meg a tibetinek azt a ladakhi valtozatat, amelyet Kargilban beszelnek. Ez egy igen osi valtozata a tibetinek, ezert eredekes tudomanyos szempontbol. Vicces, hogy a lakossag itt javareszt muszlim, megpedig siita (mindenutt Khomeini fotok emlekeztetnek erre), megis egy igen osi tibeti nyelvjarast hasznalnak, pedig hat Tibetre igencsak a buddhizmus jellemzo. Nem messze van persze Pakisztan, ez igaz. Tibeties arcok muszlim kornyezetben. A nok muszlim modon bebugyolalva, a fazonok egy reszenek a jellegzetes tokfedo a fejen, es mecsetek, gompak viszont nincsenek. Na, de megint elorerohanok (uhh, kozben elszallt a net, de nem sok veszett el szerencsere). Masik ket utitarsunk, egy kozepkoru ferfi es no, eredetileg csehek, valamikor a 80-as evekben leptek le Ausztraliaba. A no pek, a fazon valami elektronikai dologgal foglalkozik, de eppen eladtak mindent, es honapok ota utaznak. Open jegyuk van, nem kergeti oket a tatar, most konkretan Zanszkarba igyekeznek, ami leginkabb teherautoval, stoppolni kell ezeket, es lovon vagy oszveren kozelitheto meg. Evek ota utagatnak mindenfele, leginkabb Azsiaba, de jartak mar Csehorszagban is, miota leleptek onnan, meg szerte Europaban. Nana, hogy agyonnosztalgiaztuk magunkat a regi Praga urugyen, meg megdumaltunk minden kozos elmenyt. Jo kis multilingualis tarsasag voltunk. Marius hindiul beszelt a kasmiri taxissal, velem nemetul, a tobbiekkel, angolul, mi a csehekkel angolul, a csehek meg mi persze magunk kozt az anyanyelvunkon. A dzsipet Ivan valasztotta ki, aki oreg hippi formaju, hosszu osz haja copfban, es baromira reszletesen es nagy nyugalommal, de lerazhatatlanul faggatta a helyi eroket. Jobb volt igy egyutt atmenni a katonai checkpointon is, foleg, hogy a katonak kicsit tul sokszor mondtak, hogy no problem. Ja, azert volt rajtuk, golyoallo melleny es nagy dog puskak. Az utcak kihaltak voltak, ahogy mentunk a dzsippalyaudvar fele, es a boltok is zarva, de mikor odaertunk, lattuk, hogy a redony nem volt teljesen lehuzva, es a resen keresztul tudunk venni hideg vizet. Az alkudozas utan egy ora mulva indultunk is. Nem tudtuk igy kihasznalni uj szallasunkat, ami 300 rupiaert igen franko volt. Csicsas, de tiszta, es volt benne hideg-meleg zuhany, na meg egy olyan foszer, akit egy dan no tartott ki halalaig, es utana rahagyta a penzet (ebbol lett a panzio). Csak annyi idonk volt, hogy ezt a sztorit levagja nekunk a nehai selyemfiu, aki biztositott bennunket arrol, hogy az oreg dan nonek (aki szerinte kisertetiesen hasonlitott a Zsuzsara, hahaha) halalaig gondjat viselte, mindig masszirozta, ha kellett, es elfaradt vele mindenfele Europaban.
reggelink a lakóhajón
itt még rabságban
Ugye, mennyire baromira hasonlít Zsuzsára a halott dán nő mikor még élt?
pékség (nagyon jó kenyeret sütöttek)
Sonamarg a zarándokok sátraival
tiszta Svájc (ill. annyira nem tiszta)
recycling
kashmiri hegyek
keskeny, szakadékos utakon...
Marius a Zoji-La hágónál
az a fószer hátulról az Ivan
középen a sofőrünk, a sápadtarcú Iván jobbszéln
gleccser
kis csapatunk (kivéve a fotót készítő Marius)
itt már Marius is látható
elég gleccseres az út
Ivan érdeklődik
Drass (itt alig több, mint 10 éve nagy csaták voltak: http://en.wikipedia.org/wiki/Kargil_War)
szerény szállás Kargilban
kívülről tök jó a szállásunk
Kargil:
At kellett kelnunk a Zoji-La hagon, merthogy utba esett, es a Himalajaban ezeket nem igen lehet kikerulni, mivel nincs tobb ut. Majd ha vegre lesznek fotok meg videok (szerintem csak otthonrol feltoltve), lehet latni, hogy mirol van szo. Addig is probalom leirni. Mentunk, mendegeltunk jo uton, egyszercsak lettek oriasi, hofodte hegyek korben, nekunk is belogott a jeges ho az utra, es lattuk a kivalo zarandokhelyet is, a fent emlitetett, ahova gazdagek nem am gyalog mennek fel, hanem helikopterrel. En Shiva helyeben azert lehet, hogy lecsapnam ezeket egy oriasi legycsapoval. Mentunk a szerpentinen felfele, az ut egyre keskenyedett, egyre zotyogosebb lett, es korlat az persze nincs arrafele, csak marha mely szakadek. Drukkolni kell, hogy a kocsi elferjen az uton, mikozben allandoan jonnek szemben is. A mi soforunk, egy srinagari humorherold, vigyorgott egyfolytaban, es kozben dudalt es elozott. Ezen az uton. Mi Ivannal es Ivanaval (hehe, ez volt a cseh no neve, komolyan) mondtuk, hogy take it easy, meg ugyis fotoznank, nem kene elozgetni, mert ugyis ott van meg 200 teherauto elottunk, a pofa aszonta, hogy imadkozott az ut elott (ez igaz, mert lattuk, mivel mi mentunk oda erte, es utkozben szedtuk fel a tobbieket), es mindenkit beajanlott Allahnak, meg kulonben is, az istenunk utan, nyugodtan higyjunk benne, legyen mar o a kovetekezo a sorban. Na, ezutan rahagytuk a dolgot, es vartuk, hogy mi lesz. Lassan kikecmeregtunk a hagobol, es jobb ut kovetekezett, csak neha szelte at egy-egy folyo, de azon a dzsipunk vidaman atevickelt. Ejjelre megerkeztunk a poros kisvarosba, Kargilba, amit mar tobbszor szetlottek, de most eppen nem. Nagy nehezen talaltunk szallast, egy iszonyatos kutyaolat 300 rupiaert. Egy koszos, am amugy viszonylag ures szobat kell elkepzelni, bordo szonyegpadloval, amit mikor lekoszosoztam, a hazigazda szolgaja el kezdett ciroksopruvel soporni. Erre akkora port kerekedett, hogy nem latszott benne az arc. Gyorsan megkoszontem, hogy eleg is lesz a takaritas. Van meg benne egy mocskos matrac, ugyanolyan paplannal - errol egy sereg koszlott csako ugrott fel, mikor kiadtak nekunk a szobat. Kerdeztem, hogy nincs kedvuk tiszta agynemut adni? Erre az volt a valasz, hogy ezek csak teveztek ott, nem aludtak. Es tenyleg, egy teve is van a szobaban meg egy mocskos hamutarto (ez mar nincs, mert kiraktam). Na, ezt foglaltuk el. A vece, mosdo kinn. Nem gondoltam, hogy annyira, amennyire, mert a mosdo a folyoson van, az eges szemelyzet nezi, hogy az ember hogyan mos fogat, a vece seggmosoreszeben van egy vodor, erre mutatott az urge, mikor kerdeztem, hogy hol a zuhany. Az nincs, de a vodorrel onthetek magamra vizet. Mondjuk ugy, hogy a vece melle allsz, es zutty. Nem latszott ez rogton, mert allandoan foglalt volt eleinte a helyiseg, el is mentem mergemben, de a fonok, beintett a szobankba egyszercsak hogy lehet menni, mert megtehette ezt. A szoba egyik fala uveg, be lehet ugyan huzni a fuggonyt, de nem teljesen, marad ott egy res, es kinn meg a recepcionak kijelolt asztal van es korulotte nagy elet reggelig. Az ajto folott res, hogy lehetoleg minden behallatsszon hozzank. Na, igy lakunk itt mi a kirakatban. De nem sokaig, remeljuk.
Ma megtudtuk, amit Marius, a svajci Korosi Csoma nem mondott nekunk, hogy hajnalban, 4,30-kor indulnak a buszok. Dzsipre nincs eselyunk, mert nem talalunk annyi embert, hogy megerje berelni. Na, meglett a jegy, koponyankent 300 rupiaert megyunk Lehbe,es insallah, du. 3-ra odaerunk.
Ma megneztuk Kargilt, ami egy nagy, havas hegyek koze ekelt kisvaros, kb. 1 ora alatt kiismerheto, ugyhogy gyalog felmasztunk Kargil fole egy Goma nevu faluba, megnezni a hegyi eletet. Iszonyat szegenyseg van, valyoghazak, nagy szakadekok, baromi rohano, bo vizu patakok, es a Suru folyo, ami a varos kozepen morajlik at. Jo volt latni ezt is, de meg jobb lesz vegre menni. Most indulunk is lassan a szallasra, mert kora hajnalban keles, es indulas a kedves kis himalajai 10 oras utra a de luxe busszal (na, kivancsi vagyok).
iskoláslányok
az igazgatónő glóbusszal
nagymosás
lábáztatás útban Goma felé
kisbolt Gomában
jó magasan...
7/07/2010
Szep hely a Dal to, de mennenk mar elfele innen
Nagyon szep kirandulast tettunk a Dal tavon shikaraban, ami egy fedeles elfekvos nagyobb csonak es lassan viszik az embert ossze-vissza a tavon es kozben jonnek az orkok mindenfelet eladni es hasonlok. Egeszen kozelrol lattunk madarakat, sasokat, kingfishereket, darvakat meg mindenfele nehezen meghatarozhato fajokat. Alig hiheto, hogy balhe van tolunk nem messze. De az van, most meggyozodtunk rola, na de elobb a shikarazasrol. Harom orarol volt szo, hogy megyunk 600 rupiaert, erre elvittek masfel orara. Kisse beragtam, mondtam a hazigazdanak, aki nagyjabol a tulajdonakent kezel bennunket, no ez nem fair, viszont unfair. Erre egyre hangosabban lajabalt, vegul mikor latta, hogy nem vagyok ettol meghatodva, felajanlotta, hogy visszaad nemi penzt, de inkabb azt valasztottuk, hogy megyunk meg egy kort. A csonakos pofa nagy nehezen belement es egy darabig duzzogott is, es szerintem bosszubol egeszen mocsaras helyre vitt bennunket, de az a helyzet, hogy mi ezt elveztuk a legjobban. Kis csuk csatonacskakon haladtunk, neztunk kozben korbe, mint Klaus Kinski a Pachitean a Fitzcaraldo c. filmben. Szoval, kiraly volt ez a program. Utana kis pihi kovetkezett, aztan megint nem fertunk a borunkbe. Valahogy nem kultivaljuk, hogy ulunk egy romban, ami tenyleg lakajos, es hajora emlekeztet (ez a houseboat, es sajna a luxus verzio is eleg leomlottnak hat kozelrol) de vegulis a vizivilag bamulasan kivul mast nem nagyon lehet tenni, esetleg meg lehet szemlelni a hazigazdat, amint rozsdas szogeket huzogast ki korhadt fakbol, vagy anyat, aki a foldkoszos de amugy aranyos gyereket abajgatja. Ja, a gyerek egy eves, de nincs nappal pele3nkaja, mert allitolag sirassal jelez, ha uritenie kell. En ezt a gatyaja alapjan nem nagyon iszem el, mert eleg foldkoszos szegenyke, es mivel itt minden gyorsan szarad, ezre se veszik, ha parszor beereszt.
Na, szoval, bemondtam, hogy mar megint mennenk kifele a partra, netcafezni, penzt valtani, meg ugy egyaltalan. A huseboatos faszi nagyon ideges lett es uvoltozve alairatott velunk egy papirt, hogy csak sajat rizikora mehetunk. Mondtam neki, hogy eleg regota sajat rizikora kozlekedem a vilagban, ugyhogy nyugi. Arra ragott be szerintem, hogy nem azzal a fazonnal akartunk bizniszelni penzvaltasugyileg, akit odahozott volna, hanem officebe akart vinni bennunket. Erre csonakkal kivitt bennunket a foutra, ahol minden zarva volt, se net, se penzvalto, se semmi, csak egy katonat lattunk, amint valakit bottal utott, es par tenfergo embert. A hazigazdank nagy kedvesen beszolt, hogy nem biztos, hogy vissza fog ertunk jonni, en meg kerdeztem, hogy mi a francnak kellett bennunket idehozni, de csak kajabalt az anyanyelven. Rogton felajanlotta egy ficko, hogy elvisz bennunket a mar jol ismert helyre, ahova eloszor is akartunk menni, na de a vizen talalkoztunk a hazigazdaval. Megint orditozott a kocsog, hogy szalljunk at, kenytelenek voltunk, mert a masik megijedt tole, es akkor a szokasos nethelyre vitettuk magunkat. En a Lonely Planetben mar lattam, hogy ahol a netcafe van, azon az uton siman lehet menni, ha tenyleg csak Old Srinagarban van a balhe, es lattunk is onnan embereket jonni, csak ez a marha ugatott, hogy ne menjunk. Na, mentunk, es nem volt semmi gond, viszont talaltunk egy csomo jo helyet, netezot is, meg szallast, hogy ne legyunk a disznoknak kiszolgaltatva. Azt is mondta az arc, mikor uvoltozott a csonakban, hogy akar most is huzhatunk el tole. Ez a szoveg mar ismeros volt Chitwanbol. Na, azt hiszem lett volna baja, ha a pakkunkkal felkeressuk a jardot, hogy ez este kizuzott bennunket. Ugy nez ki, hogy azert adnak arra, hogy idegeneknek ne essen baja.
Elsetealtunk a zart ovezet fele, es kozben filmeztunk, de tenyleg nem volt semmi gaz. Oda is mentunk a zart resz elejen orkodo allig felfegyverzett arcokhoz megkerdezni, hogy holnap reggel bemehetunk-e oda intezni a buszunkat Lehbe, mert az iroda Old Srinagarban van. Of course, volt a valasz,miert ne. Nasszoval, most majd meglatjuk, hogyan szabadulunk innen. Trekking es hasonlok torolve, es mar az aranykadas szutyokba se akarunk menni egyaltan sohasem, csak innen jussunk el ep borrel Ladakhba. Talakoztunk 4 lengyellel, akikkel kozosen berelhetnenk dzsipet, de felnek a foldon menni, es valoszinuleg repulni fognak (csak jovo heten szerdan lesz repulo, ugyhogy ez nekunk nem jo). Holnap kikoltozunk a szarazfoldre es mindent megmozgatok, hogy a leheto legbiztonsagosabban el tudjunk innen koccolni. Lehet, hogy kibereljuk a dzsipet kevesebben mint 6-an legfeljebb tobbet fizetunk, vagy megyunk taxival, meg nem tudom. A busz 2 nap mert meg kell allni Kargilban. Na, az a hely se egy eletbiztositas. Amig irok, a Zsuzsat lassan felesegul vesik, de legalabbis egy pasas azon van, hogy megmutassa neki a fotogyujtemenyet, de o csak kemenyen alkuszik euroeladasilag. Sikerult is neki, mert a ficko, aki nagyon szarul akart valtani, most visszajott es megkottetett az uzlet.
Na, hamarosan megyunk vissza a lakohajonkra, remelem, meg nem adtak el a cuccunkat az orditozosek, es tan meg haza is visznek, merthogy rendetlenek voltunk es eltuntunk az alatala nem javasolt utcakban. Haditudosito egyelore nem lettem, de nem arulok el titkot gondolom, hogy erzek nemi affinitast ehhez. Ha fiatalabb lennek, menne ez nekem, mert izgi. Na, jo, persze, megdogleni nem ohajtunk.
Zsuzsa azt uzeni a hazaiaknak, hogy elunk, es remeli, hogy Lehbol mar tud freemailezni, mert innen meg mindig nem tud kuldeni mailt.
Na, szoval, bemondtam, hogy mar megint mennenk kifele a partra, netcafezni, penzt valtani, meg ugy egyaltalan. A huseboatos faszi nagyon ideges lett es uvoltozve alairatott velunk egy papirt, hogy csak sajat rizikora mehetunk. Mondtam neki, hogy eleg regota sajat rizikora kozlekedem a vilagban, ugyhogy nyugi. Arra ragott be szerintem, hogy nem azzal a fazonnal akartunk bizniszelni penzvaltasugyileg, akit odahozott volna, hanem officebe akart vinni bennunket. Erre csonakkal kivitt bennunket a foutra, ahol minden zarva volt, se net, se penzvalto, se semmi, csak egy katonat lattunk, amint valakit bottal utott, es par tenfergo embert. A hazigazdank nagy kedvesen beszolt, hogy nem biztos, hogy vissza fog ertunk jonni, en meg kerdeztem, hogy mi a francnak kellett bennunket idehozni, de csak kajabalt az anyanyelven. Rogton felajanlotta egy ficko, hogy elvisz bennunket a mar jol ismert helyre, ahova eloszor is akartunk menni, na de a vizen talalkoztunk a hazigazdaval. Megint orditozott a kocsog, hogy szalljunk at, kenytelenek voltunk, mert a masik megijedt tole, es akkor a szokasos nethelyre vitettuk magunkat. En a Lonely Planetben mar lattam, hogy ahol a netcafe van, azon az uton siman lehet menni, ha tenyleg csak Old Srinagarban van a balhe, es lattunk is onnan embereket jonni, csak ez a marha ugatott, hogy ne menjunk. Na, mentunk, es nem volt semmi gond, viszont talaltunk egy csomo jo helyet, netezot is, meg szallast, hogy ne legyunk a disznoknak kiszolgaltatva. Azt is mondta az arc, mikor uvoltozott a csonakban, hogy akar most is huzhatunk el tole. Ez a szoveg mar ismeros volt Chitwanbol. Na, azt hiszem lett volna baja, ha a pakkunkkal felkeressuk a jardot, hogy ez este kizuzott bennunket. Ugy nez ki, hogy azert adnak arra, hogy idegeneknek ne essen baja.
Elsetealtunk a zart ovezet fele, es kozben filmeztunk, de tenyleg nem volt semmi gaz. Oda is mentunk a zart resz elejen orkodo allig felfegyverzett arcokhoz megkerdezni, hogy holnap reggel bemehetunk-e oda intezni a buszunkat Lehbe, mert az iroda Old Srinagarban van. Of course, volt a valasz,miert ne. Nasszoval, most majd meglatjuk, hogyan szabadulunk innen. Trekking es hasonlok torolve, es mar az aranykadas szutyokba se akarunk menni egyaltan sohasem, csak innen jussunk el ep borrel Ladakhba. Talakoztunk 4 lengyellel, akikkel kozosen berelhetnenk dzsipet, de felnek a foldon menni, es valoszinuleg repulni fognak (csak jovo heten szerdan lesz repulo, ugyhogy ez nekunk nem jo). Holnap kikoltozunk a szarazfoldre es mindent megmozgatok, hogy a leheto legbiztonsagosabban el tudjunk innen koccolni. Lehet, hogy kibereljuk a dzsipet kevesebben mint 6-an legfeljebb tobbet fizetunk, vagy megyunk taxival, meg nem tudom. A busz 2 nap mert meg kell allni Kargilban. Na, az a hely se egy eletbiztositas. Amig irok, a Zsuzsat lassan felesegul vesik, de legalabbis egy pasas azon van, hogy megmutassa neki a fotogyujtemenyet, de o csak kemenyen alkuszik euroeladasilag. Sikerult is neki, mert a ficko, aki nagyon szarul akart valtani, most visszajott es megkottetett az uzlet.
Ezt iratta alá velünk a nagyokos
Na, hamarosan megyunk vissza a lakohajonkra, remelem, meg nem adtak el a cuccunkat az orditozosek, es tan meg haza is visznek, merthogy rendetlenek voltunk es eltuntunk az alatala nem javasolt utcakban. Haditudosito egyelore nem lettem, de nem arulok el titkot gondolom, hogy erzek nemi affinitast ehhez. Ha fiatalabb lennek, menne ez nekem, mert izgi. Na, jo, persze, megdogleni nem ohajtunk.
Zsuzsa azt uzeni a hazaiaknak, hogy elunk, es remeli, hogy Lehbol mar tud freemailezni, mert innen meg mindig nem tud kuldeni mailt.
ők azért eljátszódnak
shikarázgatunk
nincs nagy forgalom
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)