8/18/2014

Isztambul kendõsödik - mélabús befejezés

Isztambul kendõsödik, halad visszafelé az idõben, csakúgy, ahogy még pár ország. Én egy európait is tudok mondani, amelyik hasonlóképpen.... Na, nem a kendõsödés tekintetében, hanem a populizmus, fundamentalizmus, a szekularizáció felszámolása, egyszóval a bornírt, tahó diktatúra vonatkozásában. Kár lenne ezért a városért, mert igazán világváros, fanrasztikus létesítményekkel és - leginkább Beyogluban - multikulti, szabad és nyitott jelleggel, amit nem kéne belesüllyeszteni a szintetikus fejkendõk és süppedõs, lábszagú szõnyegek szûklevegõjû világába. Szamosszal ellentétben, Isztambulban ugyancsak soha nem alvó emberek laknak. Éjjel-nappal megy a biznisz, állandóan leszólít valaki, hogy gyere be, csak nézz körül, vegyél.eztmegazt, honnan jöttél, melyik hotelban laksz, és hasonló kérdések, amelyekért nálam fejben egyenként halálra van ítélve, aki kérdezi. A csúcs az volt, mikor tegnap a konkrétan a föld szintjén lévõ ablakunkon akartunk kívülrõl benézni, hogy lássuk, mennyire látnak be, és odanyomorogtunk az ablakunk elõtt álló motor és egy kisbusz közé, hát abbam a pillanatban elõtermett egy kölyök és megkérkezte, hogy kenájhelpjú? Lakonikus NO volt válasz, de hosszan tanakodtunk mêg, hogy ez meg hogy keveredett oda, egyáltalán honnan figyelt bennünket. Mert itt valahonnan mindig figyelik az embert, ezt meg kell szokni, ill. mindegy is, mert ha szokod, ha nem, akkor is így van. Isztambuli elsõ esténken rögtön befizettünk egy dervises szertartásra, mert azóta is sajnáljuk, hogy nem tudtuk, hogy Konyában csak szombatonként lehet ezt látni, és mi pont szombat este értünk oda. Ha tudtuk volna,.elõbb indulunk el Göremébõl. A dervistáncot egy magát elõkelõnek tartó étterem szervezte az Aya Sophiától nem messze. Teljesen rendben volt kben az egész,.a zenészek, a táncos dervisek nagyon tudták a dolgukat, no de hogy közben tányércsörgés, ha diszkréten is, de mégis kiszolgálás folyt, sokat rontott az élményen. Meg hát az is, hogy ez mégsem volt olyan méltó környezet, mint egy derviskolostor tekkéje, amit direkt ezekre a szertartásokra alakítottak ki. Azért az egész fantasztikus volt. A szufi misztika nagymértékben hasonlít a zen-buddhizmushoz, ezért ennek a szertartásnak is hasonló hatása van, amitõl csak néz ki az ember a fejébõl. Na, idáig írtam törökföldön a szöveget, innentõl kezdve már retrospektíve tolom tovább, a hosszútávú maradék memóriámra alapozva. Elsô teljes napunkból kiiltattunk minden olyan elemet, ami mindenki látni akar, mert olyan sorok álltak minden nevezetességnél Sultanahmetben, mintha legalábbis fizetnének a megtekintésért. Naja, vasárnap volt, másnap minden múzeum zárva van, túristahegyek ide, vagy oda. Már 2011-ben is nagy élmény volt az Istanbul Modern, hát nem volt kérdés, hogy arra vegyük az irányt. A Sultanahmet megállóban nem lehet automatából Istanbulcardot kapni, viszont a téren a sarki kioszkostól igen, sõt ott tölteni is lehet. Na, eképpen feltankolva meg se álltunk a Tophane villamosmegállóig. A múzeum most is tudott újat mutatni, csomó új videó és installáció bizonyította, hogy létezik még kortárs mûvészet, ráadásul nem egy combos társadalom- és aktuálpolitikai kritikát is magában foglalt anélkül, hogy olcsó patronokat puffogtatna. Már múltkor is megállapítottuk, hogy ez a vonal is nagyon izmos, fõleg, hogy akkor még az azóta beépítés alatt álló másik raktárépületben idõszakos kiállítás is volt. Most sajna ez már nincs, de a múzeum még nagyobb csúcs. Törökországban általában minden múzeum és kiállítás csúcs, igaz elég drága is, 10-15 líra között mozognak az átlagjegyek. A modernezés után már maradtunk Beyogluban, már csak azért is, mert kiváncsiak voltunk, hogy a vasárnapi választások nem váltanak-e ki valami kisebb megmozdulást vagy forradalamat a Taksim téren vagy az Istikalon. Az Istikalon, ahol az elbaszott, rakétákra emlékeztetõ szobor áll, egy mellékutcában már fel voltak sorakozva a rácsoselejû buszok tele dzsiájdzsókkal, és egy vízágyú is be volt készítve. Szemben az utcai harcászati aggresszorbemutatóval kiváló könyvesbolt, amiben az eladósrác, mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, ilyet szólt: "Molnár?? The boys from Pál street... oh...." kiderült, hogy háromszor olvasta el a Pál utcai fiúkat gyerekkorában, és mindig megsiratta Nemecseket, akinek a nevét kiválóan ejtette ki. Persze, az azonos phonemák ebben segítették, meg bennünket is, mikor összeszedtük magunkat és pár török tõmondatot makogtunk. Gáborról amúgy se akarták elhinni, hogy nem török, fõleg, hogy viselkedésével erre rendesen rá is játszott. Szerintem ennyi vadidegen emberrel még életében nem fogott kezet, és nem lapogatott meg. Nagyon élvezte, pedig nem egy kontakt-típus egyébként. Én kevésbé lájkolom az örökké közvetlenkedõ populációkat annak ellenére, hogy gyakran vetõtöm olyan országokba, ahol ez a módi. Ilyenkor elõtör a bennem lakozó német. Biztos lehet ezt venni a pofámról, mert szokták is mondani, hogy Germany-ból jöttem-e. A német amúgy a török vendégmunkásmúlt miatt egész jól használható fõleg idõsebbekkel. Nekem meg németül beszélni mindig egy kis pihi az angol után. Bár az utazós angolt jó ideje elég zökkenõmentesen használom. Nem sokra mennénk a török-magyar közös szavakkal: kicsi-kücsük, elma-alma, oszt jóccakát. Nagyon megéri megtanulni számolni, ez már Kínában is bejött. Gábor ezt mesteri fokra fejlesztette, ezért többször történt meg, hogy simán törökként kezelték vásárláskor. Nem volt semmi balhé a választás estéjén. Egy-két idióta Erdoganfan rohangált végig az Istikalon török zászlóval kicsit örömködve, meg a harmadik helyezett, baloldali, kurdok által támogatott jelölt fanjei zenéltek és közösénekeltek-táncoltak elég jó népi jellegû kompozíciókat, és pár millióan hömpölyögtek az utcán, tán kicsit többen, mint ahogy szoktak, és ennyi. Másnap a Kék mecsetben kezdtünk. Nagyon hiányoltuk Abdullah barátunkat, akivel lévén, hogy õ köztisztviselõ, a választások miatti bokros teendõi miatt nem tudrunk találkozni. Vele anno imaidõben is simán bementünk, na, most - nemcsak itt, hanem a Kücsük Ayasophiában is - külön turisnyabejáratot alakítottak ki, kendõ és klepetusosztással, hosszú sorral, undorítóan. Mondjuk a kücsükben kegalább nem kell jelmezt húzni. Utálom, hogy ha valaki a vallása miatt így vagy úgy beöltözik, ezt másoktól is elvárja. Számomra az öltözet semmi, nem fejez ki se tiszteletet, se az ellenkezõjét, és kurvára magánügynek tartom, hogy ki mibe csomagolja magát. Ezért aztán az ilyen fetisiszta és nõkkel szembeni diszkriminatív dolgok, mint a kendõztetés, meg a pogányok más ajtón beengedése marhára nem jön be. Amúgy ha a nyugateurópai kendõtiltásról barátokkal beszélgetünk, én mindig arra az álláspontra szoktam helyezkedni, hogy mindenki hordja azt, ami neki tetszik, vagy amit a vallása, mániája, a divat vagy akármi hagy hogy rákényszerítsen, de most már kezdem érteni a tiltást kiváltó attitûdöt. Ez a kihúzott hátú kendõzgetés nemcsak annak büszke vállalása, hogy az illetõ vagy a családja a vallásosságnak ezt a külsõ jegyét tartja klassznak, hanem ez egyfajta kategorikus imperativus a külvilág felé. Na, ez azért, ha egy olyan vàrosban, mint pl. Párizs el kezd terjedni, azért elég félelmetes tud lenni, amit némiképpen érthetõen a csírájában akarnak elfojtani. Más kérdés, hogy a tiltás ez esetben is az ellenkezõjét váltja ki, ezért hülyeség, és most már ezért nem értek egyet a kendõtiltással. Egyedül az oktatástól és a multikultit támogató, toleráns, überértelmes politikától és közbeszédet és közízlést meghatározó közszereplõktõl várható erre megoldás, ami röviden az lenne, hogy mindenki szíveskedjék csak saját maga számára elõírni hülye fetvákat, és ne ítélje el azt, aki ilyeneket nem követ. Trabzonban és Konyában különben láttuk ezt mûködni, és lehet, hogy Istanbulban is látnánk, ha egyelõre nem az tûnne fel, hogy a kendõsök mennyire elõretörtek és a mecsetbejárás hogy megkonzervatívosodott. A Kék mecset után a bazár felé vettük az irányt. Nem mintha akartunk volna nájlilonpólót vagy zörgõsnacit, esetleg valami visszataszító dizájnú aranyat vagy ezüstöt venni, vagy a lakást alibabásítani, ezeregyéjszakásítani néhány orientális lámpabúrával vagy szõnyeggel, hanem csak úgy... nézni a bazár épületét, a pazar boltozatokat, a tömeget, a hangulatot. Páran még emlékeznek magyar szavakra, de az inváziónak már rég vége. Most orosz feliratok virítanak, de az se bántóan sok. Az is szuper, hogy ha kikeveredik az ember a nagybazárból, az utcákon folytatódik tovább a dolog, és így, a boltok tömege között le kehet haladni a másik, a régi, a kisebb, a fûszerbazárig. Az is jól jött ki, hogy az utóbbiban megtaláltuk az Új mecsetnél lévõ kijáratnál a húsboltot. Ti. Jordániában élõ egyik barátnénk hamarosan Isztambulon keresztül megy haza, és halal - azaz muszlim értelemben kóser - kolbászokat akar hazavinni. Ja, és az elõbbiekbõl kimaradt, hogy bazárnézésünket természetesen a könyvbazárral kezdtük, ami a nagybazár villamosmegálló felõli bejáratától balra van. Úgy nézett ki, hogy nem :veszünk semmit, mert gyérnek tûnt az angol nyelvû állomány, de Gábornak eszébe jutott egy helyen megkérdezni, hogy Rumitól van-e verseskötet angolul. Az eladó srác annyit válaszolt, hogy "baba" - és befelé intett a boltban ücsörgõ faterja felé. Az öregnek megismételtük a kérdést, mire bólintás. "dzsászt e minit", és nagyméretû vastag könyvet ásott elõ vahahonnan. Rumi fõmûvét tartottuk kezünkben jól érthetõ, szimplifikált angol fodítással és kommentárokkal mindössze 60 líráért. A könyv természetesen velünk jött és Gábor arcáról aznap nem került le a széles vigyor. Átmentünk gyalog a Galata hídon, majd fel a toronyhoz és végig az Istikalon a Taksimig. Közben persze teázások a Galata körüli pszeudohippi-negyedben, kajálás jópofa kisvendéglõben, még pár könyvesbolt (jelentem, a Mephisto ezek közül már nem olyan jó, mint régen). Van egy kedvenc teázónk a Cemberlitas és a bazàr megállók között. Az a hely, ahol a helyiek sisháznak, ó bocsánat, nargiléznek, a bazár oldalán van. Meg is találtuk viszonylag könnyedén. Leültünk egy családdal szemben: nagydarab vizipipázó pasas, száris nõ és két eleven fekete kiscsaj. A pasi megkérdezte, hogy milyen nyelven dumálunk, mire mondtuk, hogy magyarul, és õk vajon? Arabul, mivel a fickó aleppói, a felesége északindiai. Delhiben laknak, ahol a nô egy elõkelõ, diplomatagyerekekre építõ suliban dolgozik, a férje valamit bizniszel, de ezt homály fedi. A gyerekek arabul, hindiül és angolul értenek, mert a szülõk anyanyelvükön beszélnek velük, ill. az anya angolul is. Egymással arabalapú hindi-angol keveréket. Jófejek voltak, sokáig elbeszélgettünk. Le voltak kissé padlózva, mikor mondtam, hogy jártam párszor Indiában és felsoroltam, hogy merre is. A nõ nevetett., hogy õ még ennyi helyen nem járt Indiában. Most is csak pár napra utaztak el, amibe Istambul meg egy kis tengerpartozás fér bele. Nem kicsit irigykedtek, mikor elõadtam, hogy mi merre jártunk az utóbbi egy hónap alatt. Utolsó napunkra terveztük, hogy legalább az Aya Sohiába visszatérünk. A Topkapit eleve ejtettük az idõigényessége miatt. Végül ezek az ismétlésszerû pogromok hamar kihullottak a várhatóan többórás sorbanállás, napon aszalódás kellemetlen víziója miatt. A mozaiqkmúzeumba véletlenül vetõdtünk, és ha már ott voltunk, hát bementünk, és nem bántuk meg. Megintcsak eszméletlen szép kiállítást, informatív, esztétikus magyarázó anyagokat találtunk. A mozaikokat vizes, kalcitporos légsugárral tisztították meg, pöttyet meg is csiszolva a köveket, hogy régi.színük is elõjöjjön. Nem tudtam nem gondolni a mai bunkó politikusokra, mikor zömében vadászjeleneteket láttam. Úgy általában is a fô téma.az ölés volt, ha nem.ember állatot, akkor egyik állat a másikat marcangolta. Degeneráltak akkor is voltak bõven... Utána következett a kis Aya Sophia, aminek most az emeletére is fel lehetett menni, aztán javarogtunk még Sultanahmetben, amit Gábor nemes egyszerûséggel lenyomornegydezett. Nem járt õ még Delhiben, Bombayben meg Calkuttában... Szerintem nagyon hangulatosan pukkant az a rész tele állati szép faburkolatú épülettel. Gábor menekült volna, de én észrevettem a Photography museum-feliratot, és ragaszkodtam hozzá, hogy keressük meg, ami nem volt egyszerû. Már majdnem feladtuk, mikor egy boltból egy fiú utánunk jött, és egészen a múzeumig kísért bennünket. És ott bent megint a csoda fogadott bennünket. Fantasztikusan rendezett, brutál jó anyag, tisztaság, puha, frankó fotelok, légkondi éles ellentétben a múzeum környezetével. A többségében kortárs anyag annyira jó, hogy elhoztam pár fotós kártyáját, hogy a neten is rákeressek a dolgaira. Majd ha rendes gépen szerkesztem a blogot, igyekszem linkeket is berakni. Most offline írok a pécsi intercityn, ahol elviekben van wifi. Elviekben. A fotók után muszáj volt beülni a Grande cafe tetõteraszán egy világbajnok epres tortácskára és teára, hogy utána húzzunk sietve a Galatánál lévõ Mevlevi múzeumba, aminek a nyitva tartása az Lp-ben tévesen van feltüntetve. 6-kor zár csak a pénztár. Nem baj, hogy siettünk, mert órákat töltöttünk ott, nemcsak a szuper kiállítás miatt, hanem azért is, hogy érezzük a 15. századi tekke hangulatát, ahol még most is kerengenek dervisek. És a kiállításon van egy térkép, feltüntetve a világban elõforduló mevlevi kolostorokat. És na hol volt a legészakabbi? Hát Pécsen (Pec) és a fotók között ott a Jakovali Hassan pasa dzsámija. Tudtuk, hogy a Tettyén derviskolostor volt, na de, hogy a leghíresebb, legmisztikusabb Mevlevi rend dervisei, azt eddig nem. Nagyon jó érzés volt, pedig nem vagyok egy megapatrióta. Eszméletlen volt sétálni a lelkek kertjének nevezett temetõben. Most már tudom, hogy Jakovali dzsami melletti turbános sírkövek se mezei temetõ maradványai, hanem a derviseket temették oda. Gábor egyik barátja, akinek a Megyei kórház intenzív osztályán súlyos állapotában látomása, vagy inkább hallucinációja volt, török dobokat hallott. Lehet, kiszóltak neki a dervisek :) Na, lassan Pécsre érkezünk. Otthonról folytatom... Utolsó beyogluzás és sultanahmetezés után már nem volt más hátra, mint hajnalban összepakolni és a koponyánként mért 10 eurós shuttle busszal kimenni kenyába, a Sabiha Gökcen airportra és repülni vissza ebbe a fura országba. Érkezéskor nagyon kontrasztos tud lenni a kép, na meg vége van a tripnek, és ezt iszonyat nehéz elfogadni. Ilyenkor csak ülök a kipakolt zsákok mellett, és a hazahozott kincsek - vagy hat kiló könyv, pár póló és szütyõ - billent csak ki rövid idõre a búskomorságból. Jó volt, hogy nem rögtön Pécsre jöttünk, ebbe a keleti mércével nagyon kihalt városba, hanem kicsit megálltunk pár napra unokázni Bp. közelében, meg kenuzgattunk a Dunán. Érdekes, hogy a teát már nagy bögrébõl, cukor nélkül, tejjel iszom újra, pedig van itthon kis török teáspohárka. Távolodom.... A lányoméknál bepróbálkoztam a sütlac-csal, jó lett, csak éppen nem hasonlít az eredetire. Még jönnek a képek, elõször ömlesztve, aztán a szövegek közé illesztve is. A facebookomra már raktam fel párszáz mobillal készült fotót, addig is ezeket ajánlom....

8/11/2014

Szamosz a béke szigete

Szamosz a béke és békénhagyás szigete. Kusasasiból 28 euróért átvisznek hajóval Szamoszba. Legalábbis mi ennyiért tudruk ledílelni a szálláson ajánlott 40 euro helyett. A fickó kérte, hogy hozzunk neki visszafelé a duty free-bõl egy üveg Baccadit, mert náluk az igencsak drága. Meg is vettük neki. Mikor visszaértünk, már az utcán figyelt és várakozó tekintetet vetett a Gábor szatyràra. Átadtuk neki a nagy üveg rumot, felárat nem is kértünk, mert jószolgálati cselekedetnek vettük a dolgot. A fickó erre megáldott minket és egész Magyarországot. Ez kb. három napja történt, remélem azóta gyökeresen megváltozott otthon minden, és már kánaánra érünk haza. Ahányszor elmentünk üzlete mellett nagy vigyor és integetés, és egyszer jelentette is, hogy éppen most ivott a hozott cuccból. Egészségére! Szamosz egy teljesen átlagos, görög sziget - sajnos nem a kedvenc fehér szigetek közül való - sajátos, függetlenségért harcolós történelemmel. Ezekre azért nem térek ki, mert ahol olvastam róla, más is könnyen felleli, Guggli doktor óta ez nem nagy kunszt. Szamoszon belül is Szamosz városában voltunk mimtegy 6,5 órát. Ezalatt be lehet járni a kisvárosi magot, még a felsô sikátorokba is bemászkáltunk, meg lehet nézni a szuper kis múzeumot és az éppen nyitva lévõ templomokat. Nekem a görögkeleti templomok sokkal jobban tetszenek, mint a katolikusok. Az ikonokon a merev figurák, egyáltalàn, hogy van ikonosztáz, meg úgy minden (az ikoncsókoláson kívül). Szamoszon nyugis, álmos légkör fogadott. Itt szinte egész nap szieszta van. Mikor visszamentünk az örökké mozgásban lévõ Kusadasiba, baccardis emberünk résztvevõ tekintettel meg is kérdezte, hogy azok ott túl még mindig zárva vannak sziesztakor? "Are they sleeping?" - és mutatta a kezével. A múzeum is bezár 3 órakor, minek annyit dolgozni, elvégre ez itt nem munka- hanem sziesztaalapú társadalom. És milyen igazuk van. Így is sok turisra keresi fel õket, meg jönnek át törökbõl, mint mi, szóval, nincs mit aggódni. Bevallom, jólesett, hogy kicsit békén hagytak. Ha ránéztem.valamire, nem ugrott rám egybõl az árus, nem kellett mindig kommunikálni. Gábor meg is jegyezte, hogy minden szamoszi egy Kierkegaard a törökökhöz képest. A múzeumban hatalmas kúrosztöredéket és rengeteg görög és egyiptomi holmi van szépen kiálltítva. Egyiptomi azért is, mert az itteni tyrannos jó haverságban volt az egyiptomi uralkodóval. Szamosz Pythagoras szülõszigete. Erre állati büszkék, jólehet a hírességnek el kellett innen mennie, hogy legyen belõle vakami, és mikor vissztért egyszer, akkor is menekülnie kellett mint nem kívánatos személy. De Jézus óta tudjuk, hogy a majmok bolygóján ez így normális, elõször jól üldözik, mázlista, ha meg nem ölik, utána meg szentté avatják. Àltalános ez, gondoljunk csak arra, hogy Buddha se biztos, hogy véletlenül evett mérgezõ gombát. Este még hagytuk magunkat sodortatni a bazáros-kajáldás-helyeskisházas kusadasi belvárosban, aztán éjszaki buszra szálltunk, hogy elinduljunk utolsó állomásunkra, Isztambulba, ami valójában egy külön ország, ahogy kusadasi tanult recepciósunk mondta. Az éjszakai buszozás teljesen rendben van, és aludni.is lehetne, ha nem lenne kiváló a net. Márpedig ez nálam nagy alvásgyilkos. Most is alig aludtam, és csak akkor, amikor a.tízórás úton a tab és a telefon is lemerült. Egyébként a buszpályaudvarokon egylíráért mûködõ töltõállomások vannak és néhol konnektor is. Amerre jártunk, éjszaka is nyitva voltak egészen kis városokban is. Az emberek kávéházaztak, mászkáltak. A franc tudja, mikor alszanak ezek, és reggel hogy tudnak munkába menni. Ez már Alanyában is feltûnt, hogy a pincér, aki éjjel felszolgált és idõnként tradicionális zenére táncolt, reggel hétkor már bevetésben volt. Hogy bírják ezek? Eddig azt hittem, hogy csak anyám meg én tudunk ilyen mutatványokat. Azért az már mindennek a teteje volt, hogy négykor tömegesen el kezdtek hubzszerú, vékony, oljjal átsütött palacsintát enni és habos ayrant ittak hozzá. Éreztem, hogy én ettõl felfisnék az égig. A Márvány tengeren akkora kompon jöttünk át, hogy arra legább öt busz meg egy rakás személyautó ráfért. Mégis azt olvastam az újságban, hogy mikor a vasárnapi választás miatt egy csomóan szabadságukat megszakítva eljöttek lakhelyükre szavazni, itt máshol nem lehet, bedugult a közlekedés, és sokan még a gyakran induló óriáskompokra se fértek fel. Na meg is szavazták Erdogant nagy arányban. Azért nem mindki lájkolja õt. Pl. mikor Kusadsiban egy boltban megkérdeztem, hogy ki van az egyik bankhegy hátoldalán, akkor egy értelmes arcú nõ mondta, hogy egy épîtész, nem Erdohán (így kell ejteni a vezír nevét), és a név kiejtésekor vágott egy arcot. Hatalmas esõre érkeztünk, minden szürke, vizes és reménytelen volt. Majd többszöri átszállásos viszontagságok után megérkeztünk a jól ismert Sindbad hostelbe, Sultanahmetne. Itt már a benfenteseknek járó, recepció mögötti szobát kaptuk. Tiszta, kicsi, a fürdõszobája normális, viszont az abkakunk az utcára néz és aföldszinten van, de szószerint, a föld szintjén, a bejárat mellett. Gzakorlatilag autók mennek a fejünk mellett a bajáratnál az emberek centikre tõlünk beszélgetnek, szóval vicces hely ez.

8/07/2014

"Mit adtak nekünk a lómaiak?"

"Mit adtak nekünk a lómaiak?" - ezt indultunk megtudni Ephesus tekintetében. A harmadik legnagyobb kõnyvtár - Celsus - a szép nagy színház, ahol a termékenységért felelõs istennõ, a város védnöke (jô kis szimbóleum) nevében elkövetett, vagy egy hónapig tartó feszt volt, amit szegény Thimotheus nem lájkolt, amiêrt megkövezték az akkori konzervatív és egyben rendesen élveteg erõk. Ezért aztán ide is jött Pál apostol balhézni egy olyat, hogy még a Bibliába is bekerült. Pál apostol nem lehetett szàzas, valami olyan fickónak képzelem el, mint szomorú jelenünk bolydultagyú polgármesterét, aki fura jelmezében megjelenik olykor tömegrendezvényekbe botrányt keltve, aggresszíven demoralizálni. Hogy viccesek voltak ezek a lómai kori efesusiak, azt eddig is lehetett tudni a híres közös latrináról, ahol a férfiak összegyûltek a kis márványba vésett vécékre ülve nem ám pisilni, hanem kifejezetten kakálni, vagy ahogy az egyik angol idegenvezetõ mondta a Nr.2-t végezni.* A pénisszobor körül, a kis vécêülõkêk elött a vájatban víz folyt, amibõl csövön keresztül, pedál segítségével jött a víz a fenekekbe. Némi visszafolyás is volt a vezetékbe, úgyhogy aki a vége felé ült - teljesen véletlenül a szegényebbek - azok már kicsit szaros vizet kaptak. De miért probléma ez ott, ahol a bejáratnál friss pisivel mostak kezet? Ezeket a szövegeket hallgattuk meg több nyelven elõadva Érdekes volt, hogy az egyes nációk hogy reagáltak. A japánok szégyenlõsen vihorásztak, a kínaiaknak csak távolabbról magyaráztak, az arcokon döbbenet, a franciák kacagtak, a spanyokok úgyszintén, de mindenki jobban figyelt a magyarázatra, mint pl. a Hadrianus-templomnál, vagy Celsus könyvtáránál. Mi fordítva néztük meg Ephesust, mert a selcuki dolmussal mentünk, ami az autóbuszállomástól indul (érdemes kimenni a rendes hely miatt, mert a belvárosban rohadt sokan szállnak be - és leszálltunk az efesi bekötõútnál és onnan kb. másfél km az alsó bejárat. Érdemes a 30 lírás belépõ mellett a plusz 15 lírás teraszházas jegyet is megvenni, mert az a legfantasztikusabb része a mûzeumnak. Osztràk cégek állati jó fedelet találtak ki egy eléggé épen maradt, domboldalba, teraszosan épült házcsoportra,.amelyben állati szép falfestés, mozaikok és mindenféle helyiségek viszonylag épségben megmaradtak, ill. amit úgy kell összelegózni, azt lehet látni, mert elõttünk dolgoznak a régészek és restaurátorok. Sajnos azt csak késõbb tudtuk meg Kingàtól, hogy van kõbe vésett reklámja a helyi kuplerájnak. Ezt nem találtam meg a leírásokban, és az idegenvezetöket se hallottam mondani. Amúgy elég nagy a tömeg. Még a lenti bejáratnál is sokan álltak sorba, mikor odaértünk. Ki is nyitott ezért egy másik pénztár is. Az eredeti sorban azonban nem mozdult.senki. Erre mi odaálltunk. Azonnal be is szóltak többen az eredeti sorból, hogy mi ez, tessék a végére állni. Nem értettem, hogy gondolták a dolgot. Nem állnak át a másik sorba, az se álljon be, aki késõbb jön, de akkor ki álljon be? Természetesen mi, akik észrevettük, hogy ott is kinyitottak. Mondom az egyiknek, hogy ha látta, ö is odamehetett volna elsönek, mire a másik bepofázó, leintette, hogy ne dumáljon nekem, magyarázva okosan, hogy this is education. Mire én: this not "education", this is "eyes". És szépen bementünk. szerencsére addigra már a két miskolcit és unokáikat is elhagytuk, akikkel véletlenül a dolmuson találkoztunk. Szervezetten jöttek ide, és a drága fakultatív helyett bevállalták a dolmusozást. Csak éppen azzal nem számoltak, hogy gyalogolni kell. A faszi bennünket oktatott, hogy nem a szállodai utazásszervezõvel kell intézni a dolgokat. Meg méltatlankodott, hogy miért nem vitték a bejáratig. Mondtam neki, hogy a neten mindenhol olvashatja, hogy ez îgy van, de csak okoskodott. Már akkor elhatároztam, hogy lerázzuk õket. A szállásunk - Pasha apart hotel - nem messze a ladies beachtõl, egy valaha jobb napokat látott hely, csak enyhén pukkant berendezéssel, de minden van benne, konyhánk és nappalink, airconos hálószobánk meg teraszunk is van, a kertben pedig egész rendes kis pool napozóágyakkal. Este a teraszon ülni marha jó. A reggeli is rendben van, vécészetileg és zuhanyászatilag is rendben van. Kusadasi kben helyes kis város, és valójában nem kisváros az Égei tenger partján. Bulizôs belváros, hastáncosnõ, elõzene, a Gábort testvérként kezelõ pincérek. Már kétoldali fejkoccot is kapott a kézrázáson kívûl - az õ révén én is - mert hiába, a sötét színkomplexió meg a bajusz kiváltja ezt a reakciót. A tenger szerintem nem olyan jó, mint Alanyában. A Gábor szerint jobb, mert sokáig leér a lába, és nincsenek akkora hullámok, hogy a ki- meg bejövetelnél földöntenék és végighúznák a homokon. Nincs kõ és gödõr se, amit az Ephesusba tartó miskolciak mondtak, de hamar rájöttem arra, hogy miért. Mi pont egy elõkelõbb hotel elé értünk ki a parton, és ugyan morogva,de kifizettük a horror árat a két napozóágyért és ernyõért, az alanyai 10 helyett 40 lírát, de ez valôszínüleg a strand rosszabb és belakottabb részein olcsóbb lett volna, de ott bejöttek volna a nõ által emlegetett kellemetlenségek. Szóval megint kifogtuk az upper classnak kijáró körülményeket. Ezt a posztot is innen, a partról írom. De nem sokàig, mert hamarosan vetem magam a habokba.Utolsó fürdõs napunk ez. "
"Stercutius, Crepitus Érdekes istenségek következnek. Cloacina a szennyvízcsatornák istennője, amíg Stercutius a trágyáé az ókori Rómában. Emellett a legalapvetőbb WC isten repitus volt, akit a puffadás és a szellentés védőjeként tartottak számon. Crepitus akkor jelenik meg, hogyha valakinek görcsei vagy hasmenése van. Cloacina pedig a csatornákat felügyelte. A rómaiak egyébként nagyon féltek a WC-től. Meg voltak arról győződve, hogy rengeteg gonosz démon lakik a csatornákban. Aki a WC-n ült az kitette magát az ördögi teremtményeknek, éppen emiatt voltak fontosak az istenségek számukra."
http://bizzariummagazin.blogspot.com.tr/2014/04/10-wc-demon-es-entitas-vilag-minden_30.html?m=1

Pamukkale 1csoda

Pamukkale egy csoda, de a csoda tudja, hogyan keletkezett (ill. dehogynem tudjuk: "A hőforrások meleg (35°C), savas vize az alapkőzetből kioldja a kalciumot, az oldott kalcium mint hidrokarbonát a felszínre kerülve széndioxidot ad le, és karbonát keletkezik. A vízben rosszul oldódó karbonát kiválva folyamatosan növeli a domboldalak sórétegeit és tovább építi a teraszok falait." - csak éppen akkor is olyan valószínültenül fantasztikusan szép tünemény). Egy koszfészek kis falut kell elképzelni, ami ugyanolyan lócitromszagú, jellegtelen település lenne, mint a többi, amelyeken át mentünk Denizlibõl, ha nem figyelne ott ez a fehér, különös, vizes csodahegy, na meg mellesleg egy komplett ókori római város romjai, a néhai Hierapoliszé, amelynek ráadásul híres fürdõje is van, mert az ókor egyik legnagyobb kurtizánja, I mean, uralkodónõje, Kleopátra is áztatta benne állítólag kemény munkától fáradt tagjait. Mi nem kértünk ebbõl.a strandból, pedig - megúszva a 32 lírás belépõt - egy csoporttal belógtunk. Az antik(nak álcázott) medencék.elõtt ki volt írva, hogy a termálvíz mi mindenre jó, de azt elfelejtették kiírni, hogy cserébe mi mindent lehet kapni (Trichomonas vaginalis, Candida albicans, etc.) A dolmus, amivel mentünk, tömve volt, állnunk kellett, de tán jobb is, mert az éjszakai utazástól permanens alhatnékságban szenvedtünk. jó korán mentünk fel Pamukkale mezitlábas útvonalán, így messze szuperebb volt, mint lefelé a nagy tömeggel. Pamukkalet kb. olyan leírni, mint a naplementét. Látni kell, és kész. Egynapos kirándulás keretében, az autóbuszállomás alsó szintjérõl induló kisbuszokkal olcsón el lehet jutni, 3,5 lírába kerül. A sofôrnél kell fizetni. A pamukkalei fehér dombtetôre érve kezdõdik s második látványosság: Hierapolisz egy csomó térdig érõ rommal, de nagyobb épületekkel is, köztük egy méretes színházzal. Alig elviselhetõ hõségben marha nagynak tûnik a terep, és nem is oltan nagy baj, hogy a fehér mésztufán kell lemenni is, bár néhány helyen marhára szúrós kövel vannak, és késõbb már emberhegyeken kell átgázolni. A hőforrások meleg (35°C), savas vize az alapkőzetből kioldja a kalciumot, az oldott kalcium mint hidrokarbonát a felszínre kerülve széndioxidot ad le, és karbonát keletkezik. A vízben rosszul oldódó karbonát kiválva folyamatosan növeli a domboldalak sórétegeit és tovább építi a teraszok falait. Mikor teljesítettük a távot, beültünk kajálni egy szemközti, teraszos vendélõbe. A Gáborra azt mondta a pincér, hogy török feje van. Ha tudná, hogy a Gábor görög (a görög barátném rábeszélésére igazolt át, pedig sváb meg morva a családja (csak õ görög, de olyan aki szereti a görögöket is.) Visszafé átaludtuk a buszutat, majd rövid idõzés után beszálltunk egy álombuszba, amiben a baromi tágas és kényelmes üléseken kívül az ülések háttámlájában van inteternet is. Az volt csak a gond, hogy a facebookból alig tudtam kilépni, már attól tartottam, hogy pw-t kell cserélnem. A buszon nem kevés jólét következett be, kényelmes ülés, internet, italok, nasi, mi kell még?

8/06/2014

Alanya másik oldala

Alanya másik oldala is egész érdekes. Sajnos 4-én ki lettünk ûzve a paradicsomból. Dêlben kicsekkoltunk, és elhatároztuk, hogy ma kulturprogram lesz estig, az éjszakai buszindulásig. Bementünk a városkõzpontba, és konstatáltuk, hogy a múzeum zárva. Naná, hogy hétfõ van, ami itt a muzeális szabadnap. Kinéztünk a kis golfpálya melletti parkba, és onnan a strandra, aztán két másik párossal.közösen béreltünk taxit, és megméztük a félsziget tetején lévõ szeldzsuk (azt hiszem) várrendszert és onnan a kilátást. A fószerrel lementünk, és gyalog át a félsziget másik oldalára, a kikötõbe. Itt bármikor meg lehetne rendezni a melyik a leggicsesebb kalózhajó-versenyt. Az egész másik oldal valahogy töményebb, giccsesebb néhol, meg tele van éttermekkel és nepáli hippikellékekkel. Ehhez jön még látványilag a sok hihetetlen külsejû hajó. Engedtünk a csábításnak, és beneveztünk egy egyórás, barlangnézôs projektbe. Nem vállaltuk be mi se a hajóról vízbeugrást, majd barlanghoz úszás, felmászást és másik oldalon kijövetelt, majd újra leugrást 8 méterrõl, pedig fel lett ajánlva ez a frankó lehetõség, hogy megismerkedjünk a lovers cave belsejével. Pedig ez lehetne inkább kaszkadõr's cave. A hajókálás után némi ejtõzés teászatilag (itt szerencsére kihozták baj nélkül), majd éjszakai busszal zúztunk Denizlibe, ahonnan kisbuszok mennek következõ programpontunkhoz, Pamukkaléba. A buszon nemcsak, hogy szar volt a net, de egy kislány összehányta a busz elejét, úgyhogy volt hosszas takarítás, illatosítás rendesen, én meg jobbnak láttam elaludni. Mikor kiszàlltunk hajónkból, felfigyeltem a parton egy helyes, vörös kismacskára. Önfeledten járszott egy jól megtermett görög teknõssel. A teknõs békésen falatozott a park lóheréjébõl, a macska meg a fejét akarta elkapni, a teknõs erre behúzta a fejét, macska.támadóállásba helyezkedett és a komótos táplálkozást látva megint paskolgatni kezdte a teknõs fejét. Mint a gyerek, aki valami érdekeset akarna kipiszkálni egy dobozból. Amint a net engedi, felteszek róla egy videót. A facebook népe lehet, hogy már elõbb látja, mert oda könnyebb a feltöltés. Hamar megérkeztünk Denizlibe, túl hamar is, fél 5-kor. Én olyan hulla voltam, hogy két ülésen azonnal elvetõdtem, és visszaaludtam. Már álmodtam is nagynan, mikor Gábor ébresztett azzal, hogy üljek fel, mert nem szabad itt aludni. Hülye ez?- gondoltam, de mikor felnéztem, megértettem, miért mondta. Két rendõr állt elõtte, azok szóltak. Velünk.szemben ortodox muszlim család ül, apuka fején horgolt, csücskösvégû kipaféle, anyán hosszúkabát és kendõ, fiacskája a vállán pihent. Élénktekintettel figyelte a jelenlétünket. A Gábor mondta, hogy látta, hogy õ szólt a rendõröknek, látható volt, hogy õ vezette hozzánk õket. Utána láttam,hogy más üléseken is feküdtek, és senki nem szólt be nekik, mivel alig lézengtek az autóbuszállomáson. Hogy ennek a baromarcú nõnek miért fájt, hogy aludtam, relytély marad. Én azért jól belebámultam a pofájába, el is rángatta a tekintetét, és hamarosan elkotródtak.

8/04/2014

Megint jönnek, kopogtatnak...

Megint jönnek, kopogtatnak a takinénik, akiket rohadtul nem zavar, hogy a takarításra megjelölt idõintervallum 10-17 óra, és nem 10:05 pontban, vagy amikor éppen kedvük van. Na, de take it easy, vagy ahogy folyamatosan röhögörcsben fetrengõ német hotelvendégtársnõnk mondta a nála száz évvel fiatalabb fiúknak, akik megemlítették a személyzet bunkóságát: naja, andere Kultur. Genieße, és nyomatékul, hátha nem értik anyanyelvüket a gyerekek: enjoy! Amúgy az idõpontok itt nem szentek tán a buszt leszámítva. Tegnap is elõbb kezdõdött a szállodai pogrom, a zsonglõrök zsonglôrködése és utána a modernre áthangszerelt tradicionális zenére a tánc. Itt többnyire a férfiak táncolnak, láthatóan nagyon büszkêk tánctudásukra, meg a zenèjûkre is, ami tényleg jó. Nekem minêl keletibb, annál jobb. Van egy olyan êrzésem, hogy itt a szemêlyzet kurd. Nemcsak a sötêt színkomplexióból következtetek erre, hanem abból is, hogy mikor tanakodtam,hogy mit igyak a vacsorához, az egyik, amúgy láthatóana lêggyel is kikezdõ, gyorslábú pincér bizalmasan ajánlotta, hogy vörösbort, KURD võrösbort. Egyébkênt tényleg nem volt rossz, nem mint a kappadókiai karcos borok, ez jellegtelen volt, de legalább nem karcos. A pincérek ha alhatnak öt órát, éjfélkor mêg bevetésen vannak, de ugyanazok futkosnak a reggelinêl is. A parton elõttünk fiatal török pár - nyugatias külsejûek, a pali hosszúhajú, a nõ bikinis - két lányuk, 5-7 év közöttiek. Egyszercsak az egyiknek táblát akasztottak a nyakába "házi limonádé, 1 líra" felirattal, a másik kezébe kanna és múanyagpohár került, és mosolygós, dandy apukájuk nógatta õket, hoy irány, árulni. Mellettûnk egy ïdôs nêmet házaspár vett tõlük. kõzben apuka elmesêlte nekik tört nêmetül, hogy így neveli életrevalóságra õket, meg gyakorolják így az angolt. Ahhha, hát szuper têlleg. Kisvártatva visszarohant a parti fürdõlepedôs bázisukra a kisebbik lány bõgve, leszedte a táblát és a homokba vágta. Az az êrzésem, êppen tanított neki valamit. Apukáját én is szívesen megtanítanám a nyálán csúszni, de intergalaktikus sebességgel. ílyen egy állatot. Anyuka is szêp firma, hogy ezt lazán vêgignêzi. Aztán mêg volt egy eladási kísérletük, de a csajok fellázadtak, és bementek a vízbe. A Gábor, aki nemegy Amundsen, de kaszkadôrnek se készûl, nem csípi a mai nagy hullámverést. Zsuzsának: azért messze nem akkorák még, mint Varkalában. Én viszot igen, úgyhogy zárom soraimat, és vetõdök is be a habokba. Két fürdés közt azêrt elláttam az Rtl Klub pécsi riporterét pár információval, hogy a mai hiradó is jó legyen. Fõ a tájékoztatás, a lábam meg sül.

8/02/2014

Nát jór biznisz...

Nát jór biznisz,fákk jór máder.... -mondanánk legszívesebben a ránk lógaszkodó árusoknak és egyéb szolgáltatóknak kedves kérdésûkre, hogy hàu ar ju, meg wer ár ju guing.. Számomra csöppet sem szokatlan ez a viselkedés, mivel közel-s távolkeleten széles körben elterjedt dologról van szó,de ettôl fûggetlenül mindig tudom utálni. Úgyis mondhatnám, nem ezért járok ide. Ránézel valamire,és már a földalól ott terem az árus, aki azonnal megbízza magát, és sztájlisztoddá szegõdik. Csak nehezen akarja tudomásul venni, hogy nem tartasz rá igênyt. Ebben a mûfajban a csúcs az volt, mikor lementünk megnézni a teljes.ellátásba tartozó szaunát és.hammamot. Az egység alkalmazottja, egy agresszív nõ azonnal nyitogatta az ajtökat, és tesséket befelé. kinyitotta a hammam ajtaját is, ahol éppen egy palit vettek kezelésbe. Fekûdt a mozaikos csempén pucéran, a tökére dobott törölközõvel. Fel is nézett, hogy mi a szart akarunk itt, én meghátráltam kifelé. A nõ meg csak nógatott, hogy menjek én is bátran. Hogy a francba gondolta, nem tudni. Egyrészt megy a burkolózás, a helyiek még a parton is nyaktól talpig beöltözve és kendõben, a hammam meg koedukált? Vagy csak a külföldieknek? Nem fogjuk megtudni, mert kihûztunk de hamar, és meg se álltunk a partig. Ma viszot sikeresen átkúrtuk a parti kölcsönzõk fejét. Egy cetlire tollal gyártottak nekünk "bérletet" egy hétre, Elvileg minden nap hpzzá kell járulni, és megmutatja a két napágyat meg ernyõt, ami aznapra a miénk. Rádobott törölközõvel kell einstandolni. Ma azonban nem láttuk a rossz arcokat, helyet viszont igen, és szépen rátelepedtünk. Tehát, ha valaki jönne utánunk, van két személyre egy felhasználatlan konyai villamosjegyûnk, meg egy napra (egyelõre csak egyre) két napágy, ernyõ és kisasztalhasználati jog a Kleopatra beachen, annak is a 12. standjánál. Meg vannak ugyanis számozva a területek. Ez itt a fõbeach legeslegközepe. Itt a legszélesebb a bomokpad, hullámzás, zuhany, vécé, alles. A Gábor tegnap kissé zakklatottan jött ki a vízbõl: - Képzeld, láttam felborulni egy csónakot. Többen ûltek benne, mindenki beleesett a vízbe, de nem pánikoltak, hanem visszaszálltak, és mentek tovább -És nem sárga színú volt véletlebûl az a csónak. - De. Miért, te is láttad? - Nem, hanem azért kérdeztem, mert akkor ez nem csónak volt, hanem a banán nevü cucc, amire azért fizetnek be, hogy gyorsan menjenek vele, majd dobódjanak le. Még jó, hogy nem pánikoltak.

8/01/2014

Alanyai víg napjaink

Alanyai víg napjaink.... nyugi... pihi,... jó kaják, italok... tenger minden mennyiségben homokos parttal (ezt már csak a fehér, lisztszerû homok tudja felülmúlni. Na, de most ez is megfelel). Az is király, hogy nem süt mindig a nap, ami itt elég gyilkos tud lenni, még a vímzparton is. Persze, nekünk bérletünk van ernyõre és nyugágyakra. Most is itt nyugszom, mialatt írok, pár méterre a víztõl. És még wifi is van. A szállásunk pw-jékvel bejön a kõzeli hotel netje tán még a vízben is. Ennek köszönhetõ folyamatos fb- skypr- és viber-jelenlétem. Még mielõtt valaki sajnálkozna, hogy ez akkor is csak lóg a neten, mikor a tengerparton lehetne. Hát, igen, a kettõ békés szimbiózisban együtt mûködik. Gábor megjegyezte ma reggel, hogy "Törökországban problémák vannak a komornyik-képzéssel." Arra utalt, hogy szinte, nem szinte, minden helyen a pincérek lesik hogy mikor végez az ember, és már visznek is el mindent, poharat, tányért,stb-t. idõnként elcseszik, és vinnék már a félig megevett kaját, meg a félig megivott teát is, ha az ember egy ideig nem nyúl hozzá. Szóval nem árt gyors reflexekkel védelmezni a tápot. Valószínüleg erre tesztelik õket, mert több helyen láttunk service-re vonatkozó feliratot. A "normal service" az ilyen gyorsbegyûjrõs rendszer. Göremében, a jó kis elfekvõ helyen, a két sétalóutca között, a szigeten - pl. az van kiírva több nyelven, hogy "lassúak vagyunk". Tényleg kicsit késõbb hozzák ki a cuccot, mint máshol, viszont itt is elvitték volna a félig telt teásfindzsát, ha nem morgok rájuk. Itt is jelen van a Mo-on ismert probléma, hogy szegény emberek viselkedésükkel tovább ássák magukat bele a nyomor és létbizonytalanság rosszállagú iszapos talajába. A takarítás 10 és 5 óra között van. Igen ám, de hozzánk 2 körül, akkor jött volna a nö, mikor éppen ebéd után ejtõztünk. Lámpa világít az ajtó mellett, ha bent vagyunk (mágneskártyánk az áramot adó résben van). Szóval látta, hogy bent vagyunk, de azért bejött, hallózások közepette haladt a belsõ szobafelé (merthogy szerény szállásunk kétszobás). Bekukkantott, és láthatóan úgy tett, hogy érti, hogy mindjárt megyûnk, de pár perccel késõbb kolléganõjével együtt energikusan kopogtak (dörömböltek) az ajtón. Akkor már nem mosolyogva szóltam vissza, hogy dzsászteminit és megyûnk, és mentünk is. Õk meg bosszúból nem adtak tiszta törölközõt. Hát kapják be. Az ágytakarót mindig nagyon artisztikusan helyezik el, a hálózsákomat félredobva, amit rendesen gyülölök, de elhatároztam, hogy nem teszem szóvá a bunkóságukat, hacsak nem növelik exponenciálisan, mert nem akarom, hogy elveszítsék az állásukat. Viselkedésük olyan mint gyakran nálunk, az érdekeiekért semmit nem képesek tenni (nem látjuk, hogy szabadidejük lenne) viszont olyankor és úgy beszólnak, ahol és ahogy nem kéne. Mákjuk van, hogy ezt az attitûdöt és annak szociokulturális (értsd: nyomorális, kiszolgáltatottális) hátterét Mo-ról jól ismerem. Elõttûnk van baywatchnõ standja.Uniformisban, guibottal vókitókiva, fûlében mp3-mal, szemén sötét szemûveg mögött szendereg. Hogy hallja így az esetlegesen fulladozók sikolyát? De ez annyira költõi kérdés, hogy semmi köze a valósághoz.A tenger annyira sós, hogy nem lehet elmerûlni, ha meg valakit egy nagyobb hullám lep el, annak nincs ideje sikonyálni. Tehát max. arra vigyáz, hogy valaki ne hajtoson naszáddal a fûrdõzôk közé. Na, befejezem a süketelést és hûzok a vízbe... A Gábor minden nap áldja Allahot, hogy nem az olympuszi vagy cireli fai lakban szálltunk meg, amit elõször befoglaltam. Hogy nem kell minden nap a fáról leászálódni, újra kétlábra állni és levonszolódni a romvároson keresztül az igényelen partra. Eszternek és Gábornak: ebben a hotelban nincsenek oroszok, zömében skandináv és német, tûrhetõen visszafogott vendégsereg van, akik nem nomád csordaként vetik rá magukat a kajára. Szóval végülis én is belátom, nem volt rossz választás átbookolni ide.

7/31/2014

All inclusiviában...

All inclusive Paradise - amibe csöppentünk. A hosszas többszöri átbookolásoknak meg lett az etedménye. Valószínüleg a létezõ legjobb tengerparti szállást sikerült megcsípnem. A Tac Premier Spa & Anex-et mindenkinek tudom ajánlani. Arra azonban vigyázni kell, hogy a rendszerükkel nem komtibilis a Citi life Mastercard hitelkártya, a Visa viszont mûködött szerencsére. A szálloda a 90-es évek végén epült, de 2012-ben teljes felújításon esert át, és most egy baromi igényes, egyszerû, de mégis elegáns, kétszobás, teraszos, elképesztõ világításos, álllati kényelmes, tiszta és szép egységeket alakìtottak ki. Gyors becsekkolás után meg is kaptuk sárga mûanyagkarkötõnket, amiért itt teljes ellátás jár egy hétig. A kaja maga a menyország. A pool is jól néz ki, de a tenger miatt ezengem mülönosebben nem érdekel.Azért lehet, hogy párszor belevetem magam. A tenger baromi jó, homokos part, hullámok, csak rohadt sok.az ember. Ez a leglátogatottabb rész errefelé, a Kleopatra beach. Egy napra 10 Líráért két napozóágyat és egy ernyõt kapunk. Mi kell még? Ma este felfexeztük a látnivalókat: erôd, barlang, múzeum. Azért egyszer feltápászkodunk, és megnézzük ezekrt, bár az lenne jó, ha minden éjjel is nyktva volna, mert baromi meleg van, és ki szeret ilyen idõben kutyagolni, mikor fürdeni is lehetne. Gár szedi az indiai antibiotikumot, ami direlt hasmenésre jó. Valahol, a konhai házikosztra gyanakszunk - o összeszedett egy ázsiai hasmarsot, de már nön ki belõle.Fotólat nem tudom, miért, denem enged tölteni a rendszer. Pedig a mennyország se jó annyira, ha nincs benne gyors wifi.

Utolsó napunk Konyában

Utolsó napunk Konyában megintcsak klasszul telt. Egy nap szállásdíjunkat elengedte a hotel (Hotel Deluxe a Mevlana múzeumtól 2 percre), és este 11-ig meg is õrizték a nagyzsákokat. Kihalt volt a város napközben, mindenki otthon bayramozott, és csak utcagyerek-csapatok lézengtek mindenfelé. Az egyik társasággal egy mecsetben találkoztunk. Hosszan követtek bennünket látszatbeszélgetve, de azért csak a tárgyra tértek egy idõ után: a pénzkérésre. Mondtam nekik, hogy sajnos nincs készpénzünk, mire az egyik rôgtön felajánlotta, hogy együtt is mehetünk az ATm-hez. Akkor már kissé idegesítõek lettek, mikor hozzájuk csapódott még egy fiúcsapat. Én fejben már gyakorolni kezdten pár krav maga-mozdulatot, meg töprengtem, hogy hogy lehet egyszerre többeket tökönrúgni, de dulván. És persze gyorsítottunk. Mikor az Alaaddinhoz kiértünk, már letettek rólunk szerncsére. Elhatároztuk, hogy kimegyünk villamossal a Kent nevû bevásárlóközpontba. Még érkezéskor tûnt fel, merthogy van benne Starbucks is. Teljesen olyan hely, mint az Árkád vagy a Plaza, még mozi is van benne, meg - szinkronban az itt tapasztalhatô gyermecentrikussággal - olyan vidámparkféle, hogy ihaj. Nagy ringlispiel, vasút, hinták egész hada, zuhanós szék, dodzsem és még sok-sok gyereksikongattatós játék. Lent nagy szupermarkec, mélygarázs, tehát minden, ami egy csendes, fundamentalista muszlim városra annyira nem jellemzõ. Mert Konya nem is az. Pontosabban, akár ez is, meg nem is. Tradíció és kozmopolitizmus, fejkendô, hosszú szoknya, hosszú ballonkabát a melegben és fedetlen fõ, kivillanó lábak a rövid gatyából békésen megférnek egymás mellett. Láthatóan senki nem ítél a másik felett. A teázóban láttunk sok olyan tátsaságot, akiknek tagjai külsõségeik alapján igencsak más elvekhez tartották magukat. Konyában az Alaaddin téren kívül mêg sok szuper park és tér van szökõkutakkal, füves-pados területekkel, amelyeket ki is használnak. családok jönnek, aztán zutty le a fûbe és evés-ivás-dumálás-bambulás vagy lehet, hogy ilyen nálunk is van, csak nem veszem észre a nagy pörgésemben? utoljára még kimentünk a Mevlana térre elbúcsúzni Rumitól és mentünk tovább utunkon éjszakai busszal Alanyába.

7/28/2014

Konya fantasztikus város

Konya egy fantasztikus, kicsit sem gyöpös ortó város, mint ahogy leírásokból hittük. Pedig minden erre utalt, az Lp, ahogy a bookingon megjelent, hogy igazolni kell, hogy házasok vagyunk, meg a buszon is a sok fejkendõs. Mikor leszálltunk a buszról, rögtön megvettük a jegyünket Alanyába. Nem nagyon beszéltek angolul, de hogy magyarok vagyunk, mindjárt beindította az Attila-effektust. Röftön barátságosak lettek velünk, jött a rokon szavak felsorolása, részünkrõl csekély töröknyelv-ismeretünk puffogtatása, szóval nagy haverság és segítõkészség állapota állt be azonnal. A második meglepetés a villamos volt. Olyan galaktikus szerkezet jött, ami Mo-on nincs, fejlett, csipes.kártyát adnak, és a buszon vegyesen voltak ortók és modernek, pl. olyan fiatal páros csecsemõvel, ahol a csaj, hosszúhajas-farmeros, mikor nyikkant a gyerek, nem ugrott fel, mert apa, szintén laza csávó, már vette is fel és tutujgatta. Ez is mutatja, hogy messze nem a hagyományos nemi szerepek játszanak csak itt. Ilye családokat aztán késõbb többet is láttunk. Abszolút nem lógunk ki az összképbõl, mondjuk a Gábor Törökországban sehol nem lóg ki, de én se az utazós szerkómmal. Ha nem lóg rajtunk a kamera, senkinek nem tûnünk fel. Hacsak nem bámulunk, mint én tegnap, mikor megláttam a tömeget, hogy az aszfaltra kiralott tálakat körülülték, és úgy ettek, azonnal mosolyogva invitáltak bennünket, hogy csatlakozzunk. Jó vicc, gondoltam, visszavigyorogtunk, és mentünk tovább kajáldát keresni. Egy kifõzdének kinézõ helyhez értünk útban a fõtér, Allaaddin felé, ahol nagyon határozott volt az invitálás, és ahogy leültünk, akkora terülj-terülj asztalkámot csináltak nekünk, hogy a fülünk kettéállt. Ayranos leves, valami nagyon finom csirkehús, másik csirkés krumplis kaja, nagy tál saláta, süti, rengeteg dinnye, ez így mindjárt huppant elénk. Pénzt nem fogadtak el. Nagyon megköntük kölcsönös vigyorgások közepette, és húztunk az Alaaddinra. Ok, hogy Ramazan vége van, és ezért este és tán egész éjjel tele vannak az utcák, de a rengeteg áruház és kisebb üzletek nem most nyíltak. Márpedig ilyenekbõl eszméletlen sok van a rengeteg és meglehetõen hosszú belvárosi sétálóutcákon. A nagy ortodixiában még kurvoid összhatású csajokat, csajszerû illetõket is látni véltünk, akik tök úgy néztek ki, mintha strichelnének. Na jó, nem voltak sokan, az igaz. Az árusok az utolsó fillérig - konkrétan - visszaadnak. Az egyik szólt, hogy várjunk, mert nincs aprója és visszadott öt fityinget, nem lírát, hanem a váltópénzt. A fõtéren kis dombot vesznek körül utcák és a villamos is körbemegy itt. A dombon nagy füves részek, ahol rengetegen ücsörögnek, szép padok és elefáns teázó, sajnos mindig tele, ahogy elnéztük. A domb alatt van egy másik nagy, patinás teázó. Ide ültünk be és egy, azaz egy líráért adták a teát. Ott kben az a szokás, hogy ha kiittad a teádat, hozzák a másikat, szóval ha nem figyel az ember, itt is lehet költeni, de ilyen erõs teát valahogy nem is lehet vedelni. A szállás elõkelõnek ajarja mutatni magát, de azért nem az, viszont nekünk megfelel. Még van érintésvédelmi bemutatóval fûszerezett hajszárítónk is. Szigszalaggal van csatlakoztatva a vezetéke a konnektorból kiálló másik végéhez. Néha óvatosan mozgatni kell, hogy áramot kapjon az õsi, rottyadt szerkezet. Aircon van, nem is büdös, remélem, nem kapunk dögvészt tõle. Most indulunk Rumihoz, és menézzük, mit csinált belõle az utókor. Az Lp-ben írták, hogy röhögni tilos. Atatürk emlékhelyére visszagondolva, lehet, hogy itt is várnak megpróbáltatások. Innen már pár órával öregebb vagyok. Az a helyzet, hogt Atatürk mauzóleuma és Rumi sírja között akkora a távolság, mint a két személy között. A Mevlana múzeum kihagyhatatlan, állati, tényleg egy csoda. Nem kell visszatartani a röhögést, mert nincs miért röhögni, bámulni viszont annál inkább. Ez a hely emberi léptékü, nem fáraósír. Olyan ember van a kõ alatt, aki valahogy nem váltott ki olyan hatást, hogy fáraósírokra, hettita uralkodókra, szocreál tahóságra hajazó mumentumot gyártson neki az utókor. A kis derviscellàkban helyes múzeumot rendeztek be. A könyvesbolt is kiváló. Abdullah barátunknak eszméletlen szép, kalligrafikus Koránt vettünk. Sajnos a dervisekrõl lekéstünk, mert nem tudtuk, hogy MINDEN SZOMBATON van csak bemutató este 7 Körül kezdõdik a múzeum melletti kulturális központban. Ha Göremébõl egy busszal.elõbb jövünk el, még láthattuk volna, de nem tudtuk. Meg is fogom írni a Thorn tree topicba,egyrészt, hogy kerüljön bele az új kiadásba, ha még nincs benne, másrészt, hogy mások ne járjanak így. Nem baj, Isztmabulban is jelen van a szekta, legfeljebb majd megnézzük ott. De azért, mivel ez a szellemi hazájuk, itt itt volna jó látni, hogy a dervis hogyan válik egyenlõvé a földdel, majd hogy jut fel és egyesül a felsõ szférákkal. Bár szerintem a koreográfia inkább arra utal, hogy õk közvetítõk az égi és földi világ között, ill. transzmitterek a felsõbb erõk számára. Megméztük még a Karatay múzeumot, ami egy romos, de még mindig elképesztö dzsámiban van berendezve. Szeldzsuk ornamentika látható itt ember- és állatábrázolással vegyesen. A Gábor nagyon jól tudka ezeket használni a suliban, úgyhogy, mindent szépen egymás utám lefotóztunk. Gondoltuk, hogy kaja elõtt beülünk itteni kedvencünkbe, a Camlikösk-be (kioszk?), meg is tettük, lassan minden széken van egy-egy fenêk, de még semmi kiszolgálás. Vannak ugyan nyomai annak, hogy egyszer kinyitnak, mert jött egy fickó letörölni az asztalokat, egy másik meg a körben elhelyezkedõ szökõkút- vagy kis mesterséges tószerû izébõl locsolókannával vizet mereget és azzal locsol fel, ill. az utat fel, minket le. Azt hiszem, itt addig se kép-, se hang nem lesz, míg le nem megy a Nap. Amúgy nem rossz itt ülni, csak lenne.wifi. Miközben itt ülünk a teára várva, az elõbb idejött egy koldusgyerek csak egy lírát kéregetni. A Gábor nem adott neki, csak mérgesen nézett, erre a fószer inglisre vàltott, csak hogy értsük, és "fuck" felkiáltással tábozott. Szinte egyszerre ugrott be errõl nekünk Jarmush Dead man c.filmjébõl az a jelenet, mikor a Jonny Deppet üldözõ, felbérelt gengszterek közül a legfiatalabb beszólt a másiknak, az apa und anyagyilkosnak, hogy "fuck you". Erre a válasz:"Fuck me? Fuck you!" És durr, lelõtte alkalmi társát. Mialatt ezt a kis épületes párbeszédet felidéztem, pincérek tüntek fel, párnákat hoztak, és ugyan még világos van, de felkapcsolták a lámpákat, beindították a szökõkutat, szóval beérni látszik ücsörgésünk gyümölcse, és hamarosan jön az életmentõ tea is. Érdekes, hogy útközben rengeteg erõs teát tudok inni, otthon max. két gyöngét egy nap. Az is feltûnt, hogy míg ottbon nagy bögre tejes teát szoktam inni, vagy idõnként zöld teát, ha utazom, mindig olyan teát kívánok meg, mint amilyet a helyiek isznak. Itt pl. erõs, esszenciával készült, enyhén cukros, de nem tejes fekete teát, vagy idõnként almateát (elmacsájt). Gábort már töröknek nézik sok helyen. Tudja a számokat, az italok és kaják neveit, szóval perfektül tud rendelni. Jól megy neki a kapcsolatfelvétel is, az információkérés utáni tessekürözést kézfogással spékeli meg, amitõl a helyi erõk azonnal befogadják. Na, már lassan fél 9, lement a Nap, kiürültek az utcák, mindenki rohant kajálni, de tea még mindig nincs. Én bekaptam egy szilvás müzliszeletet, meg egy kis smartiest, ittam rá gyümölcslevet, szóval viszonylag jól vagyok. Benéztem a teázó zárt részére és nini, ott ül a teljes személyzet és tolja befelé a kaját. Hát igen, tegnap ilyenkor lettünk megvendégelve. Lehet, hogy ma csak egy làjtos utcai valamit eszünk, mert most már csakazértse lépünk le innen tea nélkül. Most már mindhalálig kitartunk. Banyeg, még mennyire tele van az asztaluk. Mikor lesz ebbõl felszolgálás vajon? Stierlitz: 20:32: A pincérek befejezték a kajálást. Pakolásznak. 20:34: Rajtunk kívül már kb. 10-en is vannak. Jött egy öregúr, valszleg törzsvendég, mert külön fotel van odakészítve neki. Amúgy már sokan tudják, fõkênt az öregek, hogy melyek a szar székek. Válogatnak, mert mêg lehet. A Rumi and Confucius c. új szerzemênyünket olvasom, ha éppen nem posztolok. A szökõkútra szìnváltós fênyeket eresztettek. 20:38: Egyre többen szálingóznak befelé. Teának még nyoma sincs. 20:41: Megjött az ember a teával. Vivat! 20:43: visszajött az ember, mindenkitõl beszedi a teákat. És azt mondja, hogy a tea nem jó. Google translate-tel megmagyarázta, hogy klóros vízzel készült. Jött a telefonnal és mutatta a szöveget. Pedig már beleraktam a cukrot. Egy fószer mellettünk éppen köpköd. Õ már beleivott. Odabent röhögnek a pincérek. Az egyik éppen játékosan boxolja a másikat. kitartsunk-e, ez itt a kérdés. Úgy döntöttünk, hogy még várunk. Remélem, a mûtrágyás lé vagy a chemotox nincs kéznél. Nem látni, hogy hol fõzik a teát. Van a fickók között egy bolond Gimpel-képû. Remélem, nem rá bízzák. 20:52: Egyre többen jönnek, de azért vannak még helyek. Néznek befelé az új arcok. Nem értik, miért nem jön a tea. Mi tudjuk, miért késik. A staff éppen kupaktanácsot tart. Lehet, hogy csak klóros víz van? A szökõkútnak mindenesetre klóros szaga van. Ebbõl a vízbõl készült volna a tea? 20:59: A pincér le-föl rohangál. Valószínüleg tájékoztatja a vendégeket, hogy miért nincs tea. Közben egy nagy ballon víz jött a képbe. Két pincér próbálja beönteni a nagy vízforralóba, vagy teafõzõbe, amiben az esszencia készül. A teahiány miatt - kivédendõ a botrányt - kivételesen palackos vizet is felszolgálnak. Lehet, hogy megint jött egy külföldi, mert telóval közeledik felé az ember. Közben kezd a tab aksija lemerülni. Mi lesz így az élõközvetítéssel? Gyors megoldásra volna szükség teászatilag. 21:06: A jóllakott nép áramlik befelé. Tea meg sehol. Pultos idegesen dobol. Bolond Gimpel tátott szájjal néz kifelé. Poharak elmosogatva, elõkészítve. Az esszencia az istennek se akar elkészülni. 21:13: Jött az ember a szomszéd asztalhoz, felállt a medence peremére és erõteljes karcsapásokkal magyarázta a nagy klórosi kérdést. Majdnem beleesett a vízbe. A fiatal pár erre el. Újak jöttek, fejkendõsök. Õk már eleve vizet kértek. Attól tartok, itt nem lesz teaivás. 21:15: Breaking! A Gábor megkérdezte, hogy mi lesz a teával, mire jött a válasz: its finished. Tehát a nagyeszûeknek sikerült tönkretenni a szerkentyût a klóros vízzel. kijöttünk tehát teaivás nélkül. Ahogy visszanéztünk, feltûnt a felirat: normal service - hááát.... Átmentünk. dombonlévõ elõkelõ külsejû teázóba, ahol Ricky Fitz szolgált fel az American Beauty-ból, de legalább volt tea. Ja, és ugyancsak egy egységbe kerül. A szállodánkban az Európai Kosárlabdabajnokságra jött csapat tanyázik. Az egyik jàtékos barátnõje, egy cserfes csaj, segített nekünk tolmácsolni angolról törökre,hogy kicsekkolás után hadd maradjon mára csomagunk itt késô estig, mert a buszunk Alanyába csak éjjel fél 2- kor indul. Mialatt ezt megdumáltuk, a Gábornak bemutatta az egyik faszi a családját, a lányát, aki nekem fordított, és az egész pereputtyot. aztàn elõkerült sztárkosaras csávó is, aki teljesen normális. Abban remênykedve, hogy vége a mai napnak, feljöttünk a szobánkba. Szerencsére nem volt több fejlemény.

7/25/2014

Kék túra

A szõnyegárus, akit feltehetõen Allah küldött, ma este lebeszélt a hõlégballonozásról. Pedig már jelentkeztem. Az úgy volt, hogy estére nagyon feltámadt a szél. Be is mentem egy irodába megkérdezni, hogy mi az ábra ilyenkor. Az volt a válasz, hogy ha 1% kockázat van, akkor nem indítják a lufikat. Na, most az meg kinek hiányzik, hogy hajnalban felkel, odamegy, majd bocsesz lesz, és visszajön továbbaludni. Éppen ilyenek jártak a fejemben, no meg, hogy ma is voltunk.egészen magasan a Sonaglu nevû kanyonhoz kirándulva, szóval mi többet ad nekem ez a mûmájerség? Mert ha õszinték akarunk lenni, ez nagyon az. És ekkor ütköztünk bele az öreg szõnyegárusba, aki amikor lenyugodott, hogy nem veszünk tõle, meg úgy nagyjából senkitõl se szônyeget, akkor beszélgetni kezdett velünk embermódra. Panaszolta, hogy milyen szar az ittenieknek, mióta van ez a kurva hõlégballon, mert nagyon környezetszennyezõ és rohadt hangos. Ez egy pénznyelõgép, ami messze nem adja azt a feelinget, mint amikor az ember kövek közt mászik. Trekkingelni, hájkingolni kell, nem egy kosárban szorongani a süvítésben. Amúgy meg egyre jobban kezdett fújni a szél, és még most, kb. két órával késõbb sem hagyta abba. Hosszú töprengés, mérlegelés után végül lemondtam az akciót. Úgyhogy elmarad a beszámoló és a film is. Szerintem ugyanez lett volna az eredmêny, ha nem én cancelezek, mert vad szélben nem indulnak. Ennyit arról, ami nem lesz. most az jön, ami viszont megvolt. A szokásos reggeli szívás után a fürdõre várás miatt, csodák csodája, normális busz jött értünk, tök rendes guide csajjal. Gülshene,félig kurd, félig iráni, itt tanul Nevsehirben az egyetemen turisztikát és egész Törökországból van idegenvezetõ vizsgája. Tanul spanyolul, angolul szépen, lassan és tisztán beszél. Az is jó volt, hogy összejött egy kiscsoportnyi ember,és nem voltunk kiszolgáltatva a vezetõ kénye-kedvének, hanem a rendes útvonalon mentünk végig. Egy mexikói fickó jött két felnõtt lányával, a többiek kanadaiak voltak, köztük egy hongkongi születésû lány is. Tök jó kis csoport volt, a mexikóiak jártak Budapeaten, és nagyon tetszett nekik. (Banyeg, rohadt zaj lett. Itt este 11-kor lazán jön a kukás. Nálunk mit szólnának. Dobálják a nagy kukákat, kein Problem.) Elõször Ürgüpbe mentünk panorámát nézni, aztán délnek vettük az irányt Mustafapashába, azaz a néhai gazdag görög városba, amit akkor Sinasosnak hívtak. A görög templomokon és lakóházakon görög, szeldzsuk és keresztény szimbólumok. Állati helyes kisváros ez, minimál turizmussal. A következõ helyszín egy peches vagy szerencsés? valahai parasztember volt telke, azelõtt római város romjai voltjak. Pista bácsi egyszercsak kikapált egy római oszlopot, szólt a helyi szerveknek, és cseszhette a.töktermészt, mert a rêgészek mindent kikapáltak, templomot, körülötte fura férfitemetõt (a gyerekcsontvázak is fiûk voltak, a lányok hullájával nem tudni, mi lett. Mert az mégsem lehet+ a nõk nem haltak meg). Mozaikok is maradtak, de azért nem kellett tõlük elájulni. Utána mentünk a 26 km-es Sonagli kanyonba és -ra. Az aljában és a tetején is mászkáltunk templomokban, fölalatti templomokban is, meg fantasztikus képzõdmények között. Ez nem vörös mint az Ihlara jellegében más, tán nem annyira impozáns, de azért látni kellett. Utána, még egyszer menéztük a tegnapi földalatti várost, mert ebben a programban is benne volt :) Nem bántuk meg, hogy már harmadszor jártuk végig, mert mindig újat tudunk meg. Most pl. bementünk a hullaházba is, ahova a földalatti légópincében elhunytakat vonszolták, és tárolták, amíg az ellenség elment, és végre felszínre tudták õket húzkodni, hogy eltemessék. Volt itt istálló, konykák, spájzok, nappalik, persze természetes fény nélkül, aztán járatok a levegõnek és kommunikációs célokból. Olyan elgördíthetõ ajtajuk volt, mint Jézus idejében Jeruzsálemben. Az utolsó állomás a :kappadóiai borok kóstolása volt. Három év alatt se fejlõdtek a borcsinálásban, ugyanolyan karcos, szar bort adtak, mint akkor. Vehettünk is volna csillióért. A mexikóiaiknak se ízlett különösebben. Mondta az egyik csaj, hogy köszöni, de marad inkább a tequilánál. Mi meg a villányinál. Este güvecset rendeltünk, én birkásat, a Gábor csirkéset, mert úgy mégsem lehet elmenni, hogy az ember nem evett az itteni, agyagköcsögbõl készült kebabból. Holnap indulás Konyába, ahol megnézzük, hogy végzõdik a Ramazan.

7/24/2014

Újra a Zöld túrán

Újra a Zöld túrán... Három éve már végigjártuk ezt a túrát, de nagyon tetszett, úgyhogy újráztunk. Ez méltán a legnépszerûbb túra itt, földalatti várossal, Ihlara völggyel, kolostorokkal. A részletekért a green tour és Göreme szavakat kell a gugglinak megadni és dõl az információ. Kissé hullafáradt vagyok a sok nemalvástól, mert itt ha az ember nem akar sokat várni a fürdõszobára, korán kell kelni. Én már kétszer is úgy jártam, hogy elõttem a koreai alattunk lakó tojta tele az egyetlen vécét, és a kis luknak nincs szellõzõje. Ez amúgy az egyetlen mosdó és zuhany is egyben, ami frankón a konyhába nyílik. Ez egyúttal a recepció is. Tehát a konyha, nem a vizesblokk, ha félreérthetõ volnék. Nem ötcsillagos a szállás, meg kissé kínos ez a shared bathroom, ami engem nem szokott zavarni, de ez kissé durva, hogy egy van mindenbõl, és az is voltaképpen személyzeti. Dehát ezt ki tudta. Ha elmegyünk, azért sokan meg fogják tudni, mert megírom az utazós oldalakra, tripadvisorba, bookingba, mindenhova. Az Ihlara völgy kissé hasonlít a Mecseken az Óbánya-Kisújbánya közti szakaszra, csak itt van még kanyon, barlangtemplom is, de hangulatában van valami hasonlóság. Imádom.a.földakatti városokban bolyongást. Idén, úgy néz ki, kettôhöz is lesz szerencsénk, ebbõl az egyikben még nem jártunk. Elvittek bennünket a szokásos ónixüzem-látogatásra, ahol a találós kérdésre kapásból kiválasztottam a hamisköves nyakláncot. Ez is mutatja, hogy hülyeség nekem rászokni a drága ékszerekre. Különben sem tetszett semmi, fõképpen nem a színváltós, franctuggyamilyen csillavilla gyûrûk. Egy hányadék nekem a csicsa nyaklánc, de a legtõbb faragott állat is. A többiek se nagyon vásároltak, szóval ez nem volt a boltosoknak valamai jó kör. Pedig tartottak bemutatót, végigsimogattatták velünk a frissencsiszolt ónixtojást, de senki nem kapott gusztust rá valahogy. A csoport igen vegyes volt, legtöbben olaszok, de volt Usában êlõ két kínai, szintén Usába települt török apa és fia, új zélandiak, meg a fene tudja. Rendesek voltak, mert nem szóltak be, mikor fölszaladtunk egy helyen az Ihlara tetére megnézni egy másik kolostort is. Mert ugyan a kissé kujonarcú guide-unk - aki amúgy egész mûvelt volt és frakón beszélt angolul - szerintem kb. olyan állásponton volt, mint tegnapi, tahó kollégája, akit végül otthagytunk, vagy azt gondolta, hogy a látogatók vannak olyan véleményen, hogy ha egy kolostort láttak, akkor látták az összeset, szóval lényeg a lényeg, hogy nem akarta felvinni a társaságot, de mondta, hogy felmehetünk, és szépen megvártak pofavágás nélkül. Reméljük, a holnapi túra nem lesz gáz, mert ezt privátban vettük meg, mivel a kéktúrára kevés jelentkezõ van, csak ínyenceknek és hosszabban itt tartózkodóknak való. Ez lesz holnap, és még meglátom, hogy felrugdossam-e magam majd az uccsó napon egy kis hõlégballon-túrára.

Régészkedtünk Göremében

Régészkedtünk Göremében. Ma ez volt a fõ attrakció. Na, de már megint belevágok a közepébe.... A reggel csodálatos volt, kinyitottuk cellánk ajtaját, és ott volt elõttünk-alattunk Göreme. Tényleg fenséges a panoráma, az embernek kedve lenne startfejest ugrani a városra, vagy falura. Mára nem terveztünk kemény pogromot. Elhatároztuk, hogy harmadszor is megnézzük a szabadtéri múzeumot a sok kis 11-12. századi szerzerescellákkal, kápolnákkal és templomokkal. Bent nem lehet fotózni, de azért én csak lõttem párat. Az egyikben az õr kacsintott egyet, és mutatta, hogy kattogjunk csak. Hát, egye fene, fotóztunk immár féllegálisan is. Három éve kétszer is jártunk itt. Egyszer saját szervezésben, egyszer meg az egyik szervezett túra keretében, de nem bántuk meg, mert ezt nem lehet megúnni. Döbbenetesek a freskók, a kõasztal az ebédlõben, aminél kb. ezer éve ettek, és persze a sírok a templomok bejáratánál és oldalában. Mikor mentünk vissza Göreme felé, azt vettem észre, hogy a múzeumihoz hasonló sziklák folytatódnak. Bevágtuk magunkat egy ösvényre, és vagy másfél órán keresztül bolyongtunk. Én, szokásomhoz híven, minden lyukba benéztem és bemásztam. Egy csomó szerzeteslakot fedeztünk fel, ebédlõset, templomosat, halottasat, és találtunk olyan templomot is, amelyen 11. századi freskó volt, pontosan olyan, mint amit a múzeumban láttunk. Meg is beszéltük, hogy ez az igazi élmény, nem a múzeum. Aztán útban visszafelé rutinosan kanyarodtunk be a Love Valley, a Szerelem völgye felé, ami a méretes bráneraalakú szikláiról kapta nevét. Mégsem lehetett állópéló-völgy a neve elvégre. Naná, hogy megint sikerült eltévedni, három éve több órát szívtunk, mire megtaláltuk, most viszonylag hamar rájöttünk, hogy rossz útra tértünk, és visszamásztunk a töktermõ maszek kertekbõl a jó útra. Miurán szénnéfotóztuk magunkat, visszavonultunk Göremébe, hogy ledíleljük a túrákat. Elmaradt a magas pontról naplemente-nézés, mert Gábor az egészet értelmetlen giccsnek tartotta, valójában már nyilván kebabok úsztak be gondolatai közé, no meg a vizünk is elfogyott. Nincs trópus, de azért napközben a napon ki lehet gyulladni. szerencsére, az árnyékban van egy kis légmozgás. Délelõtt is néztük az irodákat, mert a kék túra, amit rajtunk kívül csak pár ínyenc választ, csak privàtban nézhetõ meg. Talàltunk is egy extrém olcsónak tûnõ ajánlatot, és elsõre nem is tûnt fel, milyen gyíkarc, aki ajánlotta. Mikor visszamentünk hozzá, már többet mondott, már a zöld túrát is privátban akarta adni, mondván, ne kelljen ugyanazokat megnéznünk. Ez rendben is lett volna, ha kétpercenkénk nem mond mást, ill. meg tudja.pontosan mondani, hogy mi van benne az árban. Egyre csak azt hajtogatta, hogy azt nézünk meg, amit ajsrink, meg ott állunk meg, ahol akarjuk. Na, de hát, hiába olvastunk el mindenfêlét, ha nincs helyismerete az embernek, akkor megette a fene az egészet. Az õregnek, aki odajõrtt bennünket oktatni, voltak olyan mondatai, hogy aki látott egy ilyen kõbe vájt templomot, az látta az összeset. Hát a franc akar ezekkel utazni. Köszöntem szépen, mondtam az ürgének, hogy sok az információ. És végre elmentünk kajálni. Utána csak haza akartunk ugrani, bejelentkezni a zöld túrára, de itt ragadtunk, mert annyira jó itt a barlangunk elõtt ücsörögni. Próbálkozom rávenni a Gábort egy léghajótúrára, ami itt potom 130 Euróért kapható, de az istennek se akar menni. Múltkor az volt a duma, hogy örül, hogy megúszott egy súlyos betegséget, most meg, hogy nem akar vesszõkosárban vacogni, mivel tériszonya van. Nyugtatgattam, hogy nagyon biztonságos a dolog. Persze, modta erre, mintha az anyám méhében lennék, mi? Még mondtam neki, hogy alig volt eddig halálos áldozat, tán csak 18, de azok amatõr rablóbandával mentek fel. Annyian voltak a kosárban, hogy fényképezni se tudtak. Hát ezek szerint azért nem ez lett végül a legnagyobb bajuk... Kérdeztem a szállásunkon, hogy a 18 áldozat ennyi idõ alatt jött össze. Mert nem mindegy, ugye, hogy naponta, hetente, vagy mondjuk, évek alatt jött össze ennyi ballonos hulla. A fickó nagyon röhögött, és mondta, hogy összesen csak ennyirõl tud. A Gábort ezzel bíztattam, de felnyerített, hogy na, fasza, ez marha bíztató, és hogy vesszõkosárban nem fog röpködni. Engem csak a hajnai 4 órás indulás bizonytalanít el. De még van idô dönteni.

7/22/2014

On the road...

On the road... Keruac középunalmas könyve ugrott be, miközben egyenletes tempóban haladunk Göreme felé az egyik legjobb busztársasággal, a Metroval. A török távolsági buszok kiválóak, sztyuvi dolgozok a fedélzeten, tea, üdítõ, süti, frissítõkendõ és vécémegálló, na, meg internet, ami egy ötórás úton nem elhanyagolható. Mellertem kendõs nõ küzd a nem kicsit erõszakos kislányával, aki olyan kétévkörüli, és olyan frekvenciát használ üvöltés közben, mint a légoltalmi szirénák. Szerencsére most éppen lecsillapodott, csak el ne kiabáljam. Elkiabáltam, basszus. körben a sík, anatóliai táj, fû kiégve, bár érdekes, hogy nincs különösebben meleg, olyan kellemes 28 fok körüli a hõmérséklet. Néha esik pár csepp esõ, de alapvetõen napsütéses az idõ. (Közben megállapítottam, hogy az ortodox muszlim nõk se vernek a hisztis gyerek seggére. Próbálja humorral elterelni a gyerek figyelmét önnön makacsságától, mérsékelt sikerrel. Én mindenestre drukkolok neki.) Na, közben megérkeztünk egykettõre,elfoglaltuk barlangszállàsunkat, aminél basicebb szerintem nem létezik. Ágy, rozoga asztal, ôsi szék, szögek a falban, két lõrésszerû ablak, vizesblokk két emelettel lejjebb (egyszemélyes vécé és mosdó, szinte a vécében.állva kell zuhanyozni, ill. nem kell, ki is lehet hagyni.) A kilátás viszont pazar és saját nézelõdõsmatracunk van a.kúp alakú barlangba vájt emeletek legfelsõbbikén. Most elfekvõs teázóban ülünk, de mindjárt megyünk is ejtõzni kunyhónk elé.

Ankara mégsem porfészek

Ankara mégsem porfészek. Sõt, egy élõ, rendbenlévô város tök normális emberekkel, akik nem igenytelenek, nem büdösek, a legtöbbnek.piti bûzözõarca sincs, és nincs is retek. Az a helyzet, hogy a város idõnként átrendezõdik. Korábban Ulus volt a városközpont, ahol lakunk, és ahonnan a leghamarabb elérhetõek a múzeumok, és ott van az Atatürk szobros fõtér is persze. Igen ám, de az utóbbi 10 éven belül a korábbi kávéházas negyedbe tevõdött át a központ, mint Isztambulban Sultanahmetbõl Beyogluba. Itt most az élõ, lüktetõ központ Kizilay. A 2007-es Lp-ben úgy emlékeznek meg róla, hogy jó kis teázók vannak Kizilayban, ezért metróztunk ide, aztán puff, elénk tûnt egy teljesen modern, de kellemes teres-szökõkutas, térbutoros városközpont, ahol jól el lehetett beszélgetni a tüntetõkkel is, akik a gázai bombázások azonnali abbafejezését követelték. Jópofa ortó csajok voltak nyakig beöltözve, fejkendõvel, és az erkölcsök megõrzése érdekében a velük együtt tüntetõ fiúk külön csoportot alkottak. Elmondtam nekik, hogy nagyon nem értek egyet a gázai bombázással, azzal meg különösen nem, hogy Sderótról cigizve-sörözve nézegetik egyesek Gáza megtámadását, no, de azért átkasszámozgatni és jesivanövendékeket gyilkolászni sem cool, lássuk be. Az egy más kérdés, hogy az izraeli válaszlépések nagyon durvák. És nagyon durva az is, mikor a civileket élõpajzsnak használják. Mondtam nekik azt is, hogy ne gondolják, hogy minden zsidó utálja az arabokat. Ismerek én olyan zsidókat Pesten, akik éppen ugyanazt csinálják, mint õk, demonstrálnak a békéért. (Mialatt ezt írom, másodszor akarják a félig telt teáscsészémet elvinni, a Gábor nem szólt, az övét el is vitték. Nem értik, hogy miért kell nekem a kihûlt maradék tea.) Na, de már megint elõreszaladtam. Reggelre elment az áram, Gábor már kivan a pukkant szállástól. Hiába mondom neki, hogy ez rendben van, hiszen világos, az ágynemû se mocskos, sõt a törölközõ is egész tisztának tûnik. azt mondja, olyan az ágy, mintha szalmazsákon femüdne, pedig szerintem tök normális. Na, jó, kicsit alacsony. Hogy leesik a kilincs az erkélyajtón, szétesik a zuhany, meg nem is lehet becsukni az ajtót rendesen, kit érdekel? Meg hogy retek kicsit a fürdõszoba, fürdõkádhoz való csap van a mosdó fölé szerelve, és annyira belóg, hogy vigyázni kell, hogy ne köpjük le fogmosás közben, meg el se lehet rendesen zárni, ugyanmá. Wifi is van, igaz, hogy döglassú, persze csak akkor van ez is, ha egyáltalán van áram. Most már tudjuk, hogy kis hotelünk olyan helyen van, ami valaha valóban a full belváros volt, mostanra a betelepült szegények, kurvák és futtatóik, mindenféle gyanús pukkant egyének élettere. A normál arcok messzire elkerülik, ezért hittük azt, hogy itt a teljes lakosság igénytelen, koszos, büdös és enyhén tátottszájú. Azért megnyugtató, hogy ez nincs így. Ankara egy élhetô város, amiben minden van és az ellenkezõje is, ahogy kell. Ma a fôlátványossághoz, az 1997-ben az év európai (?) múzeuma cìmmel kitüntetett Anadolu múzeumot céloztuk.meg, de elõtte felmásztunk.a.fölötte lévõ erõszerû kilátóba. Naná, nem oda értünk, hanem nem messze tõle egy bástyához. Érdekes, ütött-kopott sikátorokon keresztül vezetett az út, festő ratyi házak, traficionális, falusias külsejû emherek, és az út végén, a bástya alatt hajléktalanszállás. Mr. Homeless sportos ember lehet, mert a szemétben kapirgáló tyúkjai fölött nagy, zöld boxzsák lóg. Gábornak ekkor csengetett a belsô vészjelzõje és mondta, hogy azonnal húzzunk innen, de nekem igencsak tetszett a környék. Végül innen is a kilátóhoz értünk, ahol a fantasztikus panoráma mellett egy kedves, Németországban élõ török házaspàrba is belefutottunk. A pasitól megtudtuk, hogy ahol az elõbb jártunk, az volt a régi Ankara (mondjuk, ezt még sejtettük), és akik korábban ott laktak, azok a családok a szemközti dombon az egyenházakban laknak. A régi utcák felett cigánycsaládok vették.át az irányítást. Ott minden megtörténhet, és még a rendõrség se jár be oda. csak mi, gondoltam én, szuper. De hálisten, megúsztuk. Azért még átvergõdgünk a múzeumhoz a kis házak között. A múzeum tényleg egy csoda, szép,informatív, baromi érdekes interaktív programmal, ami bolyongani enged a bronzkori településen. Catal Hülyûkbõl és más õstelepülésrô elképesztõen szép tárgyak, naiva arcú szobrok, szóval mindenki nézze meg, érdemes. Gábor is felhagyott a szenvedéssel és méltatlankodással, fôképpen, hogy kapott egy baromi jó könyvet az iszlám ornamentikáról. A múzeumozás után egy önkiszolgáló kajáldában fillérekért telezabáltuk magunkat, és mentünk Kizilayba, ahol szembesültünk Ankarával, a modern, nyüzsi, kulturált várossal, egy kisvárosméretû sétáló-, hippibazár- és teázóutcás paradicsommal. Sajna, nagyon lasssú a képfeltöltés, úgyhogy a facebookra raktam fel párat. Oda valamiért jobban megy. Rejtély, hogy honnan van pénzük a törököknek, de van nekik, mert minden kajálda, reázó tele van. Török ismerôsünk se tudja erre a választ, mert mint mondta, dolgozni nem nagyon szoktak, viszont már elmúlt az az idô, mikor Németországból áramlott be a pénz. A mi negyedünket látva azért van egy elképzelésem (abból indulnék ki, hogy vannak olyan környékbeli országok, ahol nem éppen kukoricát termesztenek a hegyekben, hanem kicsit jobban jövedelmezõ növényeket). De ne legyen igazam. Hazafelé sikedült elcsípni az uccsó metrót. Ahogy feljöttünk, kordonba, rendõrökbe és biztonsági emberekbe ütköztünk. Az Ankara Palast elõtt még egy öltönyös tévékamerákba beszélt, az egyik biztonsági arc kérdésemre azt válaszolta, hogy Erdogan már elhúzott. Ezért lehettek a közeli, függetlenségi mùzeum elõtt a golyóállómellényes fegyveres őrök. Csodálkoztam is, hogy egy múzeumot miért kell így védeni. De a köztársaságot megteremtõ Atatürk követõi által épített hettita uralkodónak is sok mauzóleum után már bármit el tudtam képzelni. Naszóval, Erdogan miatt volt a felfordulás. Úgy látom, van félnivalója rendesen, mert egy egész utcát lezártak miatta. Holnap, pontosabban már ma irány Kappadókia. A szállásunkkal facebookon már lerendeztem, hogy elugranak értünk a buszpályaudvarra. Már csak a buszt kéne elérni.

7/21/2014

Ankara egy porfészek

Ankara viszont porfészek. De olyat láttunk benne, ami felkészületlenül ért bennünket, és akkora frászt adott, hogy a fal adta a másikat. Na, de nem akarok elõreszaladni.... Reggel kemény négyórai alvás után húztunk el az esõs Trabzonból. Marha nagy szerencsénk volt, hogy elõzõ nap még nem jött meg a szar idõ, így viszont könnyebb vol otthagyni Trabzont, ami - ki gondolta volna - nagyon is szerethetõ város. Fõleg, ha Ankarához hasonlítjuk. De ezt persze már csak itt, Ankarában tudtuk meg. A kis trabzoni airporton megnéztünk két felszállást. Mindkettõ sikeres volt, és ezzel.tán csökkent (vagy éppen nõtt, ki tudja) a stressz, amit a közelgõ felszállás okozott. A maláj gépek esete valahogy mostanában bevillan, milyen lehet 10km-rõl lepotyogni, mezõn szétszóródni, meg ilyenek. Mert ugye az ember nem a repüléstõl fél, hanem a zuhanástól. Egészen addig, míg ki nem hozzák a kaját, ami a Turkish belföldi járatán is rendben van. Valami tévésbagázzsal utaztunk, mert a nagy kamerától alig tudtuk bepréselni a hátizsákokat (amelyek karcsúak, mint a núbiai táncosnõk, csak Zsuzsának mondom. A nagyhátik is 12 és 14 kiló között mozognak.) Ankarára elõzõ éjjel készültünk, kikuláztuk a.legolcsóbb bejutási lehetôséget (Havas busszal a végállomásig - 10 egység/Kopf - majd rövid taxiút (20-ért azaz yirmi, modja Gábor, aki folyamatosan azzal fittizik, hogy tudja a számokat törökül. Mondjuk, ez nem.rossz, mert a külseje alapján amúgy is testvérnek nézik, és hogy még számol is, hát ettõl teljesen le vannak padlózva, és nem vágják át. Egyébként ez itt sem divat. Mikor.kiszálltunk a buszból, azonnal ott termett család, és megkérdezték, hogy minden rendben van-e, vagy segíthetnek-e. Na, ilyen sincs Pécsen. Hamar meglett a bookingon szerzett szállásunk, full belváros, ütött-kopott, koszlott kis hely, basic felszereléssel, a Gábornak rohadalom, nekem szuper, mert még erkélye is van. Igaz, hogy nem lehet becsukni az ajtaját, mert az ember kezében marad a kilincs, de mit számít ez. Éjfél van most, de az utcán marha nagy élet, néha valaki bekapcsol egy kis zenét is, jó hangosan szól, de amúgy is üvöltve beszélgetnek, de én ezt is bírom, jobban, mint a pécsi halott éjszakát. Az egész város amúgy írtóra nem fõvárosias, hanem egy nagyobb pukkant város, tele rosszan öltözött, izzadságszagú figurával. Igénytelenség és szegénység, valahogy ez ugrik be. Itt legalább nem lógunk ki az izzadt, gyûrödt pólónkkal és a szagunk miatt se kell aggódni. Azonmód büdösen indultunk neki a buszpályaudvarnak, hogy idôben meglegyen a jegyünk Kappadókiába. Jó húzás volt ez az odamenés több okból is. Ugyan még a szálláson kikukáztam az Lpbõl, hogy hogyan kell odamenni (metróval, egy átszállással - 2,70 körül van egy jegy), na de azt nem lehetett tudni, hogy eszméletlenül hülyén vagy leginkább sehogy nincsenek kitáblázva a vonalak. Egyik vonalról a másikra egészen fura kanyarokkal kell elcaminózni, és olyan is elõfordul, hogy bekérdez az ember egy álló kocsiba, aminek mindkét szemközti ajtaja nyitva.volt, és erre azt válaszolják, hogy nem, nem ez a járat a mi barátunk, de fussunk át keresztbe gyorsan a metrókocsin, mert az utána lévõ sínre jön majd a miénk. Létezik még ilyen hülyén megépített metró? Szerencse, hogy átfutkosás közben nem indult el a metró, igaz, utána hallottuk, hogy elõtte kakukkol egy kicsit. Hát, hihetetlen. A jegy pedig olyan, hogy miután bedugtuk a kezelõautomatában, ami ki-behúzigálja párszor, mielõtt kiköpi, utána elhajigálják, mert a kutya nem ellenõrzi. Ez azért érdekes, mert mintha nem egy árban lennének a jegyek. Szóval kicsit becsületkassza-jellege van. Ja, és olyan is történt ma, hogy egy pali átadta nekem a helyét. Csak az nem derült ki számomra, hogy nekem min nõnek, aki hátizsákkal van, vagy nekem mint málhás öregasszonynak. De, végülis tökmindegy. Az egyik metróállomásra ki volt írva, hogy arra van Atatürk mauzóleuma. Miután már egy ideje gyûjtögetem a politikusmúmia-trófeákat, gondoltam, Musztafát se kéne kihagyni.
Ho Shi-Minh és Mao után azt hittem, nekem ebben a mûfajban már nem lehet újat mutatni, de tévedtem. Musztafa Kemal Atatürk mauzóleuma olyan, hogy Ho Apó és Mao vezér csak jelenthet. De tényleg. Ez a mauzóleum nem egy épület, hanem egy baromi nagy park, amelybe kisbusz visz a bejáratig (ja, kben ingyenes az egész). Aztán következik az õrség, nevetséges, lábfeldobálós õrségváltással, majd pedig jön a kõoroszlánok övezte hosszú kövezett út, ami egy bazi nagy térre vezet, amelyet épületek, pontosabban tornyok és köztük folyosók, hosszanti épületek és árkádsor vesz körül.
Középen magasodik a fõépület. Hihetetlenül gusztustalan, megalomán az egész, tényleg nem tudja az ember, hogy hányjon-e vagy röhögjön. Pedig egyiket se szabad. Erre még az elején tábla hívja fel a figyelmet. Csak semmi csúnya viselkedés, nono zászlólengetés, politikai szövegelés és.tüntetés, és.egyáltalán, ennek a félistennek tessék megadni a tiszteletet. A hely tele van egyenruhással, akik nyilván ezt is figyelik. Szóval idônként nem néztünk egymásra, én folyamatosan igyekeztem másra és valami nagyonszomorúra gondolni, mégis idônként rázott a röhögést. Szerencsére azt, hogy bazmeg, nem értették az õrök, így legalább verbálisan ki tudtuk ereszteni a felgyülemlett feszültséget. Az épületekben ugyanis kiállítás is van, Atatürk viaszból több alakzatban, háborús jelenet viaszhalottakkal és bejátszott lövésekkel és robbanásokkal, de a legszebb a galéria olyan orbitális giccsképekkel, mint ide Lacháza. Ezekbõl igyeleztem képileg is megörökíteni. A mobillal készültekbõl talán sikerül megint párat felrakni még itt, bár a wifi legalább olyan zakkant, mint az egész szálloda és a környéke. Kár, hogy nem értettük az egyenruhás.idegenvezetõt, hogy mit mesélhetett az egyik borzalmas kép elõtt jó hosszan. Bár lehet, hogy akkor elszakadt volna a cérna, és bilincsbe verve vittek volna kifelé hangos sírvaröhögés és földönfetrengés miatt. Olyan sokáig voltunk, ameddig csak lehetett, egy helyre még külön be is kéretõztem, pedig már zártak. Különösen ekkor kellett fapofát erõltetni magamra, szóval, adtam a mazochizmusnak rendesen. Megvettük a múzeumshop legrondább könyvét két példányban - egyiket öcsém kapja, szerintem értékelni fogja. Egy atatürkfej alakú, keménytáblás képeskönyvet kell elképzelni. Ill. nem lehet azt, ilyet élõ ember szerintem nem tud csak úgy fantáziálni, legfeljebb valami mûtrágyából készült orosz dizájnerdrog bevetésével. Gábor azt mondta, mikor már a politikusokat és boldog aratólányokat ábrázoló, egészalakos rézdombormûveknél jártunk, hogy ez, amit itt látott, minden eddigi tanulmányaival ellenkezik, sugárban fog hányni hamarosan, úgyhogy haladjunk kifelé a botrányt elkerülendõ. Kint meg kellett kicsit állni pihenni, mert úgy éreztük, hogy egy iszonyat hosszú és meredek trekkingen vettünk.részt. Nekem az elfojtott röhögéstõl izomlázam volt, szóval, Atatürk leamortizált bennünket rendesen. Az is érdekes volt, hogy nemcssk õt (és kutyáját), hanem barátját, helyettesét, majd pedig utódját is itt temették el, de õ csak a fõépülettel szemben egy kis márványgunyeszt kapott. Úgy kuporodik ott, mint egy Shiva templom elõtt Nandi bika, az istenség kedvenc állata. A sokk után beültünk Atatürk lovasszobra mellett a fõtéren egy cukrászdába, és megettünk kb. 5000 kalóriaértékû iszonyat édes sütit, és kirúgtunk a hámból két teával. Mellettünk holland turisták bort kértek, a pincér döbbent arcától eszembe jutott a trabzoni elsõ napi sõrrendelésem és jót röhögtünk velük együtt. Aztàn voltunk még vallásoskönyvet áruló boltban, ahol az árus a Koránból énekelt nekünk és megvitattuk a palesztin izraeli konfliktust, meg nekem még egy eltévedés is belefért, de a Gábor hamar megtalálta a hazautat. Most megpróbálunk az üvöltés, autóturáztatàs és a franc tudja még, milyen eredetû zajok közepette aludni egy rövidet. Szerintem sikerülni fog.

7/19/2014

Mindig a gumiúton...

Mindig a gumiúton... mondogattuk ma Ózékat kicsit átköltve. Késõn keltem, mert éreztem a sok nemalvástól egy kis lebegést. Ez nálam a hullafáradtságnak az utolsóelõtti fokozata. Ezután már olyan állapot jön, amikor minden mindegy, és ezt azért nem akartam elérni. Meg különben is, Gábor nem támogatta a falusi projektemet, hogy ugorjunk el Rizébe, ami csak 70 km-re van, teaföldeket és színesruhás népcsoportot nézni. "Nem megyünk a parasztokhoz, mert nem vagyok kiváncsi a kefirkészítés titkaira, mikor itt van ez a mozgalmas metropolisz, tele érdekes utcákkal." Ok. akkor maradt mára Trabzon, amit nagyjából hosszában bejártunk, csak külsõ lakótelepek maradtak ki. A fõlátványossághoz, a 13. században épült Aya Sophiához az egyik fõutcai patikus legnagyobb elképedésére gyalog mentünk. Tõle kérdeztük meg, hogy a jó úton megyünk-e. Igen, csak, és az óráján 45 percet mutatott, szóval, hogy eddig tart az út. Dehát, mi kiváncsiak voltunk az óvárosra, meg egyáltalán a városra, nemá, hogy úgy menjünk el, hogy csak a fõteret, két bevásárlóutcát, a nem túl érdekes bazárt, és a tengerparton a király Ganita kávéházat, vagy inkább teaházat lássuk. Nem bántuk meg a baktatást. Láttuk az itt egyátalán nem reklámozott Szulejmán szultán szülõházát vagy annak hûlt helyét és egy orbitális nagy parkot felülrõl. Nagy magasságok vannak errefelé az utcák között, mert innen indul az a hegylánc, aminek a le
gmagasabb hegycsúcsa 4000 m körül van. Kb. egy óra múlva megláttuk a kis dombra épült szép kis bizánci templomot, ami naná, hogy át van alakítva mecsetté. Nagyon szép freskókat lehetne itt látni, ha pl. belül, a kupolát és az oldalfalakat nem vonták volna be textillel, mert ugye, az emberábrázolás nem OK. A bejáratot ketté osztották, egyik felén szõnyeg és ott mehetnek be az imádkozó igazhitûek, a másik fele köves, és ott cipõben baktathatnak a kordon mögött a gyaur turisnyák. Kívül, és két kápolnaszerû részben lehetett látni freskókat, meg pár résen át azt is, hogy a mennyezeten is gyõnyörû lehet, de azt csak alig. Így nem láthattuk Kalil és Habil esetét, az elsõ gyilkosságot, ahogy az ismertetôben írták (Káin és Ábel nevû szereplõkre kell gondolni). Az egyik õr nagyon kedvesen kifaggatott bennünket, hogy kifélék vagyunk. Õ mérnök eredetileg, mondá, és annyira belejött a beszélgetésbe, hogy mikor kimentünk, jött utánunk, bemutatta nekünk az utcán éppen arra közlekedõ volt tanárát és az iskolája épületét. Végezetül két üveg vizet is kaptunk tõle ramazani ajándékképpen. Csak igyuk meg, ránk nem vonatkozik a Ramazan, mondta. Amûgy a belvároson kívül nem nagyon voltak nyitva teázók, Ahol néhány széket és asztalt kint hagytak, ott azért elücsörögtek, cigiztek és dumáltak, de nono evés-ivás. A rövid kulturprogram után lehúztunk a tengerpartra, és ott szembesültünk azzal, hogy itt elképesztõen ad a városvezetés a fittségre, mert nem egy, hanem két hosszû, autogumidarából préselt burkokatos futópálya van, végig a parton. Az egyik 3800 m, a másik 1880 m hosszú. Na, ezeken baktattunk vissza kedvenc helyünkig, a Ganita mûvészteázóhoz vagy kávéházhoz, ahol a belsõ asztalokon az úri közönség kockázik. Most éppen nem voltak ott, de lefotóztam az odakészített kellékeket. Estefelé bemásztunk a belvárosba, és az itteniek dhal batját, a baromi finom köftét ettük egyszerre az egész várossal. Itt úgy látszik, mindent egyszerre csinálnak, még a pincér is akkor eszik, mikor a vendégek. Fel-felugrál kiszolgálni, aztán kajál tovább, ugyanazt, amit a többiek. Legalább nem kellett tanakodni, hogy mit rendeljünk. Mikor mentünk kajáldát keresni, kedvenc fõtéri kiülõs helyünk úgy nézett ki, hogy zárva van. Mire visszamentünk, már alig találtunk helyet. Most is itt ülünk, teánkat megittuk, fél 11 van, de nagy a forgalom, láthatóan nem divat itt alvàssal elszúrni a drága idôt. Nagyon el kezdett szakadni az esô, úgyhogy még várunk kicsit, aztán remélhetõleg találunk dolmuszt, hogy hazaugorjunk, mert korán reggel megyünk a reptérre, hogy a Turkish airlines elrepítsen bennünket következô bázisunkra, Ankarába. Trabzont minden gyerekesnek tudjuk ajánjani: baromi jó klíma, rengeteg szuperklassz játszótér, tengeparti vidámpark kisvazúttal, óriáskerékkel, nagyhintával, vicces árusok, állítólag a strand is jó, de.oda utazni kell, és.tele kedves, becsületes, nemlehúzós helyi erôvel. Szerintem a.hegyek is.állati klasszak lehetnek, eltrekkingelnék itt, na meg innen indulnak buszok Grúziába és.Iránba is. Kell ennél több? (Kell. El kell ezekre a helyekre is utazni.) Ja, és amirõl az Lp ír, hogy a város tele lenne natasákkal (orosz prostituáltakkal), az nincs, vagy csak nagyon lokalizált, és mi nem találtuk meg a telepüket, igaz annyira nem is keredtük.

Trabzon nem porfészek

Trabzon nem porfészek, hanem igen nagy város. Ezt állapítottuk meg, mikor visszatértünk. Kimentünk a tengerpartra, és kapásból megtaláltuk a legfestõibb helyet a Ganita nevû sziklánál. Ez állítólag a mûvészek kávéháza, vagy inkább kerthelyisége, de nem tûnt túlságosan mûvészesnek a társaság, inkább kockázó bácsiknak, kendôs csajok és turisnyák is szórványban elôfordultak. Az üreges nagy barna szikla festõi, amirõl akávézó és az egész öböl a nevét kapta. Mellette van tán a világ legszebb fekvésû játszótere kanyarcsúzdákkal, arccal a nyílt tenger felé. Mármint a gyerek, ha éppen csúszni készül. 1880 méteres, kiváló, gumiburkolatos futópálya is kígyózik a part mellett, meg olyan tornacuccokat is felszereltek, mint amilyenet Kínában lehet látni. A tengerezés mellett megtaláltuk a bazárt is és egy jó kisvendéglõt, ahol ramazan ide vagy oda, rendesen beabrakoltunk, Gábor valami húsos levest és darált húsos-krumplis kaját evett, olyat, mint én, de én még rátoltam kedvencemet, a sült rizspudingot. Sétálóutcáztunk, meg a tegnapi helyen rúgtunk ki ismét a hámból két limonádéval. A pincér már ismerõskénk kezelt bennünket, ez is.mutatja, hogy milyen hamar domeszikálódtunk a ramazanos Törökországban. A pincérnek nyilván fel lesz írva Allahnál, hogy két gyaurt megnevelt. Gyalog mentünk haza, közben megállunk nézelõdni, de így se volt több fél óránál, ill. a Gábornak lehet, hogy egy örökkévalóságig tartott, mert elég magasan kellett menni, mellettünk végig vagy 10 méteres mélység. Persze korlát volt, de a Gábor attól még tud rettegni, mivel nem kicsit tériszonyos. Most már vastagon éjszaka van, de olyan zaj jön be a nyitott ablakon, mint Pécsen nappal a Rákóczi útról. Hiába, ez, ahogy az Lp is írja, egy busy, busy város.

Sümela

Reggel gyors teázáz, ayranozás és mosás után ergyázrunk dolmust fogni. Hamarmentés fejenként 4 egységértelröpítettek bennünket a kis hegyi, vagy inkább völgyi faluba, Macskába.Innen viszont bedrágultunk, mert egészen a felsõ parkolóig vitettük magunkat taxival (60líra hin und zurück) és még 300 m gyalog a hegyi lépcsõkõn festõi, óriás fenyõk között. Ködös, ezõs idõ volt a hegyen, minden misztikus ködpárában, így nem is tudtuk megcsinálni a kolostor függõleges, sziklafalba vájt falairól a szokványfotót. Késõbb aztán elállt néha az ezõ, de a pára és a ködjött-ment, de inkább jött. Mondtuk a taxisnak, hogy ha mezei emberek 1 óra alatt nézik, akkor 2 alatt,és ígyis volt. A sofõr máf felhött értünm.Lehet,hogy azt hitte, hogy meglépünk vagy eltévedtünk. Sümela nagyon, nagyonszép még így romjaiban is. Hangulatában Emei shan-ra, a szecsuáni zaràndokhegyre hajazik, de valahogy így képzelem el Grúzia hegyikolostorait, amelyeket csak a Pirosmaniról szóló filmben láttam. Mikor közelebb mentünk a kolostorhoz, megértettem, hogy miért írja az Lp, hogy a hülyeség évszázadokon és nemzeteken felülálló dolog. A sziklába vájt templom külsõ falán a gyönyörû freskòkon a fejek levakarva, és telefirkálva. 1800-as évekbõl is vannak itt tagek. Mondhatnánk, hogy halál rájuk, de tartok tõle, hogy ez már a legtöbb firkász ezetében bekövetkezett, mert az új alkotások megszületését rendõrök hátráltatják, szerencsére. Feliratok figyrlmeztetnek, hogy eszméletlenül megbüntetnek, ha bepróbálkozol egy kis emlékkarccal. Sümelában nemtudtuk megállni, hogy ne vegyünk egy képeskönyvet, ami millométerenkénk mutatja a kolostor összes freskóját. Ja. elhatároztam, hogy ìrok árakat: a belépõ 15 líra koponyánként, kártyával is lehet fizetni. Most már visszadolmusoztunk Trabzonba, és a Fekete tenger partján ülünk teázva (néhány pogánnyal együtt ezt a kilengést megengedtük magunknak). Amúgy tényleg nemesznek és általában nem is isznak a helyiek. Beülnek a helyekre, de csak dumálnak vagy valami kockajátékot játszanak. A backgammon megy, meg valami tök ismeretlen, dominószerû másik. Ezt azért el kéne tanulni, hogy már délutnis tele a tér ejtôzõkkel, kiülnek a munkaképes,felnõtt pasasok kockázni, nem ám Zorbántestvér közmunkaalapú társadalmában senyvednem. A ramazant leszámítva, a törökök tudnak élni. Itt keleten azért mégiscsak élõ projekt a ramazan, és általában az iszlám minden szokása. A taxisunk is megkért bennünket, hogy várjunk már kicsit, mert beugrott a mecsetbe gyorsan ledobni egy imát. Nem is eszünk, nyilvánosan. Egy kis banánt és müzlit toltunk a kolstorból lejövet az erdôben. Vizet azért hllyel-közzel látunk iszogatni, így mi is ráhúzunk olykor a pillepalackra. Szerencsére a városban sincs nagy meleg, most éppen abszolute nincs. hûvös szél kezdett fújni, kicsit esõre áll, de nem vészesen. Na, abbafejezem, meet indulunk a piacra, azon belül az orosz bazárba is. Próbálkozom néhány képfeltöltéssel.Ezeknél sokkal jobbakat csináltam. csak most a tabbal gyártottak felrakàsa egyszerûbbnek tûnik. Remélem, mi nem Ukrajna fölött repülünk át, és megússzuk a hazarepülést, aztán utána tolok még fel rendes fotókat is. A maláj gép katasztrófájáról készült képek rendesen sokkoltak. Hát, nem megy a fotófelrakás, viszont a facebookra igen, tehát addig is vagy nálam, vagy a Gábornál lesz fenn pár kép.

7/18/2014

Az absztinens, jóságos manók városa

Nyilván ezt mondaná rájuk Sanci, az unokám, aki amúgy nagy manómegfigyelõ, ti. többször látta, hogy a lakásukban manók csinálnak rumlit, meg õk kavarják el a dolgokat. Visszatérve Trabzonra, a Fekete tenger iiteni fõvárosára, nagyon helyes kis városka olyan fõtérrel, ahol éjszaka kint van a város apraja-nagyja és állati jó a hangulat. Mikor megérkeztünk, már feltûnt, hogy nem lógnak fürtökben a nyakunkon mindenféle rablók. Fogtam egy taxit, és rögtön mondta a tag, hogy taximéterrel megy a buli, töl olcsón bevitt, láthatóan megtiszteltetésnek vette, hogy idejövünk megnézni a városát. Egy apartmant béreltem, nappalival, konyarészleggel, minden felszereléssel, szóval, akár fôzhetnék is, de nem teszem, kár ilyesmivel elszarni az idõt. De teát azért persze összedobunk (mindjárt indulunk Macskába, úgyhogy igyekezni is kell). Viszonylagos tisztaság van, semmi se büdös, töl rendesnek néz ki a hely, de a penész azért a fürdõszobában a fugáknál ott figyel. Ahogy megérkeztünk, azonnal Dolmussal (kisbusszal) a centrumba indultunk, mert vizünk nem volt, és ki voltunk száradva, mint a Góbi sivatag. A fõtéren baromi sok nagysátor és ott vigad a nép, de körülötte a padokon, házak elõtt hokedliken ücsörögnek és dumálnak feszt. Ramazan van, de többször biztosítottak róla, hogy ez itt nem olyan szigotú, nappal is ehetünk-ihatunk. "két sört" - mondtam a pincérnek, de az úgy nézett vissza, hogy azonnal elszégyelltem magam, "nincs sör, itt senki nem iszik sört"... "oooo, I mean iki elma csaj.... két almateát kérünk. javultam meg hirtelen. Mire a morc pincér megenyhült és mosolyogva hozta a teát. Aztán még ittunk két limonádét is,szóval, kirúgtunk a hámból rendesen. Kicsit körbenézve, sehol, de a boltokban sincs szeszesital, viszont láthatóan Allahnak tetszõ dolog, hogy kiskorúak is úgy füstölnek, mint a gyárkémény. Állítólag Ramazan után helyreáll a rend, és visszatérnek az Efes sörök a polcokra, de tképpen minek is,mikor láthatóan olyan jól megvannak nélküle. A szállásunkkal szemben van egy kis egység tele baromi jó sütikkel. Éjjel ez is nyitva tart. Csak férfiak vannal benne, sütiznek meg teáznak és nagy dumapartit csapnak, ilyet se látni otthon. Mindenki eddig àllati segítõkész volt velünk, semmi lehúzás, egy meseváros ez (eddig). Olyan 1 óra tájban dolmussal akartunk visszajönni. Oda is mentünk egyhez. Egy sereg ember jött körénk, mikor kérdeztük, hogy a szállàsra hogy jutunk vissza (kben gyalog se lenne egy halál), a hotel kártyáját kézrõl kézre adták, felhívták õket, és utána a megfelelõ kisbuszba tereltek. Van ezeknek a dolmusoknak is egy hangulata. 15 személyes kibuszt kell elképzelni, mindegyikben piros világítás van, és akkor indulnak el, ha tele lesznek, vagy a sofôr úgy látja, hogy reménytelen már tovább várni utasokra. Ezért hát ücsörögtünk is éjjel vagy 20 percet a piros világításban, de aztán két perc múlva a szállásunk elõtt ugrottunk ki. Ma reggel gyors ayranozás és teázáz, aztán indulás dolmussal Macskába és fel a hegyekbe, a híres Sümela kolostorba. Code dressre ügyelünk,veszem elõ a hosszú szoknyát, és egy nepáli kendõt is viszek, biztos, ami totsicher.