Kék túra

A szõnyegárus, akit feltehetõen Allah küldött, ma este lebeszélt a hõlégballonozásról. Pedig már jelentkeztem. Az úgy volt, hogy estére nagyon feltámadt a szél. Be is mentem egy irodába megkérdezni, hogy mi az ábra ilyenkor. Az volt a válasz, hogy ha 1% kockázat van, akkor nem indítják a lufikat. Na, most az meg kinek hiányzik, hogy hajnalban felkel, odamegy, majd bocsesz lesz, és visszajön továbbaludni. Éppen ilyenek jártak a fejemben, no meg, hogy ma is voltunk.egészen magasan a Sonaglu nevû kanyonhoz kirándulva, szóval mi többet ad nekem ez a mûmájerség? Mert ha õszinték akarunk lenni, ez nagyon az. És ekkor ütköztünk bele az öreg szõnyegárusba, aki amikor lenyugodott, hogy nem veszünk tõle, meg úgy nagyjából senkitõl se szônyeget, akkor beszélgetni kezdett velünk embermódra. Panaszolta, hogy milyen szar az ittenieknek, mióta van ez a kurva hõlégballon, mert nagyon környezetszennyezõ és rohadt hangos. Ez egy pénznyelõgép, ami messze nem adja azt a feelinget, mint amikor az ember kövek közt mászik. Trekkingelni, hájkingolni kell, nem egy kosárban szorongani a süvítésben. Amúgy meg egyre jobban kezdett fújni a szél, és még most, kb. két órával késõbb sem hagyta abba. Hosszú töprengés, mérlegelés után végül lemondtam az akciót. Úgyhogy elmarad a beszámoló és a film is. Szerintem ugyanez lett volna az eredmêny, ha nem én cancelezek, mert vad szélben nem indulnak. Ennyit arról, ami nem lesz. most az jön, ami viszont megvolt. A szokásos reggeli szívás után a fürdõre várás miatt, csodák csodája, normális busz jött értünk, tök rendes guide csajjal. Gülshene,félig kurd, félig iráni, itt tanul Nevsehirben az egyetemen turisztikát és egész Törökországból van idegenvezetõ vizsgája. Tanul spanyolul, angolul szépen, lassan és tisztán beszél. Az is jó volt, hogy összejött egy kiscsoportnyi ember,és nem voltunk kiszolgáltatva a vezetõ kénye-kedvének, hanem a rendes útvonalon mentünk végig. Egy mexikói fickó jött két felnõtt lányával, a többiek kanadaiak voltak, köztük egy hongkongi születésû lány is. Tök jó kis csoport volt, a mexikóiak jártak Budapeaten, és nagyon tetszett nekik. (Banyeg, rohadt zaj lett. Itt este 11-kor lazán jön a kukás. Nálunk mit szólnának. Dobálják a nagy kukákat, kein Problem.) Elõször Ürgüpbe mentünk panorámát nézni, aztán délnek vettük az irányt Mustafapashába, azaz a néhai gazdag görög városba, amit akkor Sinasosnak hívtak. A görög templomokon és lakóházakon görög, szeldzsuk és keresztény szimbólumok. Állati helyes kisváros ez, minimál turizmussal. A következõ helyszín egy peches vagy szerencsés? valahai parasztember volt telke, azelõtt római város romjai voltjak. Pista bácsi egyszercsak kikapált egy római oszlopot, szólt a helyi szerveknek, és cseszhette a.töktermészt, mert a rêgészek mindent kikapáltak, templomot, körülötte fura férfitemetõt (a gyerekcsontvázak is fiûk voltak, a lányok hullájával nem tudni, mi lett. Mert az mégsem lehet+ a nõk nem haltak meg). Mozaikok is maradtak, de azért nem kellett tõlük elájulni. Utána mentünk a 26 km-es Sonagli kanyonba és -ra. Az aljában és a tetején is mászkáltunk templomokban, fölalatti templomokban is, meg fantasztikus képzõdmények között. Ez nem vörös mint az Ihlara jellegében más, tán nem annyira impozáns, de azért látni kellett. Utána, még egyszer menéztük a tegnapi földalatti várost, mert ebben a programban is benne volt :) Nem bántuk meg, hogy már harmadszor jártuk végig, mert mindig újat tudunk meg. Most pl. bementünk a hullaházba is, ahova a földalatti légópincében elhunytakat vonszolták, és tárolták, amíg az ellenség elment, és végre felszínre tudták õket húzkodni, hogy eltemessék. Volt itt istálló, konykák, spájzok, nappalik, persze természetes fény nélkül, aztán járatok a levegõnek és kommunikációs célokból. Olyan elgördíthetõ ajtajuk volt, mint Jézus idejében Jeruzsálemben. Az utolsó állomás a :kappadóiai borok kóstolása volt. Három év alatt se fejlõdtek a borcsinálásban, ugyanolyan karcos, szar bort adtak, mint akkor. Vehettünk is volna csillióért. A mexikóiaiknak se ízlett különösebben. Mondta az egyik csaj, hogy köszöni, de marad inkább a tequilánál. Mi meg a villányinál. Este güvecset rendeltünk, én birkásat, a Gábor csirkéset, mert úgy mégsem lehet elmenni, hogy az ember nem evett az itteni, agyagköcsögbõl készült kebabból. Holnap indulás Konyába, ahol megnézzük, hogy végzõdik a Ramazan.