utolsó napunk Varanasiban, vonatozás Delhibe

Hát igen, és most vettem észre, hogy tegnap hova mehettünk volna koncertre. A fene egye mrgy, hogy cssk ilyen kevés idõnk van itt. Na, de hát ezek a városok már csak bónuszok, elõre lehetett tudni, hogy mindenre nem lesz idô. Fájdalomdíjul vettem egy rudra veena CD-t. Zsuzsával tekeregtünk a sikátorokban. Dél körül baromi nagy esõ volt. A halott, akit éppen a ghatunkon égettek füstölgött is rendesen, aztán pedig dagonyázhattunk az iszonyatos sárban, szarban, köpetben. Ha most mintát venne vajaki a szandálomról, lenne hosszú lista a kórokozókról. Lementünk a halottégetõkhöz, ill. a közeqlében lévõ ásramba, ahonnan Totyi megfigyelése alapján nyugodtan nézhettük, fotózhattuk és filmezhettük az égetést anélkül, hogy pénzért csesztettek volna bennünket. Az égetés most is nagyüzemben folyik, de csak az emeleti teraszon, mert a többi terület víz alatt van. Így aztán egymás hegyén-hátán égetik a halottakat. Némelyiket jól lehetett látni, mert ahogy dobálták õket, lehullott róluk a fehér rongy. Nem valami fennkölt az út a moksába. A Gangesz a másik oldalon is elöntött lakott területeket és földeket, úgyhogy.most iszonyat széles, középen erõs sodrású, barna folyam. Az most is.megvan, hogy ahol hullát égetnek, ott fürdenek az emberek és a vizibivalyok. Azért nem volt az igazi rendes puka nélkül,.anélkül, hogy a nagygátnál tömegeket láttunk volna fürdeni, de úgy látszik,.ezen az úton se teljesülhet minden kívánság. Séta után visszamentünk a szállásunkra a kiváló tetõtérre, ahol immár wifi is van, megebédeltünk és húztunk az elõre megbeszélt riksásokkal Varanasi Junction állomásra, ahonnan az.éjszakai vonatunk indult. Ezt a posztot már az állomáson, és a végét a vonaton írom. Korán indultunk, mert Eid Mubarak van, a ramadan végének ünnepe, és a muszlim események miatt egy csomó út le van zárva. Az állomáson vettem egy hindi újságot. Az árus annyira tisztelt ezért, hogy öt rúpiásból is visszaadott. Remélem, nem látta, hogy arra használtam a z újságot, hogy leterítettem.a földre és rápakoltam a cuccomat. Le is.ültem volna, de a rendõrök.hoztak nekem.egy mûanyagszéket. Elvégre, hogy nézne ki egy fehérember a földön ülve - gondolhatták. Nem tudják, hogy pár éve aludtam én már így ezen a pályaudvaron, mikor agorakhpuri vonatunk késett egy kicsit, tán ha öt órát. Most viszont nem késett a vonatunk, sõt innen indult, és vagy egy órával elõtte be lehetett szállni. Úgyhogy felfüggesztettem a rendõröknek tartott bemutatómat a hindi nyelvû újságolvasásomról, és elfoglaltuk helyünket a sleeperen, ahol éjjel mindenkinek jutt egy fakk a háromszintes helyeken. Imádok indiai vonaton utazni még akkor is, ha elõfordulhatnak problémák. Kaptunk angol tájékoztatót a veszélyekrõl meg a helyes viselkedésrõl. Vigyázni kell az abkakon benyúlás miatt (homage à Slumdog millionaire), ne fogadjunk el kaját-piát, mert bekábíthatnak és kirabolhatnak, kössük magunkra.értékeinket, ne adjuk ki adatainkat, hogy mi járatban vagyunk és hadonlókat. Alá is kellert írni, hogy olvastjk a szöveget. Aki elõször mevy sleeperen, jól be is parázhat emiatt, na meg a sok fegyveres katona grasszálása is elég sokat sejtetõ. Eddig még semmiféle attrocitás nem ért bennünket, reméljük ez most is így lesz.

Sarnath

Sarnathban 2011-ben hatalmas Buddha és hozzátartozó park készült. Amúgy minden a régi, szép, rendezett hely, oázis a varanasi szutyokhegy mellett Buddha megvilágosodásának és elsõ tanításának színhelye. Azért el lehet fáradni a varanssi sikátorokban és.a.fõutakon dühöngõ õskáosztól. Tehén jobbról és balról, motoros dudál egyfolyában és ott pöfög az.ember fenekében. Riksa szembõl támad és közben mindenütt szar, hugy és szemét, a vörös bérelköpetekrõl nem is beszélve. Azért persze nagyon ott van ez a város, hihetetlen, hogy miluen lemezek, könyvek figyelnek mindenfelé (nem tudok többet venni, mert nem bírom el), és.oersze mint tudjuk az.északi klasszikus zene központja is. A legiszonyatosabb nyomor és.mocsok él itt a magasmûveltséggel és vallási fanatizmussal szimbiózisban. Amúgy példásnak mondható a vallási tolerancia úgy általában. Teljes békében él itt az összes vallás és filozófia képviselõje, de ezzel.semmi újat nem mondok. Ma kicsit hosszabban voltam a sarnathi jaina templomba, mert a twmplomot õrzõ jain manus látta, hogy minden ismertetôt elolvasok, ezért aztán el.kezdett oktatni jainizmusból, a buddhizmus és a jainimus különbségeit taglalta, az ahimsa elvét (nem ártani), meg az életvitelüket (napnyugta után nista evés, ezért a jain papok szép soványak, mutatta az ürge, nem mint a hinduk, csak hát én meg észrevettem a templomban egy rendesen elhízott papjuk fotóját. Erre csak vigyorgott) A jain papok egyébként anyaszült meztelenül járnak. Láttam fotót, ahol egyikük Indira.Gandhival találkozott a patlamentben, természtesen ott is totál meztelenül, ill. ahogy õk mondják, az ég volt a ruhája. A jain nõk nem járnak pucéran, de nem is jutnak a moksába. Számukra.a Gangesz nem.szent, éz a holttesteket nem égetik, hanem egyszerûen elássák (de temetõ nincs). Sarnathból hazafelé betértünk kedvenc éttermünkbe, a Sree-be és utána húztunk megnézni a puja szûkített kiadását. A megáradt folyó miatt egy utcával arrébb egy kis helyen, egyetlen pap mutatta beaz áldozatot a folyónak, semmi zene, semmi közös éneklés, szóval nagyon semmi volt az eredtihez képest. Átmentünk hat évvel ezekõtti szállásunkhoz, a kisebbik halottégetõhöz is, aholszintén szûkített kiadásban ment minden. Feljött az utcáig a sáros víz, a halottakat egy magasabb helyen égetik, ahogy a Manikarnika ghaton is, ahol éppen ezt a blogposztot írom. AHarishchandra ghat, a koábbi szállásunk azért sokkal durvább, nem is értem, hogy tudtunk abban az überrohadalomban létezni. Eredetileg azért mentünk oda, hogy az öcsémnek vegyünk helyben sodort barna cigiket, meg a Zsuzsa sógorának is jó lett volna, mert múltkor tetszett neki, de mikor kérdeztük, hogy ezt hol leehet kapni, mindig sejtelmesen mosolyogtak és mondták, hogy náluk nem. Tudni kell, hogy Varanasiban lehet kapni hasist, marihuánát, minden, aminek bang a neve, tartalnaz ilyesmit. A barna cigokrõl úgy tudjuk, hogy nem füvesek, A sejtelmes mosolyok miatt viszont bevillant, hogy mi van, ha nyomokban mégis van benne fû, mi meg kegállunk három napra Dohában. Ha ott elkapnak vele, akkor tutti börtön,.és örülhetünk, ha nemkaszabolják le nyilvánosan a fejünket, csak megússzuk egy életfogyttal. Szóval cigiügyileg visszalépünk asszem. Majd legközelebb, ha nem arab megálló beiktatásával megyünk haza... Holnap éjszakai vonattal húzunk utolsóelõtti állomásunkra, másik régi kedvencünkbe, Delhibe. Gabi, igyekszem elhutni a Connaught place-i patikába és veszek neked is sárga fosás elleni tablettát. Én ma is ittam lhassit, ettem mindenfélét, de - lekopogom - semmi gond. Gyomrom, mint tapló.

Üdv. a Gangesz partjáról!

Megérkeztünk Varanasiba. Utoljára még az a fantazztikus szerencse ért, hogy a repülõnek pont azon az oldalán ültem, ahonnan felülrõl láttam Bodhnath hatalmas sztúpáját. Méltó búcsú Kathmandutól, ahol azt hiszem, éveket tudnék élni. Micsoda terek, micsoda utcák és könyvesboltok (ez utóbbi persze csak.akkor élvezhetõ, ha az ember nincs tele munkával, tehát nyugdíjasként kéne itt élni). Varanasiban Daniék és Zebrináék nyomdokain a Mishra Guesrhouse-nak írtam, akik nagy Tata luxuskocsit küldtek értünk a reptérre. Ilyen luxus bevonulásunk Varanasiba még sohasem volt. A repüléssel is.minden rendben volt, tán ha 40 percet vett igénybe az amúgy földön kétnapos út. Azt azért utálom, hogy még beszállás elõtt is motoznak, viszont most lehetett kézipoggyászt felvinni, nem úgy mint legutóbb. A taxi ugyan sokáig vitt, de nem eléggé közel a szálláshoz. Rengeteget kellett csomagokkal menni a sikátorokban, teheneken, szeméthegyeken átvágva. Félhullán érkeztem a Mishrába. Ott egy idõs csávó fogadott bennünket, aki még emlékezett Danira, és ellátott bennünket mindenféle fontos információval az 5 látnivalóról: a templomok, amiket egy fazon naponta kétszer mutogat körbe, az egyetem, Sarnath, Buddha megvilágosodásának helye, a selyemárusok és a napfelkelte, amkt most csónakról nem lehet látni, mert árad a Gangesz, és ezézrt a halottégetésekkel is gond van, de még a puja is szünetel.sajnos. Viszont Gangezzre nézô erkélyes szobánk van, és fölöttünk a twtôtérrõl.a teljes Gangeszpadtot be leht látni. Most megyünk Zsuzsával.vonatjegyket intézni. Na, most meg már megjöttünk, ment simán,.tehát minden jegy megvan hazáig. Megnéztük az egytem.nagy múzeumát, a Shiva templomot és a halottégetõt is.Ezutóbbiért nem kell sokat menni, merthogy tképpen ott lakunk. Most is onnan írok,.a.tetõrõl, miközben sasolok kifelé a Gangeszra. Holmap Sarnath van betervezve és persze pujanézések is. Amikor ezt írom, már éjjel van, a pujanézés ma nem ment, mert azt mondták, hogy a magas vízállás miatt zárt helyen lesz, és az nem érdekelt bennünket, viszont Totyiéktól hallottuk, hogy egy teraszon van a régi helyétõl nem messze, ezért holnap elugrunk majd oda. Varanasiban amúgy megállt az.idõ. itt aztán nem kell tartani a modernizáció miatt. Minden olyan rohadalom, mint volt. “Benares is older than history, older even than legend, and looks twice as old as all of them put together." (Mark Twain)

A Bodhnath sztúpánál

Utolsó nap Kathmanduban

Hát sajnos ez is megvolt. Nem szívesen jövök innen el, mert nagy kedvencem ez a város, évekig tudnék itt élni még olyan kellemetlenségek ellenére is, hogy órákig nincs áram (vennék.egy aggregátort). Shoppingoltunk és elmentünk Bodhnathba meg utoljára a Durbar square-re ahol fergeteges kétnapos fesztivál kezdõdött. A turisnyás standokat lecserélték, a helyi erõket érdeklõ ócska cipõ és szandálárusok, mûanyagflakonosok, kegytárgyárusok, vacakruhások lepték el a teret. A nép a Shiva templom és Shiva Bhairav (a mérges Shiva) szobra között hömpölygött, kapták az áldást, ment a pirosfestékes., vizes lucsogás, szóval buli volt ezerrel. Végre este az esô sem esett, és nem akarom elkiabálni, de ma reggel sem. Ma már csak a tibeti kalandjaink miatti angolnyelvû panaszlevél befejezése van hátra, amit minden létezõ utazós fórumon meg fogok osztani, még egy kis shopping és pakolás (uhh) van vissza, merthogy ez már az elutazás reggele :(

Szoptatósnap Patanban, pudzsa esőben

Ma reggel megint zuhogott, úgyhogy csak 11 után indultunk Patanba, a Kathmandutól a Bagmati folyó által elválasztott kisvárosba, ami gyakorlatilag Kathmandu részének tekinthető. A kicsi de tartalmas Durbar square a szép és informatív múzeum, a szűk utcák most is nagyon bejöttek. Azt hittem Patan semmi újat nem hoz, de tévedtem. A főtéren nagy sátor állt, benne egy csomó fehéringes, bordószáris nővértanonccal, akik mindenféle maguk készítette demonstrációs táblán, babákkal és makettekkel magyarázták a népnek az anyatejjel táplálás előnyeit a gyerek, az anya, a környezet, az egész ország szempontjából. Kedvesen invitáltak befelé, és mi kíváncsiságból mentük is, de aztán nem volt menekülés, szigorúan elmondtak mindent, amit a témáról tudtak, kézről kézre adva bennünket. A nővérlányok szépen, folyékonyan beszéltek angolul. Kíváncsi volnék, hogy nálunk hasonló előadásokra az eü. szakiskolások képesek-e. Lehet, hogy máris tudom a választ?

Patanból gyalog is át lehet menni Pashupathinathba, de mi csak a hídon mentünk át gyalog, utána olyan kisbuszba szálltunk,  vagy minek nevezzem a szekeret, amibe akár tíz embert is beszorongatnak, miközben akkora az egész mint egy kis csónak.

Ahogy beértünk megláttuk a nagy sátrat. Benne egy egész zenekar és két nő a színpadon, az egyik főleg breszélt, olyan ria ria Hungaria - félét, a másik énekelt. Pashupathinathban nagyon berágtam a belépőjegy árán. Eleve gyűlölöm a facekontrollt. Hogy az ember pofája alapján rámutatnak, hogy te bemehetsz pénz nélkül, hoppá, neked meg idegen a pofád, fizess. Na, de ennyit? Ugyan odaírják, hogy műemlékvédelemre használják a pénzt, de az elmúlt három év alatt itt semmi sem változott.

Ugyanolyan rohadalom az egész, ugyanúgy égnek a hullák a folyóparton, ugyanúgy omlik minden, és hétkor akkor puja van, ha esik, ha szakad, a szó legszorosabb értelmében. Annyi volt csak a különbség, hogy kevesebben táncoltak extatikusan, mert azt nem lehet úgy, hogy közben ernyőt tartanak a másik kezükben. Azért szép volt így is, főleg hogy a pujával szemközt találtunk fedett részen padot. Annyira ömlött az eső, hogy a lépcsőkön csak úgy hömpölygött a barna víz. Ezek a hegyekről lefolyó vizek festik barnára a folyókat. Itt senkit sem zavar, hogy ilyen a víz. A gyerekek lazán bemennek oda fürdeni, ahol egy perccel előtte még hullát mosdattak, mielőtt a máglyára tették. Kampósorrú öregember volt (mármint a halott).

A puja főszereplője az a nő volt, aki végigtáncolta az egészet. Néha terelgették, hogy ne táncoljon rá a papokra. Mikor két zene között megállt, remegett keze-lába. Igyekszem a pujáról készült videót majd otthon feltenni.

A kínaiak itt is rendesen jelen voltak. Már nekem is kissé elegem van, mert ahova beteszik a lábukat, ott mindent elfoglalnak. Érdekes módon Patanban a múzeumban a kínaiaknak ugyanannyi a belépőjegy, mint a helyieknek, az idegeneknek - ezek vagyunk mi - egy százassal többet kell fizetni. Totális diszkrimináció.

Még Bhaktapurban és miután sikerrel fogtunk. taxit, a Thamelben is, ahol szállásunk vagyon, elmentem pár könyves és lemezboltba. Vettem egy csomó Cd-t, leginkább indiai klasszikus zenét, de pár érdekes jazzfeldolgozást is.

Kathmandui képek

Technikai közbevetés

A képeket - egyelôre csak az ócska tableteseket - a Gábor rakja fel, mert a tableten nem tudom valamiért felpakolni õket. Otthonról majd kerülnek fel rendes géppel készült anyagok is.

Kathmandu, Bhaktapur

Végre békésen de érdekesen telnek napjaink kedvenc városainkban. Tegnapelõtt járkáltunk A régi utcákon, megnéztük a palotát, baromi jó kávéházban ücsörögtünk a Durbar squaren, na meg voltunk a Swayambhunath sztipánál, ami még mindig ugyanolyan gyönyörû és majmos, mint régen. Lesétáltunk a Buddha parkba estefelé, mert ott találmoztunk itteni ismerõseinkkel, akik meghívtak magukhoz vacsorára. Vizibivaly és dhal bath (lencsés rizs) volt a menü, na meg gyümölcsök. Jó sokáig maradtunk és csodáltuk a családban nevelõdõ rokongyerek intelligenciáját, aki nepáli, hindi, tibetí és angol nyelven tájékozódik máris a világban, de a magyar menüs androidos tabletemet is anyanyelvi szinten kezelte, pedig elmondása szerint még enm látott ilyet. A család két tagja is külföldön van, az egyik, Surendra évek óta Qatarban, a másik tesó, Buddha pedig pár napja.ment Japánba tanulni. Surendra skype-on kapcsolódott be a partiba. Sajnos az idôjárás nem igazán kedvez nekünk, viszont nagyon szar, az eddigi napjainkból egyen nem.esett az esõ, a többi napok általában esõvel.kezdôdtek és végzôdtek is. Napközben azért vannak napos órák és a hõmérséklet is rendben van, nincs hõség, mint most Magyarországon. Tegnap elhúztunk Bhaktapurba, Még mindig 25 rúpia,.azaz kb. 70 forint a jegy a negybenperces útra, ami szerintem nagyon rendben van. Viszont a belépõ a város történelmi részébe extrém magas, 1100 rúpia, ami egyébként egy normál.àr Kínában, csak itt iszonyat magas. Apropó, kínaiak. Hát bizony ide is megérkeztek az országból kiengedett kínai turisztikai csapatok. Kicsit vicces, ahogy beöltöznek nepáli hippiruhába és próbálnak lezserkedni, mikõzben a fejük továbbra is tokhal. Na, jó, nem mindegyikrõl süt a sötétség, de azért jellemzõen az.jön.le, hogy állatira nincsenek beintegrálódva az itteni viszonylagos szabadságba. Este aztán rövid megbeszélés Totyiékkal, akik önálló röppályára álltak, mivel nem is azonos idõzónában élünk, de érdeklõdési körünk is láthatóan totál más, aztán ôk naradtak a szálláson, mi pedig el a Full Mon-ba, kedvenc itteni elkfekvôs bárunkba. Nagyon megörültünk, mikor kiderült, hogy élõzene lesz, mégpedig egy szupererõs rockbandával, akik kicsit világzeneileg is kitekintenek. Anyira jó volt a zene, hogy megkockáztattam felhívni ismerõs családunk ittmaradt fiútagjait, akik szintén zenélnek, hogy taxizzanak már ide. Meg is tették, úgyhogy négyen hallgattuk végig a saj álatosan már 11-kor abbafejezett zenét. A kormány nem engedi az egészéjszakás dorbézolást. A sör a Full Moonban még mondig.baromi drága: 350 körüli, igaz nem is az otthoni méretben adják, hanem kb. 7 decis üvegben. Felvettem kicsit a zenébõl, tán otthon is jónak fog tûnni, bár ezt nem lehet tudni. Megint vettem vagy hat Cd-t, úgyhogy már eddigi zerzeményeimmel.együtt nyugodtam nyithatok egy keleti zenei boltot. Most reggel van, éppen elállt az esõ, tehát indulunk is, regelizni és utána Patan, Bodhnath és Pashupathinath vannak tervbe véve. Jó lenne a zutóbbi helyen oluan fergeteges puját elkapni, mint évekkel ezelõtt.