On the road...

On the road... Keruac középunalmas könyve ugrott be, miközben egyenletes tempóban haladunk Göreme felé az egyik legjobb busztársasággal, a Metroval. A török távolsági buszok kiválóak, sztyuvi dolgozok a fedélzeten, tea, üdítõ, süti, frissítõkendõ és vécémegálló, na, meg internet, ami egy ötórás úton nem elhanyagolható. Mellertem kendõs nõ küzd a nem kicsit erõszakos kislányával, aki olyan kétévkörüli, és olyan frekvenciát használ üvöltés közben, mint a légoltalmi szirénák. Szerencsére most éppen lecsillapodott, csak el ne kiabáljam. Elkiabáltam, basszus. körben a sík, anatóliai táj, fû kiégve, bár érdekes, hogy nincs különösebben meleg, olyan kellemes 28 fok körüli a hõmérséklet. Néha esik pár csepp esõ, de alapvetõen napsütéses az idõ. (Közben megállapítottam, hogy az ortodox muszlim nõk se vernek a hisztis gyerek seggére. Próbálja humorral elterelni a gyerek figyelmét önnön makacsságától, mérsékelt sikerrel. Én mindenestre drukkolok neki.) Na, közben megérkeztünk egykettõre,elfoglaltuk barlangszállàsunkat, aminél basicebb szerintem nem létezik. Ágy, rozoga asztal, ôsi szék, szögek a falban, két lõrésszerû ablak, vizesblokk két emelettel lejjebb (egyszemélyes vécé és mosdó, szinte a vécében.állva kell zuhanyozni, ill. nem kell, ki is lehet hagyni.) A kilátás viszont pazar és saját nézelõdõsmatracunk van a.kúp alakú barlangba vájt emeletek legfelsõbbikén. Most elfekvõs teázóban ülünk, de mindjárt megyünk is ejtõzni kunyhónk elé.