8/06/2014

Alanya másik oldala

Alanya másik oldala is egész érdekes. Sajnos 4-én ki lettünk ûzve a paradicsomból. Dêlben kicsekkoltunk, és elhatároztuk, hogy ma kulturprogram lesz estig, az éjszakai buszindulásig. Bementünk a városkõzpontba, és konstatáltuk, hogy a múzeum zárva. Naná, hogy hétfõ van, ami itt a muzeális szabadnap. Kinéztünk a kis golfpálya melletti parkba, és onnan a strandra, aztán két másik párossal.közösen béreltünk taxit, és megméztük a félsziget tetején lévõ szeldzsuk (azt hiszem) várrendszert és onnan a kilátást. A fószerrel lementünk, és gyalog át a félsziget másik oldalára, a kikötõbe. Itt bármikor meg lehetne rendezni a melyik a leggicsesebb kalózhajó-versenyt. Az egész másik oldal valahogy töményebb, giccsesebb néhol, meg tele van éttermekkel és nepáli hippikellékekkel. Ehhez jön még látványilag a sok hihetetlen külsejû hajó. Engedtünk a csábításnak, és beneveztünk egy egyórás, barlangnézôs projektbe. Nem vállaltuk be mi se a hajóról vízbeugrást, majd barlanghoz úszás, felmászást és másik oldalon kijövetelt, majd újra leugrást 8 méterrõl, pedig fel lett ajánlva ez a frankó lehetõség, hogy megismerkedjünk a lovers cave belsejével. Pedig ez lehetne inkább kaszkadõr's cave. A hajókálás után némi ejtõzés teászatilag (itt szerencsére kihozták baj nélkül), majd éjszakai busszal zúztunk Denizlibe, ahonnan kisbuszok mennek következõ programpontunkhoz, Pamukkaléba. A buszon nemcsak, hogy szar volt a net, de egy kislány összehányta a busz elejét, úgyhogy volt hosszas takarítás, illatosítás rendesen, én meg jobbnak láttam elaludni. Mikor kiszàlltunk hajónkból, felfigyeltem a parton egy helyes, vörös kismacskára. Önfeledten járszott egy jól megtermett görög teknõssel. A teknõs békésen falatozott a park lóheréjébõl, a macska meg a fejét akarta elkapni, a teknõs erre behúzta a fejét, macska.támadóállásba helyezkedett és a komótos táplálkozást látva megint paskolgatni kezdte a teknõs fejét. Mint a gyerek, aki valami érdekeset akarna kipiszkálni egy dobozból. Amint a net engedi, felteszek róla egy videót. A facebook népe lehet, hogy már elõbb látja, mert oda könnyebb a feltöltés. Hamar megérkeztünk Denizlibe, túl hamar is, fél 5-kor. Én olyan hulla voltam, hogy két ülésen azonnal elvetõdtem, és visszaaludtam. Már álmodtam is nagynan, mikor Gábor ébresztett azzal, hogy üljek fel, mert nem szabad itt aludni. Hülye ez?- gondoltam, de mikor felnéztem, megértettem, miért mondta. Két rendõr állt elõtte, azok szóltak. Velünk.szemben ortodox muszlim család ül, apuka fején horgolt, csücskösvégû kipaféle, anyán hosszúkabát és kendõ, fiacskája a vállán pihent. Élénktekintettel figyelte a jelenlétünket. A Gábor mondta, hogy látta, hogy õ szólt a rendõröknek, látható volt, hogy õ vezette hozzánk õket. Utána láttam,hogy más üléseken is feküdtek, és senki nem szólt be nekik, mivel alig lézengtek az autóbuszállomáson. Hogy ennek a baromarcú nõnek miért fájt, hogy aludtam, relytély marad. Én azért jól belebámultam a pofájába, el is rángatta a tekintetét, és hamarosan elkotródtak.

2 megjegyzés:

zebrina írta...

Gondolom a többi helyen pasik szunyókáltak.

Nagy Erzsébet honlapja írta...

Nem, volt nõ is.