Trabzon nem porfészek

Trabzon nem porfészek, hanem igen nagy város. Ezt állapítottuk meg, mikor visszatértünk. Kimentünk a tengerpartra, és kapásból megtaláltuk a legfestõibb helyet a Ganita nevû sziklánál. Ez állítólag a mûvészek kávéháza, vagy inkább kerthelyisége, de nem tûnt túlságosan mûvészesnek a társaság, inkább kockázó bácsiknak, kendôs csajok és turisnyák is szórványban elôfordultak. Az üreges nagy barna szikla festõi, amirõl akávézó és az egész öböl a nevét kapta. Mellette van tán a világ legszebb fekvésû játszótere kanyarcsúzdákkal, arccal a nyílt tenger felé. Mármint a gyerek, ha éppen csúszni készül. 1880 méteres, kiváló, gumiburkolatos futópálya is kígyózik a part mellett, meg olyan tornacuccokat is felszereltek, mint amilyenet Kínában lehet látni. A tengerezés mellett megtaláltuk a bazárt is és egy jó kisvendéglõt, ahol ramazan ide vagy oda, rendesen beabrakoltunk, Gábor valami húsos levest és darált húsos-krumplis kaját evett, olyat, mint én, de én még rátoltam kedvencemet, a sült rizspudingot. Sétálóutcáztunk, meg a tegnapi helyen rúgtunk ki ismét a hámból két limonádéval. A pincér már ismerõskénk kezelt bennünket, ez is.mutatja, hogy milyen hamar domeszikálódtunk a ramazanos Törökországban. A pincérnek nyilván fel lesz írva Allahnál, hogy két gyaurt megnevelt. Gyalog mentünk haza, közben megállunk nézelõdni, de így se volt több fél óránál, ill. a Gábornak lehet, hogy egy örökkévalóságig tartott, mert elég magasan kellett menni, mellettünk végig vagy 10 méteres mélység. Persze korlát volt, de a Gábor attól még tud rettegni, mivel nem kicsit tériszonyos. Most már vastagon éjszaka van, de olyan zaj jön be a nyitott ablakon, mint Pécsen nappal a Rákóczi útról. Hiába, ez, ahogy az Lp is írja, egy busy, busy város.