Mindig a gumiúton...

Mindig a gumiúton... mondogattuk ma Ózékat kicsit átköltve. Késõn keltem, mert éreztem a sok nemalvástól egy kis lebegést. Ez nálam a hullafáradtságnak az utolsóelõtti fokozata. Ezután már olyan állapot jön, amikor minden mindegy, és ezt azért nem akartam elérni. Meg különben is, Gábor nem támogatta a falusi projektemet, hogy ugorjunk el Rizébe, ami csak 70 km-re van, teaföldeket és színesruhás népcsoportot nézni. "Nem megyünk a parasztokhoz, mert nem vagyok kiváncsi a kefirkészítés titkaira, mikor itt van ez a mozgalmas metropolisz, tele érdekes utcákkal." Ok. akkor maradt mára Trabzon, amit nagyjából hosszában bejártunk, csak külsõ lakótelepek maradtak ki. A fõlátványossághoz, a 13. században épült Aya Sophiához az egyik fõutcai patikus legnagyobb elképedésére gyalog mentünk. Tõle kérdeztük meg, hogy a jó úton megyünk-e. Igen, csak, és az óráján 45 percet mutatott, szóval, hogy eddig tart az út. Dehát, mi kiváncsiak voltunk az óvárosra, meg egyáltalán a városra, nemá, hogy úgy menjünk el, hogy csak a fõteret, két bevásárlóutcát, a nem túl érdekes bazárt, és a tengerparton a király Ganita kávéházat, vagy inkább teaházat lássuk. Nem bántuk meg a baktatást. Láttuk az itt egyátalán nem reklámozott Szulejmán szultán szülõházát vagy annak hûlt helyét és egy orbitális nagy parkot felülrõl. Nagy magasságok vannak errefelé az utcák között, mert innen indul az a hegylánc, aminek a le

gmagasabb hegycsúcsa 4000 m körül van. Kb. egy óra múlva megláttuk a kis dombra épült szép kis bizánci templomot, ami naná, hogy át van alakítva mecsetté. Nagyon szép freskókat lehetne itt látni, ha pl. belül, a kupolát és az oldalfalakat nem vonták volna be textillel, mert ugye, az emberábrázolás nem OK. A bejáratot ketté osztották, egyik felén szõnyeg és ott mehetnek be az imádkozó igazhitûek, a másik fele köves, és ott cipõben baktathatnak a kordon mögött a gyaur turisnyák. Kívül, és két kápolnaszerû részben lehetett látni freskókat, meg pár résen át azt is, hogy a mennyezeten is gyõnyörû lehet, de azt csak alig. Így nem láthattuk Kalil és Habil esetét, az elsõ gyilkosságot, ahogy az ismertetôben írták (Káin és Ábel nevû szereplõkre kell gondolni). Az egyik õr nagyon kedvesen kifaggatott bennünket, hogy kifélék vagyunk. Õ mérnök eredetileg, mondá, és annyira belejött a beszélgetésbe, hogy mikor kimentünk, jött utánunk, bemutatta nekünk az utcán éppen arra közlekedõ volt tanárát és az iskolája épületét. Végezetül két üveg vizet is kaptunk tõle ramazani ajándékképpen. Csak igyuk meg, ránk nem vonatkozik a Ramazan, mondta. Amûgy a belvároson kívül nem nagyon voltak nyitva teázók, Ahol néhány széket és asztalt kint hagytak, ott azért elücsörögtek, cigiztek és dumáltak, de nono evés-ivás. A rövid kulturprogram után lehúztunk a tengerpartra, és ott szembesültünk azzal, hogy itt elképesztõen ad a városvezetés a fittségre, mert nem egy, hanem két hosszû, autogumidarából préselt burkokatos futópálya van, végig a parton. Az egyik 3800 m, a másik 1880 m hosszú. Na, ezeken baktattunk vissza kedvenc helyünkig, a Ganita mûvészteázóhoz vagy kávéházhoz, ahol a belsõ asztalokon az úri közönség kockázik. Most éppen nem voltak ott, de lefotóztam az odakészített kellékeket. Estefelé bemásztunk a belvárosba, és az itteniek dhal batját, a baromi finom köftét ettük egyszerre az egész várossal. Itt úgy látszik, mindent egyszerre csinálnak, még a pincér is akkor eszik, mikor a vendégek. Fel-felugrál kiszolgálni, aztán kajál tovább, ugyanazt, amit a többiek. Legalább nem kellett tanakodni, hogy mit rendeljünk. Mikor mentünk kajáldát keresni, kedvenc fõtéri kiülõs helyünk úgy nézett ki, hogy zárva van. Mire visszamentünk, már alig találtunk helyet. Most is itt ülünk, teánkat megittuk, fél 11 van, de nagy a forgalom, láthatóan nem divat itt alvàssal elszúrni a drága idôt. Nagyon el kezdett szakadni az esô, úgyhogy még várunk kicsit, aztán remélhetõleg találunk dolmuszt, hogy hazaugorjunk, mert korán reggel megyünk a reptérre, hogy a Turkish airlines elrepítsen bennünket következô bázisunkra, Ankarába. Trabzont minden gyerekesnek tudjuk ajánjani: baromi jó klíma, rengeteg szuperklassz játszótér, tengeparti vidámpark kisvazúttal, óriáskerékkel, nagyhintával, vicces árusok, állítólag a strand is jó, de.oda utazni kell, és.tele kedves, becsületes, nemlehúzós helyi erôvel. Szerintem a.hegyek is.állati klasszak lehetnek, eltrekkingelnék itt, na meg innen indulnak buszok Grúziába és.Iránba is. Kell ennél több? (Kell. El kell ezekre a helyekre is utazni.) Ja, és amirõl az Lp ír, hogy a város tele lenne natasákkal (orosz prostituáltakkal), az nincs, vagy csak nagyon lokalizált, és mi nem találtuk meg a telepüket, igaz annyira nem is keredtük.