A legeslegutolsó nap

is eljött bizony, sõt már véget is ért. Éjfélkor ki tudja, miért, bezárják az udvari légkondis és wifis sátrat, a légkondit nem, és aki netezni akar, kint ülhet állhat a sátor elõtt az éjjel 40 fokban. Nem túlzás,ez ennyi. Nappal meg már nincs rá hõmérõ. Sokáig cihelõdtünk, elegerésztünk az airkonos szobában, sátorban, és csak három körül indultunk a bazárba. A tradixionális bazár is tiszta, díszletszerû mûmájerség tele ócska kínai áruval. Még eid mubarakolnak, úgyhogy van cirkusz, légvár, felfújt csónakázótó, meg vizesfoci, amit a tévé is közvetít. Igyekeztünk airconos helyen bóklászni ebben a rögtöítélõ rohadék melegben, de nem mindig sikerült. Aztán taxit fogtink és húztunk Surendrához az ûrbázisszerû új városrészbe. Ez azért - halott város ide, vagy oda - azért nagyon ütött. Elképesztô tornyok eszméletlen világítással. Tényleg nagyon space, már csak az hiányzik, hogy középen az Orion ûrhajó overkillezzen. A repülõk alacsonyan húznak el a tornyok felett,.szóval valami nagyon állat dolgot tessék elképzelni, de hanarosan képileg is elõadom a dolgot. Surendra nagyon megemberesedett, ahogy szokták mondani, ha vajski kissé elhízik, na de hát neki sem állt meg az óra, és tán többet eszik, mint anno a kathmandui rooftopon. Érdekes volt vele ilyen környezetben találkozni. Mivel dolgozott, nem maradtunk sokáig, és húztunk vissza a száklásra kicsit rápihenni az utolsó röppenésre, Budapestre... Insallah, idõben jön a taxisunk.