Doha, a halott ûrbázis

Pikpak egérkeztünk Dohába. A gép az eredeteti idô helyett jóval elõbb beért, ilyet se láttam még pillanatokalatt talàltam taxit, így aztán korán reggel érkeztünk a városközponttól.távoli, viszont itteni viszonylayban extra olcsô szállásunkra, egy minden luxussal felszerelt houth hostelbe. Hatalmas szoba két plusz ággyal (tudunk vendéget fogadni, gyertek), tiszta és nagy fürdõszoba, lapostévé, légkondi tisztaság, szép.ágynemû, új bútor. Egy filippïn csávó fogadott azzal, hogy pihenjük ki magunkat az udvarban lévõ, iszonyat hidegre hûtött óriássátorban, ahol a személyzetbõl hol alszanak a személyzetbõl, de leginkább tévéznek, pingpongoznak és este két hosszú szõnyeggel átalakítják a sátor egy részét mecsetté és imádkoznak is. A tévében is általában Koránt mavyarázó mûsorok mennek. Ez a mély vallásosság azért nem tart vissza egyeseket vagy többeseket attól, hogy jól lehúzzanak és össze-vissza hazudozzanak. Akinél becsekkoltunk, felajánlotta, hogy bevisz bennünket a városba pénzt váltani és utána az Iszlám Mûvészeti Múzeumba. El is mentünk vele, és.a végén horror összeget kért. Mikor megismertük a valódi árakat, jól be is szóltunk neki a fõnöke elõtt, de ezek láthatóan nem zavartatták magukat. Szerintem nem gondolnak arra, hogy én ezt majd jól kiposztolom mindegyik szálláskeresõ oldalon, pedig lehetne erre következtetni, mivel a szállást a hostelbookers honlapján rendeltem. Na, mindegy, majd jól elhegedülöm a nótájukat. No alvás után azonmód izzadtan és mocskosan húztunk a világszép Museum of Islamic Arta-ba, miután váltottunk szépséges qatari rijálokat. Szerencse, hogy szólt a váltóember, hogy ne már hogy annyit váltsunk, amennyit bedugtunk neki az ablakon, mert õ ennyi pénzbôl egy hónapig él, na de mit tudtuk mi az árakat, csak.azt láttuk, hogy tömegközlekedés nincs, mindenhova taxival kell járni, és az drága, na meg az árak is azok. Itt nem az emberek fizetnek.adót, hanem az állam ad pénzt a polgárainak. Így azok munka nélkül is kõgazdagok, aki dolgozik egyáltalán, az legfeljebb a kormány valamelyik hivatalában nagy lóvéért. A nõk leginkább otthon vannak, a gyerekeikre bébisintérek vigyáznak, õk meg kikenve-fenve, drága parfümök illatát húzzák maguk mögött. A férfiak fehér dzsellabijában és fehér kendõvel, fekete burnusszal a fejükön, a nõk fekete nindzsakénk közlekednek. A mai múzeumban a vécét is fekete és fehér leples alakokkak jelölték meg.Elõször azt hittem, mindkettô lányvécé. Gyakorlatilag minden munkát idegenek végeznek. A legtöbben Egyiptomból, a Fülöp szigetekrõl, Indiá ól és Nepálból jõttek. Most nappal 50 fok fölött van napon, este is forróság van, a tenger meleg mint a pisi, ezért aztán túrista elvétve van, és aki mégis idetéved, annak nagyon átbasszák a fejét, ahogy csak tudják. Az állami taxi viszonylag olcsó lenne, de ott a taxis igyekszik kerülgetni mimdenfelé, hogy a végére magasabb összeg jöjjön ki. Állandóan résen kell lenni. AMiseum.of Islamic Arts.ingyenes. Építészeti csoda és a kiállítások is gyönyörûek. Lehet, hogy még egyszer útbaejtjük. Lehet benne fotózni, úgyhogy nagy anyag várható belôle itt is meg a picasan is, remélem, nem mozdultak be. A belépés ide is meg az Arab Museim of.Modern Art-ba is ingyenes. Az iszlám mûvészeti múzeum a vízre épült, a kávézó ablaka alatt ott hömpölyög a kék tenger. A múzeum után kerestük a szukot, ésnazt hittük, hogy megraláltuk, amikor zárt, jéghidgre hûtõtt belsô terekbe értünk, aholegymás.hegyén-hátán voltak az igénytelen, kínai szarokat csillióért áruló üzletek. Gondoltuk is, hogy itt még a szuk is mümájer. Na, holnap majd meglátjuk, hogy mi azigazság, mert mint kiderült, a híres szuk kicsit arrébb van. Találtunk viszont egy olcsó filippin kajáldát, ahol jól behalaztunk. 7 felé kezd sötétedni mégpedig döbbenetes sebességgel. Pillanatok alatt lesz sötét. Hamat hazamentünk, mert hullák voltunk az alvás nélküli éjszaka miatt. Próbáltam blogolni a sátorban, de majd kiesett a kezembõl a tablet. Azért elbeszélgettem egy ghanából jött francia csajjal.és egy New-Yorki fazonnal a látnivalókról és a tengerparti standokról. Még szerencse, hogy ma nem este.mentünk oda, ahogy az amerikai javasolta, mert fél hétkor mindenkit kizavarnak a.vízbõl.és utána zár a strand. Micsoda hülyeség, mikor este a legjobb a levegõ és a víz. Reggelire a szokásos kontinentális vackojat kaptuk pitával, viszont volt feta sajt is, ami imádatos, úgyhogy abból bepakoltunk rendesen. Forró és jéghideg vizet mindenki annyit vételez magának, amennyit akar. Ebben az országban a vonalas telefon ingyenes, ezért a helyi erõk àllítólag készségesek. Holnap ezt lehet, hogy ki is próbáljuk, mert állami taxit.akarunk hívni. Ma kimentünk.az alattunk lévõ körforgalomig taxit fogni, ami annyira.sikerült, hogy még egyszer nem akarunk iluesmivel próbálkozni. Az gy volt, hogy mentünk a töküres, melegtõl izzó utcán. Kétoldalt elegáns, modernvonalú, de iszlámhatású fehér és világos homokszínû házak, kombájnnagyságú autók, és sehol egy taxi de.még.árnyék se. Gondoltam, itt fogunk.szénné égni. Egyszercsak megállt vagy már ott volt - a franc figyelte - egy nagy dõg autó és benne egy fiatal egyiptomi csávó, aki ajánlkozott, hogy elbisz bennünket. Kérdeztem, hogy mennyiért, mire õ, hogy neki nincs szüksége pénzre. Uhh, ez ütött azok után, hogy mást se csinálnak velünk, csak próbálnak lehúzni. Még egyszer rákérdeztem, de ugyanezt mondra a csávo. Ok, lesz ami lesz, beültünk.az autójába és bemindtuk, hogy a Modern Mûvészeti Múzeumba szernénk menni, ami nem messze van a térkép.szerint tõlünk. A térkép.egy fos volt, mi meg tekeregtünk össze-vissza, mire megtaláltuk a helyet. Kész IQ-teszt odatalálni. Ez is baromi nagy és szép kiállítás tele jobbnál jobb képekkel. Önkéntes sofõrünk is bejött velünk aki master diplomára hajtó mérnöknek mondra magát. Nem tudom, hogy ez igaz-e, mindenesetre láthatóan érdekelte õt a kiállítás. Beszéltünk közben a sivaragról is. Azonnal felajánlotta, hogy kivisz bennünket, de mo dtam neki, hogy ebben a direkt idõben inkább a strandra mennénk. Elôször aa.általunk említett Katara beachnél jobba akart vinni bennünket, majd egyszsrcsak módosìttott és mégis a Katarába mentünk, mondván, hogy sok dolga akadt és azokat onnan még is a Katarára vitt bennûnket. Nsmcsak, hivy 100 a belépö, de a bikini tilos,.és az egyberészes fekete fürxõrha is gàz,os, mert nem shortban végzödik. A marokkói úszómester szerzett nekünk shortokat,de mind.kicsi volt, Zsuzsa Totyi gatyájában ment, Totyiékra rámentek a fürdõgatyák, én meg vettem 50-ért égy ronda sötétkéket willendorfi alakomra. iluen iszonyatos szereléssel mentünk be. A short miatt elebe utálkoztam, node hogy még azt is megmondják, hogy melyik.ernuõ alá ülhetek, kissé kiakasztott. A víz iszonyat meleg, nem lehet lehûlni benne, fõképpen, hogy be voltjnk öltözve mint a rosseb. Új barátunk is jötr velünk, aki elõtte vett egy nagy vödör Kfc-csirkét, krumplit, savanyuságot és jeget, amit egy ügyes, alul csapban végzõdõ termoszba küldött, így egész napra megvolt a hideg italunk. Az volt az egézben a különös, hogy a csávó el kezdett telefonálni, majd közölte, hogy késõbb visszajön, és eltûnt egészen a strand zárásáig. Már azt hittem, hogy a jó kis termosz jön velünk haza, miután régi gazdája vajahol seppukut követett el, vagy egyébmódon szûnt meg létezni. Azért írtó rendesek voltunk, mert nem ettük meg a kajáját,pedig lett volna rá igény. Fürõdtünk, nyugágyaztunk, ahogy kell és bámultuk, hogy milyen parton is vagyunk, mellettünk az ûrbázissal. A nindzsák nem jöttek a vízbe, a gyerekeken mellêny volt, mivel egyikük sem tudott úszni. Minel is az, mikor nagykorukban többet be se mennek a helyiek. Még nem volt sötét, mikor mindenkit kitereltek. Addigra került elõ emberünk, akivel egy padon közösen bevágtuk a zsirkéket. õ még szeretett volna beülni velünk valahova, de így is marha ciki volt, hogy eddig nem fizettünk neki semmit. Mondtuk, hogy ha elvosz bennünket a ykuth hostelbe, az tök jó. Hazafelé láttuk, hogy ez egy mümájer város, minden mesterkélt benne. Sofõrûnk legnagyobb sajnálatára búcsúztunk tõle azzal, hogy ha országunkba jõnne, szóljon, mert megvendégeljük. Utána Zsuzsával kitárgyaltuk, hogy ha ez a fazon másfajta ellrnszolgáltatásra gondolt, akkor meg kell hagyni, fura igénye van. Nagyikkal szecelni... pfff.... Mi meg pechére nem vagyunk pedofilok. Holnap pedig sajjjnos nem érûnk rá, mert megyünk egy itt dolgozò nepáli ismerõsûnket meglátogatni. Összeségében ez is egy nagyon jó, szürreál nap volt. Holnap elérkezünk utolsó napunkhoz, amit Surendra meglátogatásán kívül további városnézéssel töltünk, és aztán röppenünk vissza a valóságba. Qatart egyszer érdemes látni, de nem vált a kedvencemmé. Ez a mûkörnyezet, a kõolajra épülõ gazdaság valószínûleg kártyavárként omlik majd úgy 150 év múlva össze. Már a belépés is nagyon elektronizált. Lefotóznak, odaadod a hitekkártyád és leszedik rôla a belépési illetéket. Már akkokk sejtettük, hogy nagyon space helyre tévedünk, és ez így is van.