Ködös, misztikus szent hegy

Tegnap kis röpke bevezetés volt a leshani óriásbuddha meglátogatása. Ma Emei Shanban jártunk, ahol ha nem mentünk fel vagy ezer lépcsőn, akkor egyen se. Először bíztunk abban,  hogy felszteppelünk a csúcsra, de be kellett látnunk, hogy nem lett volna rá időnk. Ezért visszalépcsőztünk a buszig, ahol a többiek fel is adták, így egyedül mentem fel a siklóval, és nagyon nem bántam meg. A 3000 m-es hegy teteje mikor felértem tök tiszta volt, semmi eső és pára mint lejjebb, na aztán kisvártatva jöttek a tejfehér páraáramlatok és pillanatok alatt minden fehér lett. Azért mentem tovább és végül láttam a bronz, ezüst és aranytemplomot sok tibeti zarándokkal. Megvolt a nagy Buddha is elefánton ülve, mindannyian talpig aranyban. Nem a szobrok és az épületek voltak különlegesek, hanem a táj. Nagyon örülök, hogy jártam ott.

Emei Shan, a szent hegy, 1.

Emei Shan, a szent hegy, 2.

Aztán lefelé hozzánk csapódott egy kedves leshani család, akiknek a süldő lánya nagyon akart angolul beszélni, csak nem igen tudott. Így aztán kb 100-szor megkérdezte, hogy akkor én most honnan is jöttem, hova megyek. Ok, tehát Magyarországról, és Chengdu, ahova megyek. Akkor honnan is jövök? Na kb így ment ez. Kicsit már vártam, hogy elbúcsúzzunk. Iszonyat sokat kellett lépcsőzni a cablecartól a buszig és a busz is több mint egy órát jött, szóval már elképzeltem, hogy lent a kisvárosban alszom egy dormitoriban és másnap jövök vissza, de végül egy órával az utolsó chengdui busz előtt leértem. Gyorsan megnéztem, ami még elérhető volt a kisvárosban, és konstatáltam azt, amit már a buszon is sejtettem, hogy az Emei hegy alsó része, ahol a vízesések és melegvizű források vannak, a legszebb és nem a hegy felső szakasza. Na, ok, azt is látni kellett, de legközelebb a városkából gyalog mennék fel egy túraútvonalon.

Emei Shan, a szent hegy, 3.

Kb. 2 órát zötykölődtünk vissza Chengduba, ahol tök ismeretlen helyen rakott ki a busz. Egy helyi erő angolul felajánlotta segítségét, és ezt olyan mértékben adta elő, ami már már kínos volt. Vagy négyszer telefonált a lányának, hogy akkor a 28- as busz jó-e. Mi tudtuk, hogy jó, de ő azért meggyőződött erről a sofőrtől is, jött velünk és bekísért bennünket a hostelbe. Már azt hittem, hogy a szobába is bejön. De szerencsére elbúcsúzott a kapuban és mi elégedetten mehettünk a hostel éttermébe megenni NEM CSÍPŐS vacsoránkat. Én még ott maradtam blogot írni és szállást foglalni Kathmanduba, mikor egyszer csak a hátam mögött magyar szavakat hallottam. Kiderült, hogy egy belga lány emlékezett vissza nyíregyházi, gyerekkori élményeire, és azt ecsetelte éppen a meglehetősen multikulti  társaságnak, hogy milyen fantasztikus élményei voltak ott. Egy sereg szóra emlékezett, tök érdekes volt rajta keresztül látni Magyarországot. Izraeli, angol, kínai, belga társaság jött össze és jól megvitattuk a világ dolgait, na meg egymás utazási tapasztalatait. Éjjel kettő lett, mire feljöttem fürödni és mosni.