Egy kis összegzés....
Jó, hogy
- a normális emberek (értsd: nem kupecek) tök segítőkészek és általában
nem nyomulósak,
- tisztaság van általában,
- gyönyörűek a kertek és a régi épületek (általában),
- nagyon olcsó és jó a tömegközlekedés, beleértve helyközi közlekedést
is,
- nem kell fosni az árfolyam miatt, mindenütt egységesen váltanak
valutát,
- elég jó a kaja, kivéve, ha csíp,
- más nem jut eszembe.
Rossz, hogy
- aki nem mezei ember, hanem ügynökféle, az nyomul, erőszakos,
hangos, agresszív,
- az utóbbi jelzők egyébként is eléggé jellemzőek a populációra,
- mindenki krákog és köp leginkább reggel, délben és este,
mintha csak az egész népességnek rohadna a tüdeje, ugyanez, igaz, és az a tüdőrák
maga,
- semmit, konkrétan egy mukkot se tud angolul az itt élők többsége,
elemi szavakat nem értenek meg. Legutóbb a Mao se ment, Mao szobor közelében,
de még a karlendítés utánzásával sem, a taxis nem érti, ha azt kérjük, hogy a
buszpályaudvarra vigyen bennünket,
- jelölik a szálláson a hideg- és meleg víz csapját, csak éppen
fordítva,
- borzalmas nylonruhákban járnak, a legtöbb igencsak szar
munka,
- ordítva beszélnek földön, vízen, levegőben,
- nem állnak sorba, pedig tanítják nekik,
- nem tudnak vezetni, és nem tartják be az elemi közlekedési
szabályokat.
2 megjegyzés:
A beszámolók alapján azért úgy látom tetszett Kína, nem is kicsit. A + dolgokhoz még említeném a szállásokat is, ami ár-értékben a legjobb eddig, ahol valaha voltunk. Az pedig, hogy nem beszélnek angolul szerintem nem negatív, hanem kihívás. Ezért érzed azt, hogy olyan mintha egy másik bolygóra dobtak volna le.
Hát azért Nepálban jobb az ár-értékarány, de Kínában inlább a belépöjegyek voltak zorrók. Tetszett Kína, nem kicsit, viszot nagyon, és nem is minden kínai volt gáz, Tibetben az egy négyzetméterre esõ szemétláda mintha több lett volna. Szomorú, de így van. Az angolul nem beszélés azért elég horror volt párszor, de egy odõ után már nem tudtam.azon háborogni, hogy mutogatással se megyek sokra.
Megjegyzés küldése