Céltalan bolyongás Kathmanduban

Ma végre nem történt semmi különös. Már kegérdemeltünk egy nyugodt napot.Reggeliztünk egy tetõteraszon, kiváltottuk a Durbar spuarere, hogy mindig be tudjunk menni. Kathmandu fõterén ugyanis facekontroll van.Aki nem néz ki nepálinak, azt leállítják, és 2000Ft körüli pénzt szednek tõle.Nem szólnának, de mi tudjuk, hogy ha ott egy hivatalba elmegyünk, akkor kapunk a jegy fejében egy egy hétre szóló arcképes igazolványt. Barna arc,fekete haj tehát elõnyben. Megnéztük Kumarit, az.élõ istennõt, aki most kb.hét éves. Múltkor még az elõzõ volt,aki azóta menstruálni kezdett, márpedig, aki vérrel érintkezik, annak elmúlik az istensége, és kellõ appanázzsal persze, húzhat kifelé a civil életbe. A volt kumarik általában külföldre mennek, mert nem hoz szerencsét a néhai kumarival kötött házasság, Gyakran esett, ezért beücsörögtünk.finomakat enni, inni, tökre, mntha nyaraltunk volna. A napba belefért két gatya.vásárlása Sancinak és.egy emberi koponyából készült faragott koldulótálra alkudozás is.Hosszas szövegelés után végül a tál velem jött.Felültünk a Durbaron a legmagasabb templom tetejéje ültünk,és csak lógásztuk a lábunkat.ugyanígy tettel.anno a.hippok is a helyiek elmondása szerint. Mi azonban nem dohányzunk.Megelégszem a tejes teával, Zsuzsa a kávéval, és ma egy-egy szelet süti is lecsúszott. Holnap megpróbáljuk itteni ismerõseinket felderíteni. Totyiék külön utakon sasolják az elõször itt járók kötelezõ látnivalóit.