Ma chengduztunk egyet, miután befoglaltuk a repjegyeket Lhasába.
Holnap (itt már ma) 12:40-kor indulunk. Estig lehetett aggódni, hogy megjön-e
Tibetből a permitünk, de este fél.10 felé a szobánkba hozta fel az ügyintéző csaj,
aki annyira örült neki, hogy még meg is ölelgetett bennünket. Tök aranyos volt.
Ő volt az összes közül a legértelmesebb és marha jól beszél angolul, ami szintén
nem hátrány egy olyan országban, ahol a legegyszerűbb szavak és mutogatások sem
szoktak működni.
A szállásunkon kben mindenki jól beszél angolul, ez tényleg
egy kiváló backpacker szállás, minden van benne, mi szem-szájnak ingere. A
kertben még kis patakocska és pihenők is vannak, külön olvasószoba rengeteg könyvvel,
köznek felajánlott ruhatár, ingyenes dvd-kölcsönző, szárító, hűtő, egy baromi jó
étterem és bár, ahol nem nyálzene megy, nem rohadalom erős ételt adnak, hanem
ehetőt, üzenőfal és rengeteg kifüggesztett infó a falon és sok sokat
tapasztalt, érdekes utazó. Sokkal érdekesebb és informatívabb hely, mint egy drága
szálloda. A nettel azért van gond, a wifi olykor elszáll, a szobában nincs is. Viszont
a kertben van, most is innen írok.
Ma megnéztünk egy nagy csanbuddhista kolostort. A
szerzetesek szerelésén kívül más nem utalt a csanra, mi több, itt aztán minden
volt, konfuciánus kőtáblák, csongkapás és egyéb tibeti buddhista templomocskák,
de taoista elemek is. Ez azonban így van rendjén. Találtunk a kertben egy nagy teázót is tele
helyiekkel és ingyen jázminteával, amit állandóan feltöltögettek, így a
harmadik csésze tea már egész iható volt, nem olyan erős és keserű, mint az első
adag. A helyiek körbeültek bennünket és láthatóan élvezték a diskurálást a
nagyorrúakkal (állítólag így hívják az ejrópaiakat).
Utána ettünk egy sült kacsacombot és hozzá mekis krumplit a
csípőskaja-kikerülés jegyében. Totyiék tolják a csípőset. Mi is meg tudjuk enni
a Zsuzsával, de alapvetően nem szeretjük (én konkrétan utálom).
Ja, és hát minden esetben közel egy óra a pénzváltás. Elképesztő,
hogy mit összeadminisztrálnak.
Délután ill. kora este elhúztunk az itteni peoples parkba, az
emberek parkjába, amit az emberek tényleg használnak is. Reggel és este megy a
thaichi, a furatornászás, pizsibensétálás és a traccspartik. Ma sokáig néztük a
thaichizőket, mert állati jókat láttunk, nagyon profin, összehangoltan mozogtak.
Ilyenkor látja az ember a döbbenet ellentéteket, esztétika, filozófia, harmónia
és fennköltség az egyik oldalon és a legsúlyosabb tahóság, idiotizmus a másik
oldalon. Előfordulhat, hogy mindez egy azonos egyeden belül. Ki érti? De itt
ennek a kérdésnek nincs értelme.
A pályaudvari tök fölösleges várakozásunk alatt láttunk
tibetieket. Kicsit mások, mint a nyugat-tibetiek, keményebb arcvonások és valami
hihetetlen kosz jellemzi őket. Mintha még a magzatmáz is rajtuk lenne. A
gyerekek orrából vastagon folyt a takony, A feltúrt, hótmocskos póló alatt
szopott a csecsemő, akit aztán az anyja egy földmocskos ronggyal a hátára
szerelt és úgy indult vele útnak. Kíváncsian nézek a tibeti út elé.
Apropó, kosz. A csan kolostorban láttuk a szerzetesek lakhelyét.
Hát elég basic és retkes. Mikor közelmentem, kissé megtántorodtam a kiáramló bűztől.
Az embereknek is jó punnyadt szaguk volt. El is szégyelltem magam, hogy ki
voltam akadva a beszottyant hálópólóm miatt (azért kimostam, hogy legyen
korrekt, mert ki tudja, milyen körülmények lesznek Tibetben, ahonnan remélhetőleg
legközelebb jelentkezem, ha lesz necc). A fotóküldés egyelőre reménytelen és a blogbejegyzéseket
se látom egészen Nepálig. Azért tessék csak írni, mert utána elolvasom őket.
2 megjegyzés:
tibeti edesanya szoktatja a bebit a kulvilaghoz rendesen. ez a vastag takony folyas lehet ott latalanos, mert a sanghaji fotokon is taknyos gyerekek voltak.
Erzsi Lhasarol: "Annyira gyönyörû ez a hely, hogy ilyen már nincs is."
Megjegyzés küldése