35 évvel a népírtás után

Ekkor vagyunk éppen Phnom Penhben. Az érkezés másnapján a borzalmas Killing fieldre, a vörös khmerek hirhedt kivégzõhelyére vezetett az utunk, ahol öreget, csecsemõt, felnõttet mindenkit öltel Pol Poték emberei. Bekötötték a szemüket és kapával, bottal, merthogy a golyó drága, meg a cukornád éles levelével ölték halomta az embereket, fõként értelmiségieket, meg aki nem tetszett nekik valamiért. A csecsemõket falhoz csapkodták, mondván a gyomot (értelmiségi családomat) gyökerestül kell kiírtani. A tömegsírokból még a mai napig is mos ki csontokat a monszunesõ. Nagyon megviselt a kivégzõhely látványa és persze a kitûnõen, mindenféle dokumentumokból összeállított hanganyag, amit ott a jegyhez mellékelnek.

Itt a fa, amihez hozzácsapkodták a csecsemõket. Pol Pot: "A gyomot gyökerestõl kell kiírtani." Ezért aztán a nem megfelelõnek ítélt családokat teljes egészében megölték. Nem megfelelõ a diplomás, akinek puha keze van és nem kérges, aki szemüveges, értelmiséginek néz ki. Borzalom. Utána mentünk a tegnap felbérelt tiktukosunkkal a börtönmúzeumba. Na, az sem volt egy fáklyásmenet. Fõként a gyerekekrõl készült fotók, a válogatott kínzások, amit ez a degenerált társaság és kiszolgálóik elkövettek, vert le. Sajnos valamiért megint nem tudok képet feltenni, de fogom pótolni A nap második részében Kambó szebbik arcát vizsgáltuk meg. Szépmûvészeti Múzeum tele õsrégi, Angkorból elhozott szoborral, minden istenség ezer alakban képviseltette magát. Tényleg impozáns anyag, mindenkinek csak ajánlani tudom. Utána a királyi palotába nyomultunk, ezekkben szerenxsére egy köpésre vannak a szállásunktól, ami azért volt nyerõ, mert Zsuzsa nem tanulva a thai királyi palotában tapasztaltakból, megint nem öltözött helyhez méltóan. A kombinépántos fölsõjére egy széles sálat dobott, ami persze nem volt elég pólót meg nem lehetett bérelni csak venni nagyon rondát drágán, úgyhogy haza kellett ugrania hosszú fölsõért.

Mivel rekoronázták a királyt, aplota részben most is lakott, de legalábbis nem mutatják meg. Ami látható az tényleg gyönyörû, de nem ér nyomába a thai palotának. ILL. bizonyos részei számomra jobban benne vannak az esztétikai minimumban. A thai némileg túl van csicsázva.Különösen az egyileldugottabb kis temlom lánánál ülõ Buddhák tetszettek. A palotában megnézhetõk az uralkodó hatalmi kellékei és õ maga is többféle szobor forájában mutatkozik, pedig nem egy szép ember. A legjobban az evyik kisebb templom tövében a zöldben elhelyezett Buddhák tetszettek. Màr meg se kottyan az amúgy extrém, burjánzó növényzet. Szerencsére az állat ilág kevésbé vadul képviselteti magát. A kóborkutyáktól tartani lehet, mert estére bevadulnak./ Múzeumozás után kopogó szemekkel indultunk útnak elvileg kajálni, gyakorlatilag össze-vissza mászkáltunk a palpta még bejárható részeiben. Palotázás után rögtönzött utcaszínhàzban volt részünk nem tudom, hol, mert addigra mintha már elvesztettünk volna a fonalat. Fiúk nagyon tehetségesen alakítottak mindenféle repedtsarkúakat kb. ezzel foglalható össze a cselelmény. A terek késõ délutánra megtelnek tornászó, közösen táncoló, vagy csak bámulva jegesleveket szivogató városlakókkal. õk aztán kihasználják a tereiket. Az utcákon néhol tornaszerek, euszabványos játszóterek támogatják az össznêpi aktivitást.Véletlenül tévedtünk a kaszinóba. Gondoltuk, feltesszük rulettre a maradék pénzünket, de hamar elvetettük az ötletet, mert egyikünk se szereti a szerencsejátékokat, akkor meg minek az egész. Visszazarándokoltunk inkább a belvárosba egy jó halvacsorára. Hát nem a kedvenc éttermünk mellett kezdtek el betonozni este fêl 10-kor? Ilyen a mi szerencsénk.... Holnap dél körül kicsekkolás, utána irány Siem Riep egy kis röpke angkorozásra.