Skydeck

Ebben az elmaradott agrárországban azért futja némely beriházásokra, mint pl. felhõkarcolóépítés, de ha csak olyan apróságokra gondolok, mint a járdák igényes kövezéze, mindenütt akadálymentesítéssel, de a buszok mûszaki állapotát (nem mindegyiket azért) tekintve is kissé mintha beelõztek volna, pedig bennünket nem bombáztak szanaszét 68-ban. Mára lõdörgés és elbeszést terveztünk be Saigonba, merthogy ez az utolsó napink Vietnamban. Reggel indulink Phnom Penh-be. Elmentünk a legújabb felhõkarcolócsodához, a világ 5. legmagasabb épületéhez, ahova csiliióért fel lehetett menni. 36 másodperc alatt teszi meg a lift az 50 emeletet. Be is dugul az ember füle. Fent aztán egy üvegcsodából szemlélhetô meg a város. De errõl inlább képekben... Fõleg, ha engedi a blogspot. Foöldreszállás után shoppingoltunk, mindenféle helyekre beültünk, egyszerûen csak élveztük, hogy egy mindenféle jelleggel bíró brutál nagyvárosban vagyunk. Vannak itt olyan sikátorok, amelyekre egy indoaõrült megnyalná mind a tíz ujját, pont olyan rohadalom és ehhez társuló szag, mint arrafelé. Néhány méterrel odébb meg ûrbázis, vagy franciás, szupertiszta ékszerdoboz házak, többnyire szállodák. van külön backpackergettó, ahol a többnyire fiatal hátizsákosok és néhány ásatag hippi vert tanyát és esténként rajokban ülnek ki az utcára sörözni és csivitelni. Mi is kiültünk bucsuzóul.Ma láttuk uittlétünk alatt az elsõ manifeszt prostit, ami errefelé igencsak szembetûnõ arány.