7/24/2012

Hogy élnek a vietnamiak?

Ezt igen könnyû megtudni. Az ember jártában-keltében családlátogatáson vesz részt. A boltok, kávézók egyúttal lakások is, ugyanez a helyzet az utazási irodákkal is. Bemész buszjegyet venni, az irodával egy légtérben, elválasztatlanul látható nappaliban éppenszoptatja csecsemõjét a nõ, aki átadja a gyereket az apának, õ meg elõrejön jegyet kiállítani. Közben megy a tévében a helyi jópajtásak vagy meccs. A vietnami családokban mindkét fél részt vesz az utódgondozásban. Gyerekükkel rutinosan foglalkozó apákat látni mindenfelé. Nagyon szeretik a gyereket és sokat foglalkoznak velük. Mivel állandóan belátunk a házaikba, ezt nem nehéz észrevenni. A nap fõ programja a közös evés reggel, délben és este, na meg déltõl 2-ig legalább a szieszta. Hoi An Vietnam Luang Prabangja. Gyönyörû kisváros a folyó környékén liliputi, kínaias házikókkal, kínai templomokkal, pagodákkal és nagyon helyes vendéglátóipari egységekkel. Dél körül itt is kitör a szieszta, és akkorugyan nem zárnak be, de a személyzet diszkréten hátravonul és lefelszik a földre terített gyékényre húnyni egyet, míg a vándor táplálkozik. Rettenetes meleg volt ma is, fõképpen nekem, mivel abbam a hiszemben másztam meg a Márványhegyet, hogy utána zúgunk be a tengerbe, ezért aztán fürdõruha is volt alattam. Meg is lett az eredménye,estére hajléktalanszagot árasztottam megint. Mosok mindennap, mint Mosó Masa,de hiába, ez a hô lefoszlatja az emberi mivoltot. A lábam, olyan mint a térkép, rele vérvörös, napkiütéses folttal. Tegnap a parton egy öregasszony jól meg is bámulta. Azt ajánlotta,szórjam be homokkal,akkor nem látszik. Inlább bementem a vízbe. Nq, de visszatérve a mai napra, útban Hoi An belvárosa felé megálltunk egy helyi kifõzdénél inni valami hideget. Két nagyon hasonló külsejû, ötvenesnek kinézõ fazon ült már benn nagy tálak elõtt. Ajánlották, hogy együnk mi is olyan levest, amit õk, mert nem fogjuk megbánni. Valamilyen pho nevû valami volt ez,a neve elejére már nem emlékszem.Sokféle beazonosíthatatlan zöldféle, tán némi hús is,üvegtészta, papaya, citrom, és valami falevélszerû került a nagy üstben készült lébe, Ízlés szerint lehetett chilizni és szójaszószozni. Az elõzõ posztban véletlenül teytem fel róla egy életlen képet, de majd késôbb le fogom cserélni. Állati jó volt ez a leves, akármibõl és akárhogyan készült is. Közben beszélgettünk az ikreknek kinézõ pasasokkal. zkiderült, hogy tényleg testvérek, egyikük Kanadában él, japán feleséggel,a másikuk Ausztráliában és cseh feleséggel, a két testvér Vietnamba jött találkozni és éppen Huebe indultak a kajálás után, úgyhogy meg tudtuk velük osztani tapaszalatainkat. Hoi An nagyon elturistásodott,ennek megfelelõen az árusok többsége fehéreket hülyének nézõ, szemét módon lehúzó kategóriába tartozik. A gyümölcsöket is olyan horror áron akarták adni, hogy inlább nem vettünk semmit. Azt utálom ebben, hogy az van az arcukra írva, hogy fizess pénzeszsák. Anyátok... - ez van az én arcomra írva, de ha nem vagyok teljesen érthetõ és megy tovább a moleszta, akkor ezt audióvizuálisan is igyekszem tudatni. Találkozunk azért rendes emberekkel is, nemcsak kufárokkal. Szeretik ismeretlenek megkérdezni, hogy honnan jöttünk, segítõkészen útbaigazítanak, szóval azért nemcsak bosszankodásból áll a napink még akkor sem, ha elõszeretettel írok ezekrõl. Nem felektem el annak az öregúrnak az arcát, aki sétabottal ment Hue-ben a folyóparton és rámköszönt, hogy bonseaur Madmoiselle és úgy mosolygott hozzá, mint egy bhiksu. Az egy más kérdés, hogy engem kisasszonynak nézni minimum súlyos látászavarra utal. Ma konkrétan megtörtént az, amirõl Magyarországgal kapcsolatban viccezni szoktak.Két kínai lánnyal mentünk a belvárosba, akik Gps-sel közlekedtek. Kérdezték,honnan jövünk. Mire mi, hogy from Hungary. Erre az egyik azt válaszolta, hogy õ is. Néztem ki afejembõl,aztán leesett, hogy úgy értette, hogy éhesek vagyunk (Hungary - hungry). A vicc is valami olyasmirõl szól, hogy a Hungary szó hallatán nem tudkák, hogy az illetõ éhes (hungry) vagy mérges (angry). Addig mászkáltunk Hoi An belvárosában, míg elpasszoltuk az utolsó buszt.De nem baj,elvégre nem tudunk minden pillanatban idevetõdni és különben is, úgy ítéltük meg, hogy megérdemeljük a taxit. Darabig másztunk kifelé, de aztán rájöttünk, hogy ha ezt így foltatjuk, se busz, se taxi nem lesz,gyalog meg kicsit messze van, olyan 20 km-nyire a China beach, ahol lakhelyûnk vagyon. Beugrottam ezért egy hostelbe és onnan rendeltem taxit. Jött is értünk egy nagy fehér autó, amivel zorró áron, 250 rugóért (kb. 12 USD) hazaértünk. Messzirõl láttuk, hogy jó irányba megy sofõrünk, mert mellettünk terül el egy puccos resort Sandy Beach néven. Egy tengerparti bungalója napi 145dollárért kiadó. Bementünk toprongyban mocskosan körülnézni még az eldõ napon és mindenki mosolygott ránk, azt hitte a személyzet, hogy szállóvendégek vagyunk és messzrõl hellózgattak Tán ihattunk volna valamit a bárban is és bemondhattunk volna egy szobaszámot, de nem tettük, mert snassz voly a hely. Holnap én leszek a parti szörvisz, mert majd kijárok a szállásunk melletti kisboltba az öregasszonyhoz hideg innivalóért, kibérelünk egy lyukas napernyõt a pun háborúk elõtti idõkbõl, kivisszük a partra a Turkish airlines-os takarót gyékény helyett és Hawaii lesz. A kávéház vécéje egyben a családi klozett is és az a jellemzõje, hogy mindig a konyha mellett van. Ez csak.kezdetben gondolkodtatja el.az embert, pár hetes út után már az se zavar, ha a vécében fõznek. Ilyesmi azonban itt nem fordul elõ, mibel Vietnam nem India, de Thaiföld, Laosz és Kambodzsa sem. Ezek az országok megannyi Svédország és Svájc Indiához vagy akárcsak Nepálhoz viszonyítva is. A házakban a berendezést tekintve keverednek a gyarmati rendszerbõl.örökölt europid vonások a trafícióval. Gyékényen vagy csak puszta kövön ücsörgés, guggolás mellett vannak azért székek is, igaz, általában alacsonyak. A fürdõszobákban nem jellemzõ de elõfordul a kád, leginkább tudoló van és a Wc-hez seggmosózuhany. A vécépapír vékony, hogy ha mégis bedobálja a szemét európai a fajanszba, akkor se tömje el vele a lefolyót. Amúgy szerintem õk nem nagyon használnak ilyesmit, ill. legfeljebb csak seggmosás utáni törölközésre. A vietnamiakra is jellemzõ, hogy nem sietnek el semmit. Általában keleten nem éppen ugribugri népek laknak. A félórás késésre senkinek a szeme se rebben. Az totál.elfogadott, hogy az étteremben kiszolgálják a kuncsaftot, aztán lehevednek, és csak akkor kelnek fel, ha véletlenül észreveszik, hogy a kedves vendég egy ideje fizetni akar. Annyira nincs intimszférájuk, hogy többször elõfordult, hogy népesebb vacsorázó családhoz majdnem beültünk enni, mert azt hittük, hogy vendéglõben ülnek. Egy pali Hoi Anban ránk is szólt meg integetett kifelé, gondolom a picsába küldött bennünket, mert a lakásába sétáltunk. Na, miért xsodálkozik ezen, mikor totál. úgy nézett ki az a lakás., mint a mellette lévõ bolt, ami tényleg üzlet is volt amellett, hogy nyilván laktak is benne. Jellemzõen mindenhol van wifi, eddig egyedül a.tengerparton a Hoa's Place nevû szállásunkon nem volt. A kávéházakban,sörözõkben is van fee wifi, tehát gépet hozni megéri. Olcsó állítólag a Sim kártya és a mobil internet is, de én azt nem próbáltam ki Még nincs telerakva Vietnam bevásárlóközpontokkal, de szerintem ez csak idõ kérdése. Saigon.ilyen téren már elõrehaladottabb stádiumban van,ahogy hallottam. De most majd meg is.látjuk. Elég súlyos város lehet+ ha a Lonely Planet azzal kezdi a saigoni fejezetet, hogy "biztonsági öveket becsatolni". Még csak.9 óra van, de nem sokkal 7 után már töksötét. Ez az, amit nem nagyon csípek itt az Egyenlítõhöz közeledve. Közben itt magyokat dudál és fékezget a busz, majd leröpülünk róla. Ûgy vezet ez az ember, mintha krumplit szállítana. Homage à pécsi buszok (bár azokon nincs fekvõhely}. Ezzel a nagy benga busszal tép, mint állat és közben folyamatosan elõzget miközben folyton dudál. Uncle Ho nem tudom, mit szólna a tengerparti pompához. Milliárdos beruházások mindenfelé, ami nem igazán a népi demokratikus célközönségre van belõve. Magyarországon ilyen mértémû építkezéseket mostanában nem látni. Persze az átlag virtnami errõl valószínüleg mit sem tud, mivel ki sem mozdul lakhelye közvetlen környezetébõl. Rengeteg az orosz felirat, még patikát is láttuk a Dél-Kínai tenger partján orosz felirattal, ahogy rengeteg orosz turistát is. Jellemzõen az oroszok mellett hollandok, angolok, ausztrálok, újzélandiak, amerikaiak, németek, franciák, kínaiak, japánok, koreaiak vannak, magyarokat csak a tükörben látunk. Érdekes, hogy Vietnam nem tartozik az izraeli fiatalság célpontjai közé. Thaiföld, Laosz még igen, Vietnam nem, pedig itt is vannak bõven Lonely Planet által ajánlott pszeudohippiszállások. Látni errefelé öreg amerikai csávókat, akik valószínüleg '68 táján már idõztek itt, némileg más járatban. A vietnamiak állítólag megszólják a külföldivel elõforduló nõket, konkrétan lekurvázzák õket, de nem is jellemzõ ez a jelenség, nem úgy, mint Thaiföldön és Laoszban. Jobb is, mert ettõl nekem is kifordul a gyomrom. Eszembe is jutott a Btk. módosítására egy javaslat. Mivel itt még dívik a halálbüntetés is, talán arányos lenne egy olyan büntetési forma, hogy ha valakirõl kiderül, hogy valakit prostitúcióra használ, akkor kölcsönkapja az adott ország szótárát (mo ndjuk angol -lao oda-vissza) és másnap ebbõl vizsgázik. Ha úgy 75%-ra mennek neki a szavak, akkor megússza, ha nem, akkor sajnos a vétkezésben leginkább résztvevõ szervét lenyesik és a szájába adják. Ha tud valami értékelhetõt produkálni, akkor csak egy részét. Tudom,hogy ez egy kicsit szigorú, de talán az is, ha valakit szexszerszámnak használnak. Mióta ezt megtárgyaltuk, azóta elég csak annyit mondani, hogy na, megint ott egy vizsvajelölt és már tudjuk a dörgést. De ezt igazából még a lao és thai posztok valamelyikébe kellett volna megírni bemutatandó vérszomjas,kegyetlen oldalamat.

2 megjegyzés:

sioppeia írta...

A "falevél" a Levesben nyilvánvalóan Kafferlime-levét, és thai citrom is minden bizonnyal volt benne, a koriander és menta, ázsiai bazsalikom mellett... Ez a leves (ejtsd fá-fő) Vietnám népi eledele, állítólag kifőzdelánc közül a Pho24 a legjobb. :-)

Erzsébet Nagy írta...

Köszi, na pont az õ terméküket esszük. Itt phonak mondják.