7/24/2012

Sandy Beach

Elhagytuk a homokos partot ês most megint egy nagy állat tetején ringatózom, konkrétan a Hoi An és Saigon közötti röpke 1000 km-es távon közlekedõ éjszakai buszon. A busz megint fullon van, hónaljközelben vagyunk anépes nemzetközi utazóközönséghez. Szerencsére nem mi szálltunk fel utoljára, így volt mêg hely a buszon és rutinosan kiválasztottuk a vécétõl távolesõ helyeket. Izzadni nem fogok, mert a fejem fölött küldi be a légkondi a jeges levegõt. Itt csakúgy, mint minden keleti országban imádják sarkvidékire hûteni a levegõt.. Egyébként néha már mii is leehúzzuk a szobábabn a hõt 18-ra. A hideg itt pihenés a szervezetnek az iszonyat hõségben.
Na..., de a címhez igazodva: olvasható az Lp-ben, hogy a legszebb tengerpartba Vietnam jelentõs összegeket öl, hogy igazi szuperbeach legyen belõle. Ez a történet sajnos márra igencsak elõrehaladt, úgyhogy azt ajánlom, hogy aki olcsón akar tengerparti szállást, most jöjjön, mert az eegyetlen hippiviskót, ahol mi is laktunk szerintem hamarosan lebontják és luxusszállodát növesztenek hlyette, ahogy az a szomszédos telkeken már erõse látszik. Nem lesz itt szállás napi 100 dollár alatt. A már megépültekben orosz, maffiózókülsejû arcok áramlottak a babáikkal, akik napközben ott hangoskodnak minden látnivalónál. Nem mondom, hogy kedvelem õket. Jó lenne, ha az ideutazás nem lenne a jövõben csak az ilyen tuskók elõjoga, no meg nem ártana, na nem szórnák tele a partot szörnyû giccses parkokkal, nem köveznék fel a homokos partot, hogy a hölgyek tûsarkú szandáljába ne menjen homok, mint ahogy azt sajnos a mellettünk lévõ méregdrága Sandy Beachen megtették. AMárvány hegység köveire épült mûhelyek is sajna a mûveletlenek kivagyiságára építve gyártják iszonyatos szobraikat. Pedig az alapanyag igen nemes. Visszatérve a parti életünkhöz, imádtam a semmittevést, hogy kb.8 órát vízben voltunk, vagy sétálhattam az elképesztõen puha homokban, egy álom ez a hely, na. Kora reggel kimentünk a partra, ernyõt és két szétesõben lévõ nyugágyat béreltünk. Az egyiken már igencsak hasadóanyag volt. Mikor ráültem, nagy reccsenést hallottam, úgyhogy gyorsan ki is cseréltem. Késõbb a vízbõl láttuk, hogy egy fiatal német páros a szállásunkról foglalta el a helyet és egyszercsak a pasas háta mögött leszakadt a vászon. Ez az a nyugágy lehetett, amit én elõkészítettem, állapítottuk meg kissé fuldokolva a röhögéstõl. A parton egêszen 4-ig csak mi voptunk vagy még elvétve pár turiszt. Helyi.erõk nem nagyon jöttek, ha mégis, akkor szigonnyal, sznorkelfelszerelésben halat fogni, vagy kis ásókkal kidobálták a homokhuplikat,és rákokat kerestek benne. Egyet én is találtam. Odaadtam nekik, mert gondoltam, egyért nem rendezünk be konyhát a szobánkból. A nép bejövetele a yengerparti részre úgy néz ki, hogy elõször megjelenik.pár árus, akik motoron bográcsot, grillrácsot meg mindenféle sütõfõzõeszközt hoznak. Kipakolnak, tüzet gyújtanak és nekiállnak sütni. Hamarosan megjelennek a családok. Papa, mama, gyerekek, rendszerint utcai ruhában, azért egyesek bermudagatyában is, felvilágosultabb csajok.bébidollszerû szerkóban és úgy szaladnak a tengerbe, mintha elõször látnának vizet. Láttunk olyan fiatal nõt, aki nadrágban, dzsekiben, maszkban és bukósisakban fürdött. Végülis, a bukósisak alatt tutti nem ég le a fejbõre. Sokan nem tudnak úszni. Mintha félnének is kicsit a víztõl. Sekély vízben láttunk mentõmellényeseket bénázni, és úgy általában olyan, mintha ez a délutáni össznépi strandolás mintha valami új szokás lenne. A nagy fürdés kb. 4-tõl 7-ig tart. Olyan sokan vannak a vízben, hogy szinte egymáshoz érnek, de csak egy jól behatárolható 100 méteres területen belül. Jönnek ki tudka mit kínáló mozgóárusok, akiknak ordibátor van a motorja elé kötve, ami kb. azt kiabálja folyamatosan, hogy "bon jovi, bonbon jovi" vagy valami hasonlót. Látni öreg nénit felöltözve, kalapban a szintén felöltözött unokákkal fürödni.Az egyik kisxsákó próbált úszni, én meg kicsit tanítottam, úszónyíl, utána mellúszász láb- és kartempó. Nagyon élvezte láthatóan, raá volt írva az arcára, hogy ez aztán maradandó történet lesz, mikor a nagydarab fehér asszony õt úszni tanította. Találkoztam a vízben egy izraeli csajjal, aki rájött, hogy magyarok vagyunk, mert az apja Budapestrõl, valahonnan a Dohány utca mögötti utcák egyikébõl tlepült át Izraelbe az ismert okol miatt nem sokkal a 2. vh. után. Kiderült, hogy kolléga az iztaeli nõ. Egy tel-avivi iskolában tanít országismeretet. Érdekes volt, hogy tök.ugyanazt az elbaszott "reformot" vezették be, mint amit Hoffmann Rózsáék akarnak, óraszámemelés, töltsenek a tanárok minél több idôt az iskolában, ahol a tanításra felkészülésnek az elemi feltételei nincsenek meg, bevezették.az álságos.integrációt magyarbálinti módon, összekeverve normál és sni gyerkeket, jó nagylétszámú osztályban. Ígértek ehhez béremelést is, amit aztán persze elfelejtettek megadni. Idõközben megbukott ez a politikai bagázs, de az elbaltázott intézkedéseket azóta se vonták vissza. Mintha csak a magyar helyzetrõl beszélt volna. Sopánkodott kicsit, hogy Vietnamnban kevés az iztaeli turista, így nem tud könyvet cserélni. Érdekesek ezek a backpackerszállásokon lévõ, otthagyott könyvekbõl álló könyvtárak. Sok ócska szar lektür között olyanokat is találni, mint Máraitól A gyertyák csonkig égnek.svéd fordításban. Közben konstatáltam, hogy a hátam csupa víz, mert a hátam alatt lêvõ zsákban eresztett az üvegem. Baromi kevés hely van ezen a rohadt buszon. Majd elfelejtem, megírni a súlyos kis viziélményemet. Jól beúsztam a tengerbe, mikor éreztem, hogy valami csipkedi a vállamat. Odanézek, hát egy hal volt, olyan 7-8 centis forma. Bámult és csipkedett. Én rákiabáltam és nyomkodtam el a fejét, de a csak jött. Utána a combomat nyomkodta a fejével míg hosszas nógatásra és csapkodásra végre lelépett. Hát ilyet se tapasztaltam.még soha. A kishalak rajokban ugráltak ki a vízbõl. Egyszer a Zsuzsa mögül röppent fel egy csapat. Tisztára olyan volt, mintha õ fingotta volna õket.

5 megjegyzés:

Kuti írta...

Az ázsiai hostelek, kávézók könyvtárait nagyon szeretjük. Kínában Lijiangban egy magyar nyelvű Agatha Christie könyvre tettünk szert, meg hát mi is elszórtunk pár könyvet Kunmingban, Pekingben, Bangkokban például.

Erzsébet Nagy írta...

Hát azért a nagyrésze lektür.

Ágnes Péter írta...

Lehet, hogy ez olyanféle bőrtisztító kozmetikai hal volt... csak szebbé akart tenni téged!

Erzsébet Nagy írta...

,hö?

Ágnes Péter írta...

Nem tudod? Láttam a spektrumon. Bőrtisztító halak a vízben és ha belelógatod pl a lábadat, akkor letisztogatják az elhalt bőrsejteket. Tényleg.