Rabló gazemberek

Na, ilyenek markába kerültünk. Azelõzõ posztot még az alvós buszon írtaam. Fél 6 Körül felvertek bennünket, hogy kiszállás, buszt kell váltanunk. Mondtam, hogy adja, vissza a jegyünket, mert az bizony Saigonig szól. Mondhattam én ezt szépen, csúnyán, akárhogy, csak bámultak bambán és csukták be az ajtót. A nagy hátizsákjainkat kidobálták, így még azt semtehettük meg, hogy nem szállunk ki. ahol kitettek, elbileg utazási iroda volt, most már azt mondom, hogy ki tudja. Kedvem szottyant elmenni a rendõrségre. Nagy nehezen találtam egy fószert, aki megyidakolta a rendõrség számát, de senki nem vette fel, mikor elindultam, hogy bemegyek hozzájuk, kiderült, hogy fél 8-kor nyitnak. Addig nyilván nem történik bûneset szerte Vietnamban. Az utazási iroda, ahol a jegyünket vettüuk Hoi Anban, sem vette fel a telefont, korán volt még. Igaz, hogy õk az irodában laknak,fel nem veszik atelefont, még megzavarná a csi áramlását. Álltunk és vártunk. Egy szállodából próbálgattam telefonálni,de semmi. Az angol errefelé nem nagyon megy, arra a kérdésre se lehetett választ kapni, hogy hol vagyunk éppen. A hotelnek szerencsére volt kártyája,így kiderült, hogy Nha Trangban vagyunk, azaz kb.félúton Saigon felé. A Lonely szerint kb.7 órányira.

Negyed 8 felé megérkezett az utazási iroda személyzete. Magyaráztam nekik, hogy annak a busznak a személyzete, amelyik ide lepakolt bennünket, nem adta vissza a jegyünket, ami pedig Saigonig szólt. Kértem, hogy hívjuk fel az irodát, mert a számlamásolat megvan (az egyúttal a jegy szerepét is betölti), és nyilván át tudkák faxolni. Mondta a baltával faragott arcú tag,hogy ez õt nem érdekli. Nem volt más lehetõségünk, mint venni 30 dollárért jegyet, ha azt akartuk, hogy legalább estére Saigonba érjünk. Zsuzsa ment a friss jeggyel gyorsan helyet foglalni, mert már nagyban folyt a beszállás. Nagyon helyesen nem adta oda a jegyet, pedig megint kérték. Tanulva az esetünkbõl az egyik angol lány is! követelte vissza a jegyét, amit ki tudja miért, nem kapott meg, viszont feljött a baromarcú és bemondta, hogy ez a busz Saigonig megy,csakegyszer fog megállni egy üdülõhelyen Mue-ben vagy hol (ahol a homokdûnék vannak). Na, ehhez képest több.,mint egy óra alatt értünk ki a városból és közben százszor megálltunk. Még ugatott nekem a baromarcú, hogy itt nem kell aggódni, mert nem lesz buszváltás. Mondtam neki kicsit a szokásosnál nagyobb decibellel, hogy értse, hogy az elõzõ irodában sem volt szó róla, hogy buszt cserélünk, sõt a jegyünkön nem 7órai érkezés., hanem du. 2 volt. Teját tanács a Vietnamban busszal utazóknak: kérdezz, rá, hogy közvetlen busz megy-e, mert maguktól nem mondják meg (nem kizárt, hogy hazudni fognak), NEA ADD ODA A JEGYEDET, AKKOR SE HA VITATKOZNAK VELED, HOVY EZ NEKIK KELL. Amúgy nem lehet itt okosnak lenni, mert mindig megtalálják a módját annak, hogy megkopasszanak. útközben kiderült, hogy a seggfej pár fontos dolgot nem mondott: - A busz fel fog venni mindenféle helyközi utasokat, emiatt aztán rnegeteg idõt veszítünk arról nem is beszélve, hogy kicsit rontja a komfortérzetet, ha az ember karfáján félseggel ülnek. Szerencsére mi nem kaptunk ilyen utitársakat, de jópáran igen. - A busz kissé hibás, amit néha meg-megállva szerelgetnek. Csak remélni merjük, hogy sikerrel. Na, csekélyke egy nap és pár óra múlva megérkeztünk Saigonba. Soha ne gyertek ide sleeper busszal! Azonnal találtunk szállást 12 dodoért a belvárosban. Egy koszladék mellékutcáról, pontosabban sikátorról nyílik, de belül tiszta, rendes és egészen új. Igazi eltûnésre alkalmas hely. A net nagyon szar, ezért képek csak késõbb várhatók.