A Márványhegyen is túl...

Hoi An Vietnam Luang Prabangja. Gyönyörû kisváros a folyó környékén liliputi, kínaias házikókkal, kínai templomokkal, pagodákkal és nagyon helyes vendéglátóipari egységekkel. Dél körül itt is kitör a szieszta, és akkorugyan nem zárnak be, de a személyzet diszkréten hátravonul és lefelszik a földre terített gyékényre húnyni egyet, míg a vándor táplálkozik. Rettenetes meleg volt ma is, fõképpen nekem, mivel abbam a hiszemben másztam meg a Márványhegyet, hogy utána zúgunk be a tengerbe, ezért aztán fürdõruha is volt alattam. Meg is lett az eredménye,estére hajléktalanszagot árasztottam megint. Mosok mindennap, mint Mosó Masa,de hiába, ez a hô lefoszlatja az emberi mivoltot. A lábam, olyan mint a térkép, rele vérvörös, napkiütéses folttal. Tegnap a parton egy öregasszony jól meg is bámulta. Azt ajánlotta,szórjam be homokkal,akkor nem látszik. Inlább bementem a vízbe. Nq, de visszatérve a mai napra, útban Hoi An belvárosa felé megálltunk egy helyi kifõzdénél inni valami hideget. Két nagyon hasonló külsejû, ötvenesnek kinézõ fazon ült már benn nagy tálak elõtt. Ajánlották, hogy együnk mi is olyan levest, amit õk, mert nem fogjuk megbánni. Valamilyen pho nevû valami volt ez,a neve elejére már nem emlékszem.Sokféle beazonosíthatatlan zöldféle, tán némi hús is,üvegtészta, papaya, citrom, és valami falevélszerû került a nagy üstben készült lébe, Ízlés szerint lehetett chilizni és szójaszószozni. Az elõzõ posztban véletlenül teytem fel róla egy életlen képet, de majd késôbb le fogom cserélni. Állati jó volt ez a leves, akármibõl és akárhogyan készült is. Közben beszélgettünk az ikreknek kinézõ pasasokkal. zkiderült, hogy tényleg testvérek, egyikük Kanadában él, japán feleséggel,a másikuk Ausztráliában és cseh feleséggel, a két testvér Vietnamba jött találkozni és éppen Huebe indultak a kajálás után, úgyhogy meg tudtuk velük osztani tapaszalatainkat. Hoi An nagyon elturistásodott,ennek megfelelõen az árusok többsége fehéreket hülyének nézõ, szemét módon lehúzó kategóriába tartozik. A gyümölcsöket is olyan horror áron akarták adni, hogy inlább nem vettünk semmit. Azt utálom ebben, hogy az van az arcukra írva, hogy fizess pénzeszsák. Anyátok... - ez van az én arcomra írva, de ha nem vagyok teljesen érthetõ és megy tovább a moleszta, akkor ezt audióvizuálisan is igyekszem tudatni. Találkozunk azért rendes emberekkel is, nemcsak kufárokkal. Szeretik ismeretlenek megkérdezni, hogy honnan jöttünk, segítõkészen útbaigazítanak, szóval azért nemcsak bosszankodásból áll a napink még akkor sem, ha elõszeretettel írok ezekrõl. Nem felektem el annak az öregúrnak az arcát, aki sétabottal ment Hue-ben a folyóparton és rámköszönt, hogy bonseaur Madmoiselle és úgy mosolygott hozzá, mint egy bhiksu. Az egy más kérdés, hogy engem kisasszonynak nézni minimum súlyos látászavarra utal. Ma konkrétan megtörtént az, amirõl Magyarországgal kapcsolatban viccezni szoktak.Két kínai lánnyal mentünk a belvárosba, akik Gps-sel közlekedtek. Kérdezték,honnan jövünk. Mire mi, hogy from Hungary. Erre az egyik azt válaszolta, hogy õ is. Néztem ki afejembõl,aztán leesett, hogy úgy értette, hogy éhesek vagyunk (Hungary - hungry). A vicc is valami olyasmirõl szól, hogy a Hungary szó hallatán nem tudkák, hogy az illetõ éhes (hungry) vagy mérges (angry). Addig mászkáltunk Hoi An belvárosában, míg elpasszoltuk az utolsó buszt.De nem baj,elvégre nem tudunk minden pillanatban idevetõdni és különben is, úgy ítéltük meg, hogy megérdemeljük a taxit. Darabig másztunk kifelé, de aztán rájöttünk, hogy ha ezt így foltatjuk, se busz, se taxi nem lesz,gyalog meg kicsit messze van, olyan 20 km-nyire a China beach, ahol lakhelyûnk vagyon. Beugrottam ezért egy hostelbe és onnan rendeltem taxit. Jött is értünk egy nagy fehér autó, amivel zorró áron, 250 rugóért (kb. 12 USD) hazaértünk. Messzirõl láttuk, hogy jó irányba megy sofõrünk, mert mellettünk terül el egy puccos resort Sandy Beach néven. Egy tengerparti bungalója napi 145dollárért kiadó. Bementünk toprongyban mocskosan körülnézni még az eldõ napon és mindenki mosolygott ránk, azt hitte a személyzet, hogy szállóvendégek vagyunk és messzrõl hellózgattak Tán ihattunk volna valamit a bárban is és bemondhattunk volna egy szobaszámot, de nem tettük, mert snassz voly a hely. Holnap én leszek a parti szörvisz, mert majd kijárok a szállásunk melletti kisboltba az öregasszonyhoz hideg innivalóért, kibérelünk egy lyukas napernyõt a pun háborúk elõtti idõkbõl, kivisszük a partra a Turkish airlines-os takarót gyékény helyett és Hawaii lesz.