Ipari turizmus a Mekong Deltában is

Na, megvolt az áhított Mekong deltai hajókázás. Nem azon atúrán vettünk részt, amire befizettünk,hanem egy drágábbon, biztos a mi csoportink nem jött össze, de ezért még szerencse, hogy nem fizettük a dupláját. Mi a csak deltázást választottuk, ezzel szemben kaptunk termékbemutatót és faluzást is. Reggel addig mesterkedtek, míg tele lett a busz.Aztán több, mint 2 órát utaztunk buszon, majd bekövetkezett a hajózás az immár nem laoszi karcsúságú, hanem nagyon is terebélyes Mekongon és mellékágain. A Mekong guodunk szerint a 12. legnagyobb folyó, bár õ tévesen az Amazonast tette az elsõ helyre. A folyóitt is koszosbarna, des vezetõnk szerint tiszta, iható, fõzhetõ, mosni lehet benne, csak valahogy ki kell venni belõle a barnaságot, csak nem értettük, hogy hogyan. Mikor kikötöttünk egy faluban, megtudhattuk, amit eddig is bõven tudtunk a méhekrõl és a méz elõállításáról,ami a magyar eljárással azonos. Eztán következett a hogyan csináljunk kókuszból és malátából nagyon vacak édességet, majd ugyanezt rízzsel is megmutatták. Valami préselt rizses szeleten dolgoztak sokat. A Zsuzsáék a suliban úgy hívják ezt, hungarocell. Kaptunk nemtúlsok kaját aztán bementünk a faluba,ahol egy lett kutyavásár egy családnak, akik három, enyhén lábszagú eggfruit nevû termést sóztak ránk 5 rugóért. Örültek is nagyon, ujjal mutogattak utánunk, ami jelzés volt számunkra, hogy most nem életûnk legnagyobb üzletét kötöttük, nekik viszont életreszóló emléknyomot hagytunk a fejükben. "Emlékszel, mikor a két fehér köcsög megvette csillióért a büdös körtéket?" - gondolom ekként emlékeztek meg rólunk. Az ebédnél indonéz asztaltársaink voltak Celebesz szigetérõl. Anya, aki most is egy törzsi közösségben él és angolul jól beszélõ, Jakartában élõ lánya. Mondta a lány, hogy Air Asiaval marha olcsó Jávára röpülni, ezért jól kikérdeztem mindenrõl, mert Indonézia már rég fel van véve a megnézendõ helyek listájára. A fantasztikusan tömény program után visszahajóztunk és kétórás buszúttal visszamásztunk Saigonba. Mivel idefelé már láttam az utat, rizsföldek, apró és keskeny magas házak, néhol indiaias rohadalom, haxafelé tátottszájú alvás következett. A város estére õrült jelleget ölt, teli vendéglõk kiülõk, ordítás, hangos zenen, bazár. Megvettem újabb rendkívül eredeti kishátimat, amit kb. 2 perc múlva vittem is vissza varratni. Jó kilátások... Holnap még maradunk Saigonban és csak holnapután reggel indulunk Phnom Penbe. Képek majd otthonról, mert nem vittem magammal a tabot a deltába. Még valami a deltai túráról: rengeteg ún. Floating marketet, úszó piacot láttunk már, így nem volt nagy kedvünk megnéznia deltai agresszív öregasszonyok csónakos rohamát. Ezzel szemben Vietnam állítólag legrégebbi úszó piacát nézhettük meg, ami nem turistazaklatásról szól, mivel ez nagybani piac. Ócska, nagyobb motorosokat kell elképzelni, amelyeknek a tetején lakni lehet. Mindegyik hajó elejéje hosszú bambuszt kötnek és arra tûzik, amit árulnak. PL.ha tápiókát, akkor 3-4 tápiókagyökér fityeg a bambusz végén. A termelõk idejönnek a deltába és addig maradnak, míg el nem adják az árut, utána hazahajóznak és egy darabig nem térnek vissza. Mangróvemocsár eredetileg a deltavidék, de kibetonozták a foluó partját és a betont takarják valamelyest a mangróvefák.