Shanghai űrbázis

Kissé viszontagságosan, de megérkeztünk Shanghaiba. Denfeng, amit Danfannak kell ejteni, kben nem visz oda se busz, se taxi, szóval ez az elvarázsolt szutyok helyen nem érti a taxis mikor hátizsákokkal felszerelve kérem, hogy a buszpályaudvarra vigyen, mert Zhebgzuba utazunk. A szövegértés úgy működött, hogy bementünk a taxissal a hotelbe, ott a recepciós felhívta a főnökét, aki tudott kb 20 szót angolul, elmagyaráztam neki, hogy mit akarunk, ő hallhatóan értette, legalábbis elismételte, amit mondtam neki, majd a taxissal dumált, aztán a telefon vissza az én fülemre, és mondta az égi hang, hogy nem 20 hanem 30 jüant kell fizetnünk.

Leokéztam, és reménykedetem, hogy minden rendben lesz. Csakhogy a fószer egy közeli kisbuszparkolóba vitt bennünket, ahol a shailinks hegyre mennek buszok. Erre megint magyarázás, nem nem szállunk ki, tessék minket továbbvinni, majd megint telefonos segítséget kért a csávó, én újra elmagyaráztam neki, hogy hova mennénk - az egyetlen buszpályaudvarra - hova máshova csűrődnénk pakkokkal egy olyan városban, ahol vonat- és repülőközlekedés nincs. Ezt már kissé hangosan és idegesen tettem, mire a fickó hirtelen megtalálta az utat és már ott is voltunk. Akkor jött a gyermekded játék, hogy ő aztán nem fogadja el a 20 jüanost, mert 30-at kér. Ok, mondtam, nem adunk akkor pénzt, ha nem kell, na mikor látta, hogy nem lesz ebből az akcióból több lóvé, akkor elfogadta a pénzt és lelépett.

A további út sima volt, nem vettek el semmit becsekkolásnál, és nem tízezrek vártak a vonatra, hanem csak párszáz ember. Még levegőt is lehetett venni a csarnokban. A hálókocsi elég undor volt. Az ágyneműben már jó sokan alhattak, tán cipőben is, mert elég fura szürke foltok tarkították. No de van nekünk jó kis polártakarónk, úgyhogy gond egy szál se.

Még Zhengzuban egy mekiben megnéztem a neten a szállásunkat, úgyhogy kiszállás után, mint régi shanghai lakosok vágódtunk a metróba, jó helyen szálltunk ki, és a szállást Totyiék utána hamar megtalálták. Alighogy lecuccoltunk és lemostuk a vonatonalvást, már húztunk is a közelben lévő Shanghai Múzeumba, ami nagy, impozáns és ingyenes. A kínai tárgyi emlékek teljes arzenálja megtekithető itt olyan hidegben, hogy aki a rengeteg gyűjteményen végigrágja magát, hóember lesz. Aztán lehet kapkodni a levegőt a kinti 40 fokban. De már az ilyesmi meg se kottyan nekünk ugyebár. Kajáltunk és buszoztunk a Bundra, az itteni korzóra, ahol a múlt és a jelen, vagy inkább a jövő döbbenetes elegye látható. A Huangpu folyó túloldalán a szürreál alakú toronyházakat megpillantani valami nagyon nagy, nem beszélve az előttük elhúzó hajókról. Estére a promenádon akkora tömeg hullámzik, hogy az már félelmetes. Minden értékünket magunk elé fogva menekültünk ki. Na, azért majd holnap is oda fog enni a fene, ha megjöttünk a közeli, velenceszerű kisvárosból, ahova gyorsvasúttal megyünk.

A szállásunk szuper kis hostel (azért vagy négy emelete van), tiszta, wifis, lent, fenn kajálda és full belvárosban van. Kell ennél jobb?

Az utcánk a kajálós negyedben van, tehát nem gond jó dolgokat találni. Ma sikerült úgy enni többféle fincsiséget, hogy nem csípte szét a számat. Az előzőek duplán csíptek sajnos. Azt hiszem, értem, miért lakik itt Blixa Bargeld, bár Berlint felcserélni bármire is...