Kínai vonatok

A vonatok teljesen rendben lennének, ha nem vezettek volna be pár totál hülye intézkedést, úgy mint, hogy Pekingben egyetlen ablaknál szolgálnak ki külföldieket, de persze itt kb. háromszavas angol szókincsük van. Iszonyat sok adminisztrációval megy a jegyeladás. Kell hozzá útlevél, és annak a számát nyomják rá a jegyre. Olyan sokáig tart az egész, hogy már nekünk kínos. Először a Zsuzsa ráadásul a sárga kilépőkártyáját is az útlevelében hagyta, ami persze kiesett, és a nő, aki kb. fél óra hosszat intézte a jegyünket, még vagy tíz percig mászott az asztal alatt és kereste a kártyát. Nagy nehezen meglett, de addigra már Szöulig ért a sor.

Az állomásra nem lehet ám csak úgy bemenni, ill. a jegyeladós részre igen, de ahonnan a vonatok indulnak, csak jeggyel lehet bemenni. Ellenőrzik, aztán csomagszkennelés, mágneskapu és utána bazi nagy váróterem. A kivetítőn olvastuk, hogy a vonatunk a 2-es vágányról indul, de kissé fura volt, hogy a kettesnél alig álltak és az ajtó le volt lakatolva. Egyszer csak látom ám, hogy hátul baromi nagy tömeg, a mi vonatunk száma van felírva. Nosza, odavonszolódtunk, és csak vártunk, vártunk, a tömeg nőttön nőtt, és csak nem nyitották ki a vágányok felé azt a rühes ajtót. Persze egyszer ennek is eljött az ideje, pont amikor már indulni kellett volna a vonatnak. Akkor indult meg a mindent elsodró tömeg, és ömlött be a vagonokba.

Peking és Datong között nem kaptunk hálókocsit, csak ún. hard seat-et. Hát ezekez a szíteken tényleg baromi hard ülni. Három hely van egy sorban, ami még elmegy, de a helyi erőknek még ezekre a helyekre se mindig van jegyük, hanem vagy állnak egész éjjel, vagy kis sámlin ücsörögnek az ülések között. Rémséges itt utazni, de egyszer ki kellett próbálni (uhh pár megálló is elég lett volna).

Ennél sokkal jobb a hard sleeper, amihez először Datong és Xi'an kött volt szerencsénk. Itt a vagonba szálláskor valami misztikus oknál fogva oda kell adnunk a jegyünket a kalauznak és ő ad helyette egy viseltes kártyát, majd pedig az út végén a kártyát beszedi, és visszaadja a jegyet. A jegyet közben végig meg kell őrizni, mert a kijáratnál is olykor ellenőrzik.

A hard sleeper kicsit hasonlít az indiaihoz, azzal a különbséggel, hogy itt kisebb a hely (keskenyebb a kocsi) és fixek az ülések, ill fekvõhelyek. Az jár tehát jól, aki az alsó vagy legfeljebb a középső szinten van, de legjobb tényleg az alsó, mert az végig a helyén marad, csak éppen a középsővel meg a felsővel kell osztozkodni a helyen lefekvésig, mivel a többiek nem tudnak ülni a saját helyükön. A vagon másik oldalán csk leülős helyek vannak meg kis asztalok a "hazátlan" középső- és felsőágyasoknak arra az esetre, ha az alsón fekvő még nem kelt fel, de ők szabadulnának már fekvő börtönükből. A sleepereken kaja- és italárusok is járkálnak. A wc ugyan pottyantós, de rendes ( az út végére már jól összetojták). Adnak lepedőt, párnát és paplant is. Összességében a hard sleeper ellen nem lehet kifogás, a soft sleepert pedig majd Guillin és Chengdu között fogjuk kipróbálni.

Valami brutális, amikor a levegőtlen pályaudvaron kell sorbanállni annyi emberrel együtt, hogy ha ennyit a PDSZ utcára tudna vinni, Hoffmann Rózsáék sírva menekülnének. Ájulásveszélyes a várakozás a levegőtlen csarnokban, ahol mint partravetett halak ácsorgunk órákig. A becsekkolásnál persze szkennelés is van, amin ezúttal Zsuzsa bicskája fennakadt. Az egyenruhás csaj azt magyarázta, hogy ezt nem viheti fel a vonatra, mert túl nagy és veszélyes az utasokra. Néztünk is nagyon, mert ez a bicska soha semmikor, semmilyen utazásos vizsgálatnál nem akadt fenn Zsuzsa próbálkozott elhitetni a közegnek öltözött csajjal, hogy ő nem terrorista, de mikor arra a kérdésre, hogy hol a guidink, azt válaszoltuk, hogy olyanunk nincs nekünk, nagylányokként már egész jól tudunk egyedül utazni, a csaj még határozottabban ragaszkodott ahhoz, hogy a kés ne kerüljön be. Erre a Zsuzsa azt mondta neki, hogy tessék, ez a te késed, még a tokját is megkapta a tapló. Szóval, súlyos társaság ez, nagy mák, hogy nem ide születtünk. Remélem, a magyar politikusok ritkítják látogatásaikat ide, mert nem lenne jó, ha még többet tanulnának ettől a privátszférába beleromboló, az embereket kiskorúsító, eszetlen adminisztrációt folytató Abszurdisztántól.