Datong és vidéke

Az imént emlegetett gyilkos hard seat-en érkeztünk hullaként Datingba, ahol sikerült lealkudni a taxit és már húztunk is sokcsillagos szállásunkra, amit még Pekingből intéztünk. Nagyon elegáns volt a hely, egy palota, de sajna a szobában nem volt wifi, csak a lobbyban, ami azt jelentette, hogy éjjel is párszor ott ücsörögtem, és ki a fene gondolta, hogy oda bejönnek a szúnyogok, és jól össze is csípnek. Errefelé nemigen fordul elő a dengue - nem hiányozna újból bekapni - és tán a malária se olyan gyakori, én legalábbis ezzel altatom magam, és nagyon remélem, hogy nem lesz semmi gáz.

A csillavilla szállástól taxival járkáltunk be a városba, ami itteni léptékkel kisvárosnak számít mivel csak négymillióan lakják. A házakat felhőkarcoló-stílusban építik, keskeny oszlopok, olyan 20-25 emeletesek. A 70- es, 80-as évek még egyáltalán nem halálra-érett épületeit sorra bontják lefelé a houtongos részekkel egyetemben, a belvárost pedig archaizáló stílusban "rakják helye". Nekem valahogy nagyon művi az egész, de azért persze nem rossz.

Még az állomáson elkapott bennünket egy ügynök, akivel másnapra letárgyaltuk a közeli, 5. sz-i barlangokat és a sziklába épített kolostorokat. Mint kiderült, persze csak ott, hogy az

utóbbiakba nem lehet bemenni, sőt odamenni se, csak kívülről nézegetni. A barlangok viszont csodálatosak voltak. Nem értettük, hogy miért voltak tele lyukakkal. Mint kiderült, az itt látható Buddhák, Boddhisattvák és egyéb alakok régen színesek voltak. A kőbe lyukakat fúrtak, azokba fadarabokat dugtak,  és erre hordták rá a sárszerű anyagot, vagy inkább agyagot, amit aztán befestettek. Elképesztő látvány volt, de ezt is majd inkább képekben...

A városban nagy élmény volt az ősi templomegyüttes, egy kis taoista templom - ilyenben még nem voltam. Egyébként olyan, mint a buddhisták, ill. a buddhisták olyanok, mint a taoisták. Itt is van a bejáratnál dobtorony és templomtorony, háromosztatú az elrendezése a templomrésznek, egy főépület és oldalt melléktemplomok. Ebben a kisvárosban láttunk mecsetet is. Majd lejártuk a lábunkat az ún. sárkányos fal miatt, amit a térkép a belvároshoz közelre írt, és tényleg a közelben is volt - valami gyors állatnak - csak nem nekünk. Mindegy, azt is jól megnéztem. Zsuzsa eközben a szállodában dőzsölt, készítve magát a vonatútra.