Ma ill. már tegnap Luoyangba utaztunk, hogy onnan helyi
busszal kimenjünk a Longmen barlangokhoz. Ezek kb. 100-200 évvel későbbiek,
mint a Datong mellettiek, és mindenféle vandalizmust megszenvedtek, pl. a
kulturális forradalom alatt egy csomó szobornak leverték az arcát. A helyi
idegenvezetők persze ezt tagadják. Az a verzió megy, hogy az egyik taoista
uralkodó rendelte el a szoborrongálást.
Odafelé nagyon költséghatékonyak voltunk, mert végig
tömegközlekedtünk. Visszafelé azonban - fuck Lonely Planet - taxival kellett
visszajönni dupla áron, mert az utolsó busz jóbal előbb elment, mint ahogy az
okos könyv írta.
Logmen még így romjaiban is impozáns, kötelező látnivaló.
Egy rakás faragott barlang egymás hegyén-hátán. Itt is a képeknek lesz szerepe,
csak tudjak végre küldeni. Olyan brutál pára van, hogy mindenünk vizes, mintha
a zuhany alól léptünk volna ki. Alig tudok fotózni, mert folyik a szemembe a
maró izzadság. Az otthoni hőséghez ez nem hasonlítható, na de a látvány sem.
A taxisunknak fingja sem volt, hogy hova visz bennünket, de
ezen már meg se lepődtem. Iszonyat módon vezetett, Totyi hátul majdnem frászt
kapott. Én szerencsére nem tudok vezetni, tehát pléhpofával meredtem előre már
csak azért is, mert a fickó párszor bepróbálkozott, hogy előbb szabaduljon meg
tőlünk. Sajnos ismertük az utat, úgyhogy a belvárosig vitettük magunkat,
egészen az estére étteremmé alakuló utcához. Na, itt szakítottunk a
hagyományokkal, és ahelyett, hogy mindenféle csípős lé nélküli zöldséges húsos
palacsintafélét kértünk volna, összevettem mindenféle botos kaját, pálcikára
fűzött növényt és állatot meg tésztát, de sajnos nem mondtam, hogy a
chiliféléket hagyták ki. Nagyjából ehetetlen volt a kaja, a sült hal sós
prézlinek hatott (az is volt), a többi mindegy, hogy mi volt, mert fájt minden
falat. Maradt tehát a jótékony sör. Másnap már nem próbálkoztunk be a méregerős
cuccokkal, hanem a jól ismert helyre mentünk, ahol már tudták, hogy mit kell
nekünk adni.
Az eredetileg tervezett kungfufilmforgatós hely sajna nem
fért bele az időbe. Nem számoltunk azzal, hogy ami az itteni térképeken két
egymás melletti pötty, az a valóságban többórás viszontagságos utazás, arról
nem is beszélve, hogy nincs olyan út, amiben ne lenne valami szürreál elem. Nem
akartam az előre már nagynehezen megvett shanghai sleeper vonatjegyet
veszélyeztetni.
Nem lehet tudni, hogy ennyi itt a csökkentértelmű vagy
bennünket néznek ilyen szinten hülyének, de pl. akkor is el bír vinni a taxis
máshova, amikor a kisvárosnak egyetlen buszpályaudvara van, és a hotelben a
recepciós felhívja neki az egyetlen angolul tudó valakit, hogy magyarázza el
neki, hogy hova szeretnénk menni. Amit egyébként baromi nehéz lehet kitalálni,
ha látja a csomagjainkat és vasútállomás meg repülőtér egyébként nincs. Na,
mindegy, végül szerencsésen megérkeztünk busszal Zhengzuba, ahol bevettem magam
az egyik McDonalds-be és órák óta itt élvezkedek internetileg. Eddig iszonyat
nehéz volt pár emailt is megnézni, nem ám hogy blogposztokat küldeni. Na, de
remélem Shanghaiban ennek vége lesz, mert a hostelben, amit még otthonról
foglaltam azt írja a booking.com, hogy van benne wifi, na és a full belvárosban
van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése