Money for nothing

Tibetben erős idegzet szükséges és teli zseb. Ez az a hely, ahol azért is pénzt szednek, hogy megállsz útközben lefényképezni egy gleccsert. De olyan is megesik, hogy odaáll egy szemétláda egy kőhöz birkával a kezében, és közli, hogy x jüanért lefotózható, sőt olyan arc is volt ma, aki csak úgy a kőért szedett pénzt jelmez és birka nélkül. Egyszerűen felháborító, ami itt megy. A tibetiek arra hivatkoznak, hogy a kínai korrupció miatt van minden, miközben baromira nem a kínai állam szedi ezeket a szemét pénzeket, hiszen az esetek többségében se jegyet, se blokkot nem adnak.

A kolostorokban, templomokban ki van írva, hogy fotózni tilos, amit lehet utálni, de vallási okból tilthatják. Viszont az mi, hogy a tiltó tábla mellett ott van, hogy fotó: 10 jüan, vagy 30. Mindez a 80 jüanos belépő fölött.

A legdurvább azonban a guide-unk, aki egy lusta, tehetetlen hülyegyerek, aki még agresszív is, mint ma kiderült. Az égvilágon semmit nem intéz el időre, semmiben nem segít, viszont veszélyezteti az utunkat. Az Everestre még mindig nincs meg az összes papírunk, és arra hivatkozik, hogy ez azért van, mert marha sokáig voltam az egyik kolostorban. Ha csak egy órát maradunk, ami semmire sem elég, akkor se értünk volna zárásig a 100 km-re lévő hivatalba. A papír intézéséhez nem kellünk, ezért aztán nem értem, hogy miért is kellett akkor intézni, amikor úton vagyunk, miért nem előtte.

Elkértem a főnöke számát, de azt hiszem, azoknál fogok inkább reklamálni, akiktől az utat vettük, no meg megírom minden létező utazós topicba a tapasztalatainkat. Nem lesz nekik reklám, az biztos. Az végleg talány, hogy ez a fickó mi a francot csinál azon kívül, hogy néha jelent rólunk. Guide-ként nem működik, nem mintha igényelnénk, de fel sem ajánlja, hogy magyaráz dolgokat. Pl. a Potala után hazament, és mondta, hogy a Jokjangot nézzük meg egyedül. A Sera kolostorba be se jött, a dzsip késett, mi meg álltunk a hátizsákokkal, szállásügyben 0 segítség. Tehát a fuvarért fizetünk egy vagyont. A dzsip egy elég régi szar kben.

Miután jó sokat vártunk a dzsipre, zuhogó esőben mentünk egy kben gyönyörű tóhoz, amit belépőjeggyel lehetett megnézni. Mintha azért, hogy valaki odamegy a Balaton partjára, nem a strandra, pénzt szednének. Ugyanez megismétlődött egy gleccsernél is. Akkor már a többiek ki se szálltak a kocsiból. Aztán egy állati szép folyóhoz értünk, amiért csodák csodája, nem kértek pénzt. Utána következett a kolostor csillióért, aztán pedig kereshettünk magunknak szállást. Elmondanám, hogy percek alatt találtunk nem 280-ért, ahogy a kisköcsög mondta, hanem 170-ért nagyon jót. Most lent ülök a közös helyiségben, ahol nem messze kínaiak szülinapoztak. Engem is megkínáltak a tortából. Jól esett a kedvességük ennyi bunkóság után.

Azért nem volt minden rossz ma. A folyón és a hegyeken kívül elképesztő volt a régi, tantrikus hagyományokat magán viselő, misztikus kolostor, a sztupa a rengeteg kis kápolnával, és egyáltalán a táj. Csak ne kéne aggódni a holnapi Everestre jutás miatt nemcsak a gyakori eső, hanem az idióta és lusta guidunk miatt is. Nagyon kiakadtam, mikor még neki állt feljebb, mikor kifejeztem aggodalmamat, hogy hogyan fogunk holnap az időbe beleférni, ha csak fél 11-kor indulunk. Üvöltözni kezdett, én meg jól beolvastam neki, hogy szart se csinál. De ezt már írtam, csak még mindig nagyon le vagyok akadva.