7/24/2014

Régészkedtünk Göremében

Régészkedtünk Göremében. Ma ez volt a fõ attrakció. Na, de már megint belevágok a közepébe.... A reggel csodálatos volt, kinyitottuk cellánk ajtaját, és ott volt elõttünk-alattunk Göreme. Tényleg fenséges a panoráma, az embernek kedve lenne startfejest ugrani a városra, vagy falura. Mára nem terveztünk kemény pogromot. Elhatároztuk, hogy harmadszor is megnézzük a szabadtéri múzeumot a sok kis 11-12. századi szerzerescellákkal, kápolnákkal és templomokkal. Bent nem lehet fotózni, de azért én csak lõttem párat. Az egyikben az õr kacsintott egyet, és mutatta, hogy kattogjunk csak. Hát, egye fene, fotóztunk immár féllegálisan is. Három éve kétszer is jártunk itt. Egyszer saját szervezésben, egyszer meg az egyik szervezett túra keretében, de nem bántuk meg, mert ezt nem lehet megúnni. Döbbenetesek a freskók, a kõasztal az ebédlõben, aminél kb. ezer éve ettek, és persze a sírok a templomok bejáratánál és oldalában. Mikor mentünk vissza Göreme felé, azt vettem észre, hogy a múzeumihoz hasonló sziklák folytatódnak. Bevágtuk magunkat egy ösvényre, és vagy másfél órán keresztül bolyongtunk. Én, szokásomhoz híven, minden lyukba benéztem és bemásztam. Egy csomó szerzeteslakot fedeztünk fel, ebédlõset, templomosat, halottasat, és találtunk olyan templomot is, amelyen 11. századi freskó volt, pontosan olyan, mint amit a múzeumban láttunk. Meg is beszéltük, hogy ez az igazi élmény, nem a múzeum. Aztán útban visszafelé rutinosan kanyarodtunk be a Love Valley, a Szerelem völgye felé, ami a méretes bráneraalakú szikláiról kapta nevét. Mégsem lehetett állópéló-völgy a neve elvégre. Naná, hogy megint sikerült eltévedni, három éve több órát szívtunk, mire megtaláltuk, most viszonylag hamar rájöttünk, hogy rossz útra tértünk, és visszamásztunk a töktermõ maszek kertekbõl a jó útra. Miurán szénnéfotóztuk magunkat, visszavonultunk Göremébe, hogy ledíleljük a túrákat. Elmaradt a magas pontról naplemente-nézés, mert Gábor az egészet értelmetlen giccsnek tartotta, valójában már nyilván kebabok úsztak be gondolatai közé, no meg a vizünk is elfogyott. Nincs trópus, de azért napközben a napon ki lehet gyulladni. szerencsére, az árnyékban van egy kis légmozgás. Délelõtt is néztük az irodákat, mert a kék túra, amit rajtunk kívül csak pár ínyenc választ, csak privàtban nézhetõ meg. Talàltunk is egy extrém olcsónak tûnõ ajánlatot, és elsõre nem is tûnt fel, milyen gyíkarc, aki ajánlotta. Mikor visszamentünk hozzá, már többet mondott, már a zöld túrát is privátban akarta adni, mondván, ne kelljen ugyanazokat megnéznünk. Ez rendben is lett volna, ha kétpercenkénk nem mond mást, ill. meg tudja.pontosan mondani, hogy mi van benne az árban. Egyre csak azt hajtogatta, hogy azt nézünk meg, amit ajsrink, meg ott állunk meg, ahol akarjuk. Na, de hát, hiába olvastunk el mindenfêlét, ha nincs helyismerete az embernek, akkor megette a fene az egészet. Az õregnek, aki odajõrtt bennünket oktatni, voltak olyan mondatai, hogy aki látott egy ilyen kõbe vájt templomot, az látta az összeset. Hát a franc akar ezekkel utazni. Köszöntem szépen, mondtam az ürgének, hogy sok az információ. És végre elmentünk kajálni. Utána csak haza akartunk ugrani, bejelentkezni a zöld túrára, de itt ragadtunk, mert annyira jó itt a barlangunk elõtt ücsörögni. Próbálkozom rávenni a Gábort egy léghajótúrára, ami itt potom 130 Euróért kapható, de az istennek se akar menni. Múltkor az volt a duma, hogy örül, hogy megúszott egy súlyos betegséget, most meg, hogy nem akar vesszõkosárban vacogni, mivel tériszonya van. Nyugtatgattam, hogy nagyon biztonságos a dolog. Persze, modta erre, mintha az anyám méhében lennék, mi? Még mondtam neki, hogy alig volt eddig halálos áldozat, tán csak 18, de azok amatõr rablóbandával mentek fel. Annyian voltak a kosárban, hogy fényképezni se tudtak. Hát ezek szerint azért nem ez lett végül a legnagyobb bajuk... Kérdeztem a szállásunkon, hogy a 18 áldozat ennyi idõ alatt jött össze. Mert nem mindegy, ugye, hogy naponta, hetente, vagy mondjuk, évek alatt jött össze ennyi ballonos hulla. A fickó nagyon röhögött, és mondta, hogy összesen csak ennyirõl tud. A Gábort ezzel bíztattam, de felnyerített, hogy na, fasza, ez marha bíztató, és hogy vesszõkosárban nem fog röpködni. Engem csak a hajnai 4 órás indulás bizonytalanít el. De még van idô dönteni.

7 megjegyzés:

zebrina írta...

Szurkolok neked, Erzsi, de én is fosnék picit. Habár micsoda kilátás és micsoda napfelkelte! Egyszerre több is felszáll? Mert az még jobban néz ki, ha belóg néhány másik léghajó a képbe.

marimama írta...

Ki ne hagyd! És, részletesen írd le milyen volt! Miért pont a Ti kosaratok jönne le gyorsabban az előírtnál!?Én nagyon régen vágyakozom arra, hogy egyszer felmehessek egy léghajóval. Eddig sajnos mindig közbejött valami, vagy lebeszéltek, stb. Pedig én nem is Tötöko.-ba utaztam volna ezért.

zebrina írta...

Marimama, csodálkoztam volna, ha pont te nem akarsz röpködni egy kosárban! :)

Nagy Erzsébet honlapja írta...

Attól tartok, hogy nem hagyom ki, de a 4 órai ndulás elég zorró, lássuk be.

zebrina írta...

Sejtettem én azt! :)

Nagy Erzsébet honlapja írta...

Mégis kihagytam és nemcsak a négyórás kelés miatt. A helyiekkel való beszélgetés után szemét,, bóvlihajhász, a környezetet lesuaró, a pénzeszsák cégeket tömő turisztnak éreztem volna magamat. No meg mit nem láttam itt még nagyon magasból?

Nagy Erzsébet honlapja írta...

Leszarò akart lenni.