" Vörös zászlónk leng, lengeti a szél..."

Reggel mindjárt Ho Shi Minh-nel kezdtük a tényleges pogeomot,mert elõtte csak hosszas tipródás volt, hogy egyA- vagy kétnapos halongbayezésre menjünk-e, mikor menjünk tovább Hue-be és fõleg mivel. A recepciós gyerek mondta, hogy Hue a szülõvárosa és oda mindig nightbusszal megy, mert az a legrövidebb és legjobb. Na de mi a vonatot szeretjük. Azt se hittük el neki, hogy 40 dollár kb a jegy. Kiugrottunk az állomásra és szembesültünk azzal, hogy nincs jegy a napunkra és az is, hogy a recepciósgyerek kiállta az igazságpróbât. De mindenekelõtt, a kétnapos Halongra vettünk végül jegyet. Mivel még nem taxiztunk eleget,átugrottunk megnézni, hogy mennyit zuhan a nemzeti hõs corpusának állaga, mert ahogy az elõk., itt a holtak is sziesztáznak. Csak a múzeumlett meg a sok bumszli tárlóval és ha eddig nem tudtuk, most értesünhettünk volna, hogy a vietnamiak gyôztek. Nem volt sok idõ nézegetni az ereklyêket , mert jött a szent szieszta. kitessékeltek mindenki, még a büfé is bezárt. Megtudtuk az Lp-bõl, hogy a nagy hõs évente 3 hónapot Oroszországban tölt, ahol aLeninen rutint szerzett konzerváló szakemberek megint formába hozzák. Hogy milyenbe, arról még nemtudok beszámolni, de talán majd hétfõn sikerül lemeózni, mert nagy nehezen sikerült megyudni a mauzóleum nyitva tartását. Nem könnyû az ilyesmi, mert minden tányérsapkás mást mutogatott,mivel az angol nem az erõsségük. Voltunk a nagy appelplatzon is, ahol elképzeltük, hogy bonyolódik le egy korrekt népi demokratikus május elseje. Zsuzsával integettünk egymás, miközben vonulásztunk a nagy üres téren. Majd elfelejtettem, voltunk egy másik, monumentàlis fellobogózott épületben, amielõszõr pártköpzontnak néztünk. (Nem hiszem el, éjjel 12 van és valaki most állt neki az ablakunk alatt fát vágni.) Majdnem benne lettünk a tévében, mert éppen valami fontosról tudósított a nagyterembõla tévé. Merthogy természetesen bemenrünk a monstre épületbe, ha már arra vitt az utunk. Riksára szálltunk, pontosabban én megkértem a vezetõt , hiogy üljön a helyemre, mert én vezetek. Ment is minden jól, csak a rosdás fêk nem lett meg, így pirosban kicsit belementem a másik riksába. Nem lett semmi azon kívül, hogy nem akart az egyik.valahogy visszaadni. Véget vetettem a haverkodásnak és visszakõveteltem a visszajârót. Nem bírom ezt az itteni szokást, hogy megállapodunk valamiben, aztán elfelejt az illetõ visszaadni vagy azt mondja, hogy villára vagy hasonlôra gyûjt. Láttunk két európai arcot,akikre a taxisuk doronggal támadt,miután nem volyak hajlandóak tôbbet fizetni a kialkudott árnál, Hanoiban evyébként iszonyat nagy a forgalom. A motorok teljesen elfoglalják a járdát. Mindenki cikázik össze-vizssza.Ha nagy ritkán zöld van a gyalogosnak,akkor olyan hamat átvált, hogy az út feléig ér át az ember. A fiatalok már a szieszta után kezdtek gyülekezni az óváros legatyásodott katedrálisánál, hogy szines ülôkêken megkezdjék a szotyolaevést és szanaszétköködést. A városban nyoma sincs a Hoh Shi Minch-i eszmék hatásának. Komcsi ereklyéket is csak a turistáknak tartanak Ill. egy dolog, a katonai zöld dekli a fejen megmaradt, mert sokan ezt használják bukósisakkénk. Megnêztünk templomot is, amelyek mind erõs kínai hatást mutatnak. A nap többi rêsze is csatangolással telt és végre kaptunk szürke xles tintines pólót. Holnap tessék erõsen kívánni, hogy jó legyen a kétnapos Ha Long bay-i kirándulás trekkinggel, kajakozással sziklabámulással, hajónalvással, barlangnézésswl megki tudja,még mivel. Ezek a nagyon nem korrekt turisztikai munkások számos utassal kicsesztek, ezért a para. Mi annyit tudtunk tenni, hogy mindent erõsen átvettünk a recepcióssal, aki intézte az utat, hogy ugye egy ülésen csak egy ember fog ülni, hogy nemcsak felszednek a szállodánál, hanem vissza is visznek, hogy az innivalón kívül minden benne van az árban és hasonlókat. Megvan hétfõ estére a jegyünk a vizzibábszínházba, amirõl a Zsuzsa tudott és mivel, fõleg gyerekeknek ajánlják, megyünk. Megvana jegyünk kedd estére az éjszakai buszra Hueba. Hanoira kell még egy nap. ilyen õrült városban muszáj maradni. Építészetileg néhol franciagyarmati, de leginkább aindiánál kevésbé lepukkant de mégis indiaias. Érintésvédelmileg úgyszinrén. Vannak új épületei is és azútjai is rendben vannak. Naa buszon ezt lesz módunk jobban kitanulmányozni. A népek naphosszat henyélnek.adéltõl kb. 2-ig megáll az élet, hogy aztán 5 felé újból bezárjanak, hiszen ennyi munka után édes a pihenés.