Hanoi az õrültekháza

Ugyan a Lao airlines-ra vetten jegyet, de átirányítottak bennünket a Vietnam airlines-hoz pedig 5 perccel a miénk elõtt a laoszi gép is startolt. De mindegy, csak érjünk Vietnamba... gondoltuk, fõleg mikor megláttuk, hogy egy játékrepcsivel fogunk menni. 5 Lépcsõ vezetett a molyfingnyi géptestbe.Azért rövid cihelõdés után tök simál startoltunk és mivel alacsonyan repültünk, végig láttuk a szürreál hegyeket és kacskaringós barna folyókat.Egy idõs japán házaspár ült mögöttünk, akik végigdunálták az utat, olyan hangokat adtak, mint a No színhàzban. Nagyon kisérteties volt az egész. Rövid leszállás után hosszú becsekkolás következett, pedig neten már elõrendeltem a vízumot. Ja még a repterekrõl... a luang prabangi egy nagyobb focipályára hasonlít kis bódészerû épülettel. A hanoi airport sokkal nagyobb, azonban nem Hanoiban van, hanem attól vagy 30 km-re. Az informáciôban készségesen félretájékoztattak bennünket, hogy okvetlenül menjünk taxival a belvárosba, mert esik (már rég elàllt), meg hogy 20 dollár a taxi(még hogy utálják a dollárt - fuck you very much lonely planet, hogy Sebõk Bastardot idézzem a mandiner blogbôl.Lealkudtam a taxit 17 dollárra, csak hogy érezzem, hogy alkudtam és már száguldoztunk is a jó úton a háborús idõket láthatóan mindörökre elfeledett, szegénynek nem éppen festô fõváros régi negyedébe, ahol a koszlott hátiszákos turisnyák kunyhózódnak be mindenféle kis szutyok hostelekbe. Az Lp-bõl néztünk ki egy kunyhót, ahova egészen az ajtóig vitt a taxi, pedig a gyereknek még egy-két motort is arrébb kellett rakni, hogy beférjünk a szûk utcába. Nem nagyon volt hely, konkrétan a választottunkban egyáltalán nem, de intézett nekünk az arc másikat. Csakhogy nem kellett a büdös kis lyuk 15 daleszért. Mondtam neki, hogy szeretném magam kézbevenni a sorsunkat, majd visszajövünk, ha nem találunk 10 Dolláros vagy az alatti kecót.Már mehetett elõttünk a hírünk, mert kb.a.harmadik helyen már úgy szólítottak meg, hogy õka a10 dolláros szállás. A szoba alegfelsõ szinten van, annyi lépcsõnk kell menn,mint az Eiffel toronyba, viszont amegéri a fáradságot a hely, mert mindenj van benne, ami nekünk kell. Tiszta, nem nagyon pudvás, fürdõszobás, wifis, tévés is de az nem érdekes, na meg van benne több konnektor, így nem kell az elosztókból tornyot legózni.Ejrópai luk van, adapter nem kell, pedig abból is hoztam vagy tízfélét, ahány csak otthon volt.Nem pakoltunk ki, hanem azonmód hajléktalanszagúan elindultunk felfedezni közvetlen környezetünket. Kiderült, hogy nem messze az óváros fõterétõl lakunk, egy a Notee Dame-ra hajazó, annak lepattant kistestvérének kinézô templom közelében, ahol a helyi erõk többszázas csaparokban kiûlnek a járdákra kis, biliszerû székeken és tökmagott köpködnek, amihez ordítva cseverésznek. Mit mondjak, lenyûgözõ volt.kérdeztük a recepcióst, hogy hova üljünk be, mire ö a szembenlêvõ backpackerszállásra mutatott. Igen ám, deannak a csapszéke ugyan miêrt lenne nekünk érdekes a sok fehéremberrel? Mondtuk, mi vietnamiakat jöttünk nézni. Na, erre irányított bennünket az arc a csivitelõ tökmagköpködõkhöz.Hosszan keresgéltünk egy helyet, ahol nem mûanyagbimbin ülve kell puha mûanyagohárból inni a gyanûs levet, és mikor majdnem feladtuk, találtuk meg a nem kicsit balos és nemzeti önérzettõl dagadó mégis valahogy alterhelynek ható kávéházfélét, ahol szintén van wifi, ahol Laoszban is szinte bokorban.A neccen kezdtük kutatni, hogy vajon mekkora átverés a kétnapos Ha Long öbölbe szervezett hajókiránndulás hajónalvással fejenként 79 dollárêrt. AKi tudja a választ, kérem, jelezze!