Vang Vieng - Lung Prabang = Pécs - Orfû X 10 a 23-dikon

Csak röviden írok, mert blogolás helyett blogot olvastam, Idiamin barátom súlyos kis írásait a Mandineren: http://mandiner.blog.hu/2012/07/09/tehenek_hippik_es_tirol_a_himalajaban_11737 Azt hittük, hogy nem lesz szerencsénk, mert mindenkit, akivel együtt mentünk nagytuktukkal, már bevagoníroztak egy kisbuszba vagy mibe, itt minivan a neve. Na de nekünk lett mázlink, mert mint maradék, bekerültünk egy helyi családdal egy különbuszba. Szuper helyünk volt, a csomagok se a tetõre kerültek, ami monszunban nem hátrány.Egy dologról viszont nem ír az Lp, de úgy általában nem szoktak szólni. Az út nemcsak hosszú, hanem elképesztõen kacskaringós. A sofõrön kívül csak mi nem hánytunk. Apa, anya, kisgyerek mind kiengedte a sárga kígyót. Mi meg még kajáltunk is útközben szégyenszemre óriásszendvicseket. A táj elképesztõ volt végig, meredélyek, keskeny ûtmenti parszakasz, ahol pár leginkább nád- meg faház áll. A gyerekek hely híján az országúton játszanak túlélõset. Átmentünk egy nagy szivárvány alatt is. Nem nagyon lehet leírni a látványt, azokat a zöldeket, amit az itteni vegetáciô produkál. Egyszercsak megérkeztünk. Nem akartuk elhinni, hogy 50 000-rõl csak30 000-re lehet lealkudni a tuktukot, xe mikor erre némi tipródás után rájöttem, hamar a városba kerültünk és lett is a harmadik nézésre királyi szállásunk. Egyszer azért mondtampár keresetlen szót az egyik bambának, aki hiányzott, mikor angolból a számokat tanulták. Odabolondított bennünket csomaggal, mert azt mondta, hogy a szoba 15 dollár, közben 50volt. Engedett volna belõle 10-et, de addigra én már nagyon ki voltam akadva. Zsuzsa utólag bánta, mert teraszunk és masszázszuhany élõvirág a fürdõben meg a franc tudja minl lett volna. A mostani hely is nagyon császár, nem szokott ilyenûnk lenni, de mit tegyünk, ha megengedhetjük magunknak, legalábbis még ezt hisszük. Tehát Luang Prabang következik.