Tubingolás és kajakolás -játszós nap

Ma úgy töltöttük a napot, mintha 20 évesek lettünk volna. kezdés kevés kajakozással, folytatás egy barlangban autógumibelsõben evickélve. Ez is, ahogy Thaiföldön, mészkõbarlang volt tele szép cseppkõformációkkal és most éppen a turistákon kívül pókokkal képviseltette magát az állatvilág. Egy kedves holland párossal mentünk, szocmunkások, de éppen munkanélküliek. Megállapítottuk, hogy ezek tudnak ám élni, mikor az ivós bulizós helyen ketten bedobtak egy dobozos sört. Elmnetünk az elefántos barlangba is, ami nem egy nagy szám. A szép barlangszájadékot jól elrondították xsicsásra festett buddhákkal és egyéb mitológiai alakokkal.A z elefántalakú szikla, amirõl a képzõdmény a nevét kapta, amúgy jól néz ki. Sajnos a mellénk rendelt kistarzan nem sokat beszélt viszont annál jobban sietett és így kevés képet tudtam csinálni a helyrõl. Mindig ez a rohanás és akkor még el kell pakolni a cuccot a drájbegbe. Az nap legnagyobb részében kajakoztunk, néha még esõben is,állati szép hegyek között. Guidunk már a barlangban kezdett énekelni, de igazából a kajakban teljesedett ki. Szerelmes dalokat énekelt, amelyek a dallamából ítélve nem végzõdtek happy enddel. Mi viszont azzal zártuk a túrát, mert megálltunk egy elszállós zenét játszó beugrós és itatóhelyen, ahol iszapbirkózás és sötösdobozokra csúzlival lövés, valamint sárban röplabdázás is lehetséges volt. Engem leginkább a. tulaj több hangot utánozni képes okosarcú fekete madara kötött le, aki többek között kiválôan nyávogott, böfögött, emberi môdon fùttyentett és mintha szavakat is mondott volna. Meglóstoltam Zsuzsa laolao-ját, hát szerintem undorító rizspálinka, amolyan sakeszerû alkohol. Zsuzsának ízlett, be is tolt belõle két, Colával elegyített szörnyûizû keveréket és megállapította, hogy most már érti, hogy miért jó ezekk után beigrálni a folyóba. Hát nekem nem támadt erre kedvem, viszont még kajakoztunk egészen a településig és az jó volt. Közben a nap is kisütött. Megállapítottuk, hogy kis befeltetéssel Magyarországon is lehetne csinálni ilyen vesztõhelyeket, aholaz emberek elddobhatják az agyukat, miközben a helyiek nem halnak éhen a munkanélküliségben. Végülis Vang Viengben 10 éve még nem volt semmi és tessék, most meg egy hippiséges kulthely lett még az esõs évszakban is sok õrülttel. Most döglöttünk kicsit és indulunk vacsorázni meg intézni a buszt, mert holnap délután húzunk tovább Luang Prabangba.