7/01/2012
Tengeren és tengerben...
Reggel jött értü
nk egy dzsip és azon kaptuk magunkat, hogy már megint mászunk most éppen egy platóra és iramlunk egy kis motorcsónakhoz három német fiatallal. Érdekes volt végignézni a sziget partvonalát ahol váltják egymást a sziklás és a fehér lisztes homokos partszakaszok.Egyszercsak megérkeztünk Koh Ma szigetére, ami egy kis homokpaddal némi kapcsolatban áll Koh Phangannal. Kiosztották a maszkokat és már ugrálhattunk is a vízbe. Állítólag a legszebb helyen voltunk, de a korallok és a halak színgazdagsága meg se közelíti a Vörör tengerét. Hiába, el vagyunk már nagyon kényeztetve. Zsuzsa is az aqabai Royal Diving Centerben kezdte a sznorizást, szóval mindketten húztuk kissé a szánkat. Aztán vittek bennünk északkeletre, ami tájilag még szebb, korallilag pedig még kevesebbet nyújtott.Viszont felfedeztem egy nagy sügérrajt és jó darabon kísértem õket. Tök olyanok, mint az emberek. Páran mennek ill. úsznak határozottan elõl, a többiek mint a birkák,utánunk. Aztán mikor megláttak egy nagyobb korallos helyet, nekiestek és kajáltak, azt is egyszerre. Rám se hederítettek így jól meg tudtam õket sasolni. Majdnem kedvem támadt nekem is sisnyót csipegetni a korallról. Az egyik majd a másik német lány is lesérült néhány éles kõtõl. Én is szereztem karcolásokat, de nem a vízben, hanem amikor elmnetünk megnézni egy közeli (nekiközeli) vízesést. Már kissé tele vagyok ezekkel a szikláról sziklára, sisnyóból patakba onnan sziklára mászásból, ennek ellenére ebbôl ma is kijutott.úgy látszik, ha nem figyelünk oda, benavigáljuk magunkat egy ilyen kalandba.Ahelyett, hogy békés orosz turistamódra maradnánk a seggünkön a szép fehérhomokos partunkon.Na, de délután már ott voltunk újból miután átvészeltük a mai kalandtúrát is.Este megint mi zártuk a strandot, azaz mi másztunk fel utoljára a partról takaros kis házikónkba. Most éppen kitört a vihar. A fõépületben ülök egy óriásfotelben és várom, hogy mehessünk boltba. Holnap indulunk visszaBangkokba hajóval és vonattal, aztán megyünk tovább éjszakai busszal északra, Sukkothaiba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Remeélem., egyszer sikerül a megfelelõ helyre illeztenem a kéwpekett. Fél óra múlva jön értünk a taxi és indulunk tovább. Utolsór blikkek a szép fehérhomokos partunkra.
Fúúú, és most pont ezekből maradok ki....asszem idén már nem fog sikerülni összehozni, de jövőre valami brutálra benevezek:)
Én is csak sajgó szívvel nézegetem a képeket, hogy miért is nem lehetek veletek...
Inkább itthon aszalódok az "afrikai" melegben.
Ez volt a bemelegítés, most jön majd az új ország, új kincsekkel...
Megjegyzés küldése