Bangkoki buddhás nap

Egyszer már bejelenkeztem Bangkokból ezen a napon. Hogy most megint írok errõl, annak egyrészt a rövid múltkori szöveg, na meg az az oka, ami még utána következett. A Wat Arint akartuk megnézni, de máshol és más hajóra szálltunk, és persze a jegyárusnak nem tûnt fel, hogy olyan állomásra kérjük a jegyet, ami nekik nincs. Így hát ketten 30 bathért marha sokat hajózgattunk.Mikor már kezdtünk lejönni a térképrõl, egy jobban kinézõ állomáson kiszálltunk. Na, itt egy nagy templomegyüttesben találtuk magunkat, ahol elõször fehérruhás buddhista apácák majd pappk és segítõik gondoskezei alá kerültünk. Ez alatt az kell érteni, hogy bementünk a templomba, adtunk némi adományt,és kaptunk gyertyát amit meg kellett gyújtani és lerakni a többihez, egy lótuszbimbót, ami szintén ment a többiehez, füstõlõt (meggyújt, többiez tûz) és egy aranyfüst lemezkét, amit a Buddhára kellett ragasztani. Közben figyeltük persze az istentiszteletet és szabadon fotózhattunk és filmezhettünk, úgyhogy otthon majd ezekkel kirgészül a blog. Amiket most teszek fel, azokat ezzel a fotózásra igencsak korlátozott mértékben alkalmas eszközzel követtem el, mert errõl tudok jól fotót megosztani. Az elõzõ mondatot Sukkothaiban kezdtem, akkor jól lemerültem és most egy Pirsanulokból Bangkokba tartó minibuszban folytatok, de errõl majd késõbb. Folytatom a buddhás napot. Átmentem egy másik imahelyre. Elõl ült egy narancsruhás bonc, mindenféle kacattal teli mûanyagvödröt kaptam, borítékot, füstölõt êgy nagy buddhaszobrot és ülhettem is a nép közé. Hallgatuk a bölcsességeket majd elõre kellett vinni az öreghez az egész kócerájt, az megáldotta, a segédek megtapogatták a borítékokat és már mehettünk is a kis rézkancsóért és rézedényért. Újabb szentbeszéd következett, majd egyszercsak be kellett önteni a kancsól a kis pitlibe a vizet és ezt is összegyûjtötték. A szomszéd ülésen meg lett verve a kisfiú, aki tény és való, iszonyat idegesítõen vinnyog a fülünkbe. Ráadásul egyre több utast vesznek fel és nem haladunk. Na, de addig is vissza az imához. Edényleadás után nagy fehér lepedõ alá kerültünk, majd azt is leszedték és az öreg bonc búcsúzóul vízbemártott bambuszcsokorral jól leöntözött mindenkit. Azért mintha rám többször célzott volna. Mentünk egy aranytemplommal tovább, láttunk óriás aranyszínüek mellett zöld, smaragdtestûeket is. Az egyiik ilyen helyen kaptunk kézzelfont karkötõt és áldást. Reméljük, használni fog. végülis a vakszerencse vitt bennünket arra szép helyre, de aztán már twrvezetten mentünk némi swensenses kitérõ után a Wat Arunboz. Az a hely valami csoda, de tettem már fel róla gyönge képeket. Felmenni a teyejére a meredek keskeny lépcsõkön nyaktörõ de megéri a panoráma miatt is. Arunozás után irány a túlpart 3bathos kompon és aztán tekergés a belvárosban. Bangkokban keveredik a modern világ az indiaias rohadalommal és minden le van öntve a rémes igénytelen kínai kacatvilággal. Voltunk undorító ruhákat, cipõket és ékszereket árusító bevásárlóközpontban, az iskolások által itt is preferált McDonaldsban. Nagy esõ volt várható a hirtelen támadt esti éjbolt alapján, ezért büntettük magunkat ezekkel a helyekkel. Végül csak kis esõ volt és az utcán mászkálva éppen arra gondoltam, hogy megette Bangkokot az undorító giccs, mikor egy kis intellingens kinézetû nõtõl megkérdeztem, hogy hogyan jutunk a Khaosan roadra, hogy ott múlassuk estig az idõt. Mondta, hogy õ is oda tart ill. abba az irányba az egyik nagyobb templomba istentiszteletre. Éppen egy nagyobb buddhista ünnep volt aznap, az amikorfehérben illik menni istentiszteletre. A mi új barátnõnmön is fehér ruha volt. Naná, hogy veletartottunk, õ meg örült ennek. Gyönyörû, többszázéves freskós, középen óriás aranybuddhás temploba értünk, ahol már jó sokan ültek a szõnyegen. Megjelent egy narancsruhás szerzetes és mikrofonba mesélgetett vidáman. Kísérõnk elmagyarázta, hogy antik nyelven mennek az imák vagy inkább kántálásszerû énekek, és elõtte minxent elmagyaráz, hogy a tanilatlan nép is értse. Hiába a kisszekér tana terjedt itt el, aminek az a lényege, hogy a tanítást csak kevesen értik meg, kevesen férnek fel a kocsira, ez a bonc csak igyekezett minél többek fejében felkapcsolni a villanyt. A mienkben pedig a kis fehér nõ próbálkozott. Moondtam neki, hogy régen tanultam devanagari írást, ami kicsit hasonlít a thai írásra. pár betût sikeresen felismertem, úgyhogy utána már a kiosztott ima- és énekfüzetben folyamatosan mutatta, hogy hol tartunk.A pap elõénekelt, a nép utána. Szépen hangzó kórus volt.Remélhetõleg sikerül majd otthonról némi videót is megosztani errõl. Megismerkedtem a nõ barátnõjével is, aki fotókat mutogatott téli svájci zarándokútjáról. Ezek szerint Svájcban is vannak fontos vagy legalább szép buddhista helyek. A kis fehér nõ egy nemzetközi iskola vezetõje ezért is terszhetett neki, hogy tanárok vagyunk. Szóval, mikor már éppen lemondani készültem Bangkokról mint kulturális helyrõl, akkor akadt éppen utunkba õ, akinek ezt az élményt köszõnhetjük. Címcsere után taxiztunk a vasútra, aholegy kontrasztos élmény lesett ránk. Megyûnk a csomagjainkért, amit darabja 50 bathért õriztek, mire Zsuzsa zsámját, a kisebbiket másbonnan hozta a fickó mondván, hogy ejnye bejnye, hiszen megmondta õ, kaját ne hagyjunk benne, mert tessék, megrávta a zsámot a patkány. És tényleg, a csõ részén ott tátong a lyuk. Na, nekiálltam balhézni velûk, hogy nem azért fizetünk csilliókat, hogy patkányok között tartsák a csomagjainkat, de ez nem hatotta meg a két sötét arcot. Tény, hogy ki volt írva, hovy ne hagyjunk kaját a leadott cuccban, és tény, hogy Zsuzsa csomagjában volt felbontott undorítóan édes kiflibe töltött virsli. Na, ezt érezték meg a dögök, mert a szatyor és mellette egy csipszes zacskó is ki volt rágva. Annyira bedühöxtem, hogy a xrága megõrzõhelyen ilyesmi elôfordulhat, és hogy a két kis genny leszarta a reklamációt, hogy odamentem a bizto ságiakhoz, azok meg egy rendõrhöz. kértem, hogy a biztosításunkhoz vegyenek fel jegyzõkönyvet. Mire az egyik büdös paraszt a biztonságiaktól ûvõöltve közölte, hogy az xsak a renxõrségen lehetséges, ahhoz azonban oda kell tuktukozni. Erre viszont nem volt idõnk, mivel fêl óra múlva indult a vonatunk - akkor még azt hittük - Sukkothaiba. Kissée kàromkodva otthagytuk õket. Akkor még arról se voltunk meggyôzõdve, hogy nem inkább valamivel kivágták a táskát és a patkányokra fogták. késõbb mikor kipakoltuk a táskát és kidobáltuk a szétrágott cuccokat, láttuk.hogy mi a rajz. Egy szó mint száz: A Bangkoki vasúti csomagmegõrzôben patkányok vannak, tessék ezzel számolni annak, aki eztán arra jár! Az éjszakai vonaton már meg volt ágyazva, ezúttal zöld függönyök mögé szeparálódhattunk. miután nagy nehezen elpakoltuk zsákjainkat a hármasszekrényekkel utazó angolajkú faszparasztok között. Hajnalra, röpke másfél ôrás késéssel Pitsanulokba érkeztünk, ahonnan tultuk-busz kombóval jutottunk el következõ állomásunkra, Sukkothaiba, ami kb. 450 km-re van Bangkoktól. Ez utóbbi számra azért nem kötnék fogadásokat.