Fürdés a vízesésben

Adélutáni rövid ejtõzés után nemzetközi csapattal húztunk a Tat Kuang Si vízeséshez. Szerencse, hogy elég pénzt hoztunk magunkkal, mert a helyszínen derült ki,hogy a fejenként 20 rugós beléepõ nem volt benne a tegnap vett jegy árában. Felvenni még felvettek a szállásnál, de haza már nem vittek, csak a piacig. Azt mondta a sunyi szemét, hogy a piac miatt nem tud továbbmenni. Sajnos tudtuk, hogy nemcsak egy utcán keresztül közelíthetõ meg a szállodánk, ezért nem állt módunkban bevenni a maszlagot, ám ez nem segített rajtunk. Naná, hogy az utazási irodában, ahol vettük a jegyet errõl egy makkanást nem szólt, ahogy arról sem, hogy a belépöt külön kell venni. A vízesés csodálatos volt. Késõbb lesznek olyan helyzetben, hogy nem tablettel nyomom, és akkorteszek fel igazi fotökat. a vízesésben fürdés nagon trendi, ezért voltak bolondok, akik mindenféle eszközök segítségel ugráltak a természetes edények valamelyikêbe. Én szerveztem magamnak egy rövd kirándulást a túlparti dzsungelbe. Az ösvény a legmagasabbrôl lezúdulô vízhez vezetett. Kb.kétórányi áztatás utàn mentünk vissza a kisbuszhoz. Útközben kissé zsíros sülthalat kajáltunk, és visszaérve némi kimosakodás után húztunk a kifõzdébe kiváló vega kajás svédasztalos vacsorára. 10000-ért nagy tányért lehet telepakolni, amit a néni egyenkénk meg is melegít. Vacsora közben egy finn vándorral csevegtünk,aki még nemlátott Ázsiában magyart. Hiába, ritka állatfaj vagyunk errefelé.Irigyeltük a csávót, nemcsak fitatal kora mia tt,hanem azért is, mert sokkal hosszabb ideig és jóval vastagabb pénztárcával járja útját. Azért persze most nem állok neki panaszkodni. Kicsit azért még rudnék maradni ebben a helyes kis városban. De nincs mit tenni, holnap ki kell csekkolni Laoszból és repülünk tovább Hanoiba.Ma vettünk pár laoszi dolgot, de Gábornak rossz hírem van: sehol nem találtunkaz egész hatalmas nájtmarkecben tintines pólót, még csak nem is tudnak róla. Gabi piros ind ruhája se lett még meg. Akartam venni egy inget, de még az Xl-es is olyan itt, hogya fél fogamra se elég. Úgyhogy skipeltem is a ruhaféléket, kivéve egyet, ami Sancinak megy, lao népi viselet. Majdnem nem költöttünk ma semmit.Az út elõtt leadtuk a portán oösszes értékünket -szerencsére némi pénzt csomagoltam a drybagbe - aztán mikor megjöttünk,a portásgyerek mondta,hogy felhozza aszobánkba az értékes szatyrunkat.De csak nem hozta. Mikor meguntam, lementem. Ekkor csapott a fejéhez, hogy bocse,ez kiment a fejébõl, kixsit keresgélt, majdk közölte, hogy nem kell aggódni, negvan a cucc, csak éppen a fônök magával vitte a páncélszekrény kulcsát, de majd este jön. NEM,válaszoltam komor arccal. Most azonnal hívja fel, megvárom, és jöjjön ide.Nem tudok laoul,de érteni véltem, hogy aszongya, jöjjön bástya elvtárs most, mert itt van egy dühös vén banya és követeli a rühes táskáját. A gazda cangára pattanhatott, mert hamar feljött a szobánkba a szánalmas kinézetû összes pészünket és értékeinket rejtõ kisháti. Nem tudom, mi van a bloggerrel, mert újabban nem enged képeket feltenni.