8/07/2014

"Mit adtak nekünk a lómaiak?"

"Mit adtak nekünk a lómaiak?" - ezt indultunk megtudni Ephesus tekintetében. A harmadik legnagyobb kõnyvtár - Celsus - a szép nagy színház, ahol a termékenységért felelõs istennõ, a város védnöke (jô kis szimbóleum) nevében elkövetett, vagy egy hónapig tartó feszt volt, amit szegény Thimotheus nem lájkolt, amiêrt megkövezték az akkori konzervatív és egyben rendesen élveteg erõk. Ezért aztán ide is jött Pál apostol balhézni egy olyat, hogy még a Bibliába is bekerült. Pál apostol nem lehetett szàzas, valami olyan fickónak képzelem el, mint szomorú jelenünk bolydultagyú polgármesterét, aki fura jelmezében megjelenik olykor tömegrendezvényekbe botrányt keltve, aggresszíven demoralizálni. Hogy viccesek voltak ezek a lómai kori efesusiak, azt eddig is lehetett tudni a híres közös latrináról, ahol a férfiak összegyûltek a kis márványba vésett vécékre ülve nem ám pisilni, hanem kifejezetten kakálni, vagy ahogy az egyik angol idegenvezetõ mondta a Nr.2-t végezni.* A pénisszobor körül, a kis vécêülõkêk elött a vájatban víz folyt, amibõl csövön keresztül, pedál segítségével jött a víz a fenekekbe. Némi visszafolyás is volt a vezetékbe, úgyhogy aki a vége felé ült - teljesen véletlenül a szegényebbek - azok már kicsit szaros vizet kaptak. De miért probléma ez ott, ahol a bejáratnál friss pisivel mostak kezet? Ezeket a szövegeket hallgattuk meg több nyelven elõadva Érdekes volt, hogy az egyes nációk hogy reagáltak. A japánok szégyenlõsen vihorásztak, a kínaiaknak csak távolabbról magyaráztak, az arcokon döbbenet, a franciák kacagtak, a spanyokok úgyszintén, de mindenki jobban figyelt a magyarázatra, mint pl. a Hadrianus-templomnál, vagy Celsus könyvtáránál. Mi fordítva néztük meg Ephesust, mert a selcuki dolmussal mentünk, ami az autóbuszállomástól indul (érdemes kimenni a rendes hely miatt, mert a belvárosban rohadt sokan szállnak be - és leszálltunk az efesi bekötõútnál és onnan kb. másfél km az alsó bejárat. Érdemes a 30 lírás belépõ mellett a plusz 15 lírás teraszházas jegyet is megvenni, mert az a legfantasztikusabb része a mûzeumnak. Osztràk cégek állati jó fedelet találtak ki egy eléggé épen maradt, domboldalba, teraszosan épült házcsoportra,.amelyben állati szép falfestés, mozaikok és mindenféle helyiségek viszonylag épségben megmaradtak, ill. amit úgy kell összelegózni, azt lehet látni, mert elõttünk dolgoznak a régészek és restaurátorok. Sajnos azt csak késõbb tudtuk meg Kingàtól, hogy van kõbe vésett reklámja a helyi kuplerájnak. Ezt nem találtam meg a leírásokban, és az idegenvezetöket se hallottam mondani. Amúgy elég nagy a tömeg. Még a lenti bejáratnál is sokan álltak sorba, mikor odaértünk. Ki is nyitott ezért egy másik pénztár is. Az eredeti sorban azonban nem mozdult.senki. Erre mi odaálltunk. Azonnal be is szóltak többen az eredeti sorból, hogy mi ez, tessék a végére állni. Nem értettem, hogy gondolták a dolgot. Nem állnak át a másik sorba, az se álljon be, aki késõbb jön, de akkor ki álljon be? Természetesen mi, akik észrevettük, hogy ott is kinyitottak. Mondom az egyiknek, hogy ha látta, ö is odamehetett volna elsönek, mire a másik bepofázó, leintette, hogy ne dumáljon nekem, magyarázva okosan, hogy this is education. Mire én: this not "education", this is "eyes". És szépen bementünk. szerencsére addigra már a két miskolcit és unokáikat is elhagytuk, akikkel véletlenül a dolmuson találkoztunk. Szervezetten jöttek ide, és a drága fakultatív helyett bevállalták a dolmusozást. Csak éppen azzal nem számoltak, hogy gyalogolni kell. A faszi bennünket oktatott, hogy nem a szállodai utazásszervezõvel kell intézni a dolgokat. Meg méltatlankodott, hogy miért nem vitték a bejáratig. Mondtam neki, hogy a neten mindenhol olvashatja, hogy ez îgy van, de csak okoskodott. Már akkor elhatároztam, hogy lerázzuk õket. A szállásunk - Pasha apart hotel - nem messze a ladies beachtõl, egy valaha jobb napokat látott hely, csak enyhén pukkant berendezéssel, de minden van benne, konyhánk és nappalink, airconos hálószobánk meg teraszunk is van, a kertben pedig egész rendes kis pool napozóágyakkal. Este a teraszon ülni marha jó. A reggeli is rendben van, vécészetileg és zuhanyászatilag is rendben van. Kusadasi kben helyes kis város, és valójában nem kisváros az Égei tenger partján. Bulizôs belváros, hastáncosnõ, elõzene, a Gábort testvérként kezelõ pincérek. Már kétoldali fejkoccot is kapott a kézrázáson kívûl - az õ révén én is - mert hiába, a sötét színkomplexió meg a bajusz kiváltja ezt a reakciót. A tenger szerintem nem olyan jó, mint Alanyában. A Gábor szerint jobb, mert sokáig leér a lába, és nincsenek akkora hullámok, hogy a ki- meg bejövetelnél földöntenék és végighúznák a homokon. Nincs kõ és gödõr se, amit az Ephesusba tartó miskolciak mondtak, de hamar rájöttem arra, hogy miért. Mi pont egy elõkelõbb hotel elé értünk ki a parton, és ugyan morogva,de kifizettük a horror árat a két napozóágyért és ernyõért, az alanyai 10 helyett 40 lírát, de ez valôszínüleg a strand rosszabb és belakottabb részein olcsóbb lett volna, de ott bejöttek volna a nõ által emlegetett kellemetlenségek. Szóval megint kifogtuk az upper classnak kijáró körülményeket. Ezt a posztot is innen, a partról írom. De nem sokàig, mert hamarosan vetem magam a habokba.Utolsó fürdõs napunk ez. "
"Stercutius, Crepitus Érdekes istenségek következnek. Cloacina a szennyvízcsatornák istennője, amíg Stercutius a trágyáé az ókori Rómában. Emellett a legalapvetőbb WC isten repitus volt, akit a puffadás és a szellentés védőjeként tartottak számon. Crepitus akkor jelenik meg, hogyha valakinek görcsei vagy hasmenése van. Cloacina pedig a csatornákat felügyelte. A rómaiak egyébként nagyon féltek a WC-től. Meg voltak arról győződve, hogy rengeteg gonosz démon lakik a csatornákban. Aki a WC-n ült az kitette magát az ördögi teremtményeknek, éppen emiatt voltak fontosak az istenségek számukra."
http://bizzariummagazin.blogspot.com.tr/2014/04/10-wc-demon-es-entitas-vilag-minden_30.html?m=1

2 megjegyzés:

marimama írta...

Nagyon élvezem a beszámolóidat, kár, hogy lassan vége lesz.

Nagy Erzsébet honlapja írta...

Hát még én hogy saj álom, hogy vége lesz hamarosan. De mém majd írok kicsit Isztambulról.