Sarnath

Sarnathban 2011-ben hatalmas Buddha és hozzátartozó park készült. Amúgy minden a régi, szép, rendezett hely, oázis a varanasi szutyokhegy mellett Buddha megvilágosodásának és elsõ tanításának színhelye. Azért el lehet fáradni a varanssi sikátorokban és.a.fõutakon dühöngõ õskáosztól. Tehén jobbról és balról, motoros dudál egyfolyában és ott pöfög az.ember fenekében. Riksa szembõl támad és közben mindenütt szar, hugy és szemét, a vörös bérelköpetekrõl nem is beszélve. Azért persze nagyon ott van ez a város, hihetetlen, hogy miluen lemezek, könyvek figyelnek mindenfelé (nem tudok többet venni, mert nem bírom el), és.oersze mint tudjuk az.északi klasszikus zene központja is. A legiszonyatosabb nyomor és.mocsok él itt a magasmûveltséggel és vallási fanatizmussal szimbiózisban. Amúgy példásnak mondható a vallási tolerancia úgy általában. Teljes békében él itt az összes vallás és filozófia képviselõje, de ezzel.semmi újat nem mondok. Ma kicsit hosszabban voltam a sarnathi jaina templomba, mert a twmplomot õrzõ jain manus látta, hogy minden ismertetôt elolvasok, ezért aztán el.kezdett oktatni jainizmusból, a buddhizmus és a jainimus különbségeit taglalta, az ahimsa elvét (nem ártani), meg az életvitelüket (napnyugta után nista evés, ezért a jain papok szép soványak, mutatta az ürge, nem mint a hinduk, csak hát én meg észrevettem a templomban egy rendesen elhízott papjuk fotóját. Erre csak vigyorgott) A jain papok egyébként anyaszült meztelenül járnak. Láttam fotót, ahol egyikük Indira.Gandhival találkozott a patlamentben, természtesen ott is totál meztelenül, ill. ahogy õk mondják, az ég volt a ruhája. A jain nõk nem járnak pucéran, de nem is jutnak a moksába. Számukra.a Gangesz nem.szent, éz a holttesteket nem égetik, hanem egyszerûen elássák (de temetõ nincs). Sarnathból hazafelé betértünk kedvenc éttermünkbe, a Sree-be és utána húztunk megnézni a puja szûkített kiadását. A megáradt folyó miatt egy utcával arrébb egy kis helyen, egyetlen pap mutatta beaz áldozatot a folyónak, semmi zene, semmi közös éneklés, szóval nagyon semmi volt az eredtihez képest. Átmentünk hat évvel ezekõtti szállásunkhoz, a kisebbik halottégetõhöz is, aholszintén szûkített kiadásban ment minden. Feljött az utcáig a sáros víz, a halottakat egy magasabb helyen égetik, ahogy a Manikarnika ghaton is, ahol éppen ezt a blogposztot írom. AHarishchandra ghat, a koábbi szállásunk azért sokkal durvább, nem is értem, hogy tudtunk abban az überrohadalomban létezni. Eredetileg azért mentünk oda, hogy az öcsémnek vegyünk helyben sodort barna cigiket, meg a Zsuzsa sógorának is jó lett volna, mert múltkor tetszett neki, de mikor kérdeztük, hogy ezt hol leehet kapni, mindig sejtelmesen mosolyogtak és mondták, hogy náluk nem. Tudni kell, hogy Varanasiban lehet kapni hasist, marihuánát, minden, aminek bang a neve, tartalnaz ilyesmit. A barna cigokrõl úgy tudjuk, hogy nem füvesek, A sejtelmes mosolyok miatt viszont bevillant, hogy mi van, ha nyomokban mégis van benne fû, mi meg kegállunk három napra Dohában. Ha ott elkapnak vele, akkor tutti börtön,.és örülhetünk, ha nemkaszabolják le nyilvánosan a fejünket, csak megússzuk egy életfogyttal. Szóval cigiügyileg visszalépünk asszem. Majd legközelebb, ha nem arab megálló beiktatásával megyünk haza... Holnap éjszakai vonattal húzunk utolsóelõtti állomásunkra, másik régi kedvencünkbe, Delhibe. Gabi, igyekszem elhutni a Connaught place-i patikába és veszek neked is sárga fosás elleni tablettát. Én ma is ittam lhassit, ettem mindenfélét, de - lekopogom - semmi gond. Gyomrom, mint tapló.