Shanghai az ellentétek városa

Eszméletlen jó hely Shanghai. Minden van benne és persze az ellenkezője is. Igazi élhető város annak ellenére, hogy kb 20 millióan lakják. Itt is vannak óriási távolságok, de nem akkorák, vagy legalábbis nem olyan sivárak, mint Pekingben. A város tereit jól tagolják a felhőkarcolók. Néhány jellegzetes darabhoz képest viszonylag könnyű a helyzet-meghatározás még egy olyan topának is, mint én vagyok.

A város egyik része űrközpont, ugyanakkor itt sétál a legtöbb pizsamás ember délutántól. Elképesztő, kiülnek pizsiben az utcára, vagy leugranak kicsit a közeli metrómegállóba. Vannak itt is igazi és műhoutongok, azzal a különbséggel, hogy itt az újonnan épített se lélektelen másolat. A közlekedés kicsivel drágább a pekinginél, de magyar viszonylatban még mindig nagyon olcsó. Mondták többen, hogy Shanghai drágább, mint Peking. Hát szerintem, ha ez igaz is, akkor sem lényegesen és nem is mindenben.

A People's squae nagy csomópontjának közelében laktunk. Azért a múlt idő, mert közben lerepültünk délre, Guillinbe, ahol egy éjszakát alszunk dormitoryban (fülemben mp3 szigetel), aztán megyünk tovább Yangshuoba megnézni a süveg alakú hegyeket. Na, de előbb vissza Shanghaiba (jaj, de tudtam volna még maradni, pont akkor kellett eljönni, mikor az ember kezdett volna egy kicsit ott élni - lehet, hogy vissza kell még oda menni?).

Alighogy becsekkoltunk a szállásunkra (Phoenix Hostel - mindenkinek ajánlani tudom, jó kis hippi hely a szobában wifivel, és még tiszta is, na meg full belvárosban van), rögtön bevágtuk magunkat a Sanghai Múzeumba, ahogy azt már írtam korábban, aztán jött a space látvány, a Bundról a túlparti felhőkarcolók látványa. Már akkor kifigyeltük magunknak Zsuzsával a sörnyitó alakú épületet, az eddig megépültek legmagasabbikát, amelyiknek legfelső szintjén, a 150-ediken végig lehet menni egy üveges részen, ahol a három emelettel lejjebb lévő alsó szint látszik, na meg nagy mélységben az utca. Elég zorró érzés ott ballagni. Mindenestre baromi nagy élmény. Ezt már Ferivel néztük meg, aki kedvünkért iderepült Xiamenből (respect és persze nagy-nagy köszönet), hogy két baromi jó napot töltsünk el. Nekünk legalábbis nagyon szuper volt ez a hétvége.

Souzou vagy hogy kell írni a kisvárost, igazán kihagyható lett volna, na jó, a 245-tel.közlekedő gyorsvasút miatt meg az adminisztrátor óriáskertje miatt nem volt azért rossz, na de a shanghai bolyongások kicsit felülírták a Kelet csöppet sem Velencéjének emlékét. Megnéztünk mindenféle galériákat, köztük egy Karl Lagerfeld-féle különös fotókiállítást a kis fekete kabátkáról, amit mindenféle híresség és kevésbé ismert arc felhúzott egy fotó erejéig. A modern anyag eltörpül az isztambulihoz képest. Az akvarellek és kalligráfiák viszont általában nagyon erősek, persze ebben a műfajban is lehet gagyival találkozni. A piacok és bazárok is baromi jók, leginkább a sikátorok miatt. Ilyen helyeken bóklásztunk hármasban (Totyiék különprogramot csináltak), aztán este bevágtuk magunkat az éjszakai életbe.

Feri az egyik bárban törzsvendég, oda mentünk először egyenesen, aztán másnap kerestünk egy olyat, ahol élőzene volt tavaly, de mára már holthelyét találtuk. Kicsit kísérleteztünk, hogy találjunk másikat, de végül maradtunk az előző napinál. A tulaj meghívott bennünket egy kör sörre, és mikor mentünk, kijött az utcára elbúcsúzni. Szóval nagyon jól sikerült a mini-osztálytalálkozó, amit majd Pécsen folytatunk természetesen. Ferinek hétfőn hajnalban indult a gépe, mi még délután 5-ig grasszálhattunk Shanghaiban. Megnéztük a Yuyuan kertet, ami a város egyik nevezetessége, igazi klasszikus kínai kertegyüttes. Nem lehet szavakkal leírni, hogy milyen csoda egy ilyen kínai kert. Most végre nem zárás előtt voltunk, nem kergetett a tatár, szóval rendesen kiélveztük azt a harmóniát, amit a kert árasztott ott Shanghai szívében, nem messze az űrbázisszerű városrésztől. Nem messze a parktól megtaláltuk a taoista templomot, ami nem volna akkora látványosság, ha nem kezdődött volna éppen istentisztelet. De jöttek a feketesipkás papok és papnövendékek, egyenesen a kamerám elé. Nem gondoltam korábban, hogy valaha is látok ilyen szertartást.

Aztán gyors kaja, és indulás a reptérre. A Pudong airport meg sem közelíti a pekingit, hiába, itt nem volt olimpia. Azért ez se kicsi, ha nem lenne egy csomó mozgójárda, tán még most is ott bóklásznánk. A reptérre már rutinos metróhasználóként könnyedén kilibbentünk. Letöltöttem a tabomra a metrótérképet, úgyhogy egy perc alatt megterveztük az utat, természetesen az utolsó szakaszon a 300-zal.tépő Maglev (Magnetic levitation) trainnel. Nem lehetett érzékelni az irtózatos sebességet, de 8 perc alatt kiröpített bennünket. A repülés elég nosztalgikus volt, mert a Shanghai airlinesnak pont olyan Boeing 737-ese volt, mint anno a Malévnek. A Maléven azért a kaja nem volt olyan gyér, min itt. Egy dobozkát kaptunk, benne egy kis üres zsömlével, egy mininápolyi, pár szem banánchips és néhány keksz, ennyi volt.... Nem is értem, hogy miért kérdezte a sztyuvi, hogy mi voltunk-e, akik vega kaját kértek. Miért, mi lett volna, ha mi? Mi mást hozott volna, mikor ebben sem volt hús? De ez megint olyan kérdés, amit itt nem érdemes vizsgálni, mivel ez az egész ország egy abszurd színház.

Na, alszom pár órát, mert mindjárt indulunk. Yangshuoba hajókirándulásra a süveg alakú hegyek övezte folyóra.

Yangshou, süvegalakú hegyek