Eszméletlen jó hely Shanghai. Minden van benne és persze az
ellenkezője is. Igazi élhető város annak ellenére, hogy kb 20 millióan lakják.
Itt is vannak óriási távolságok, de nem akkorák, vagy legalábbis nem olyan
sivárak, mint Pekingben. A város tereit jól tagolják a felhőkarcolók. Néhány
jellegzetes darabhoz képest viszonylag könnyű a helyzet-meghatározás még egy
olyan topának is, mint én vagyok.
A város egyik része űrközpont, ugyanakkor itt sétál a
legtöbb pizsamás ember délutántól. Elképesztő, kiülnek pizsiben az utcára, vagy
leugranak kicsit a közeli metrómegállóba. Vannak itt is igazi és műhoutongok,
azzal a különbséggel, hogy itt az újonnan épített se lélektelen másolat. A
közlekedés kicsivel drágább a pekinginél, de magyar viszonylatban még mindig
nagyon olcsó. Mondták többen, hogy Shanghai drágább, mint Peking. Hát
szerintem, ha ez igaz is, akkor sem lényegesen és nem is mindenben.
A People's squae nagy csomópontjának közelében laktunk.
Azért a múlt idő, mert közben lerepültünk délre, Guillinbe, ahol egy éjszakát
alszunk dormitoryban (fülemben mp3 szigetel), aztán megyünk tovább Yangshuoba
megnézni a süveg alakú hegyeket. Na, de előbb vissza Shanghaiba (jaj, de tudtam
volna még maradni, pont akkor kellett eljönni, mikor az ember kezdett volna egy
kicsit ott élni - lehet, hogy vissza kell még oda menni?).
Alighogy becsekkoltunk a szállásunkra (Phoenix Hostel -
mindenkinek ajánlani tudom, jó kis hippi hely a szobában wifivel, és még tiszta
is, na meg full belvárosban van), rögtön bevágtuk magunkat a Sanghai Múzeumba,
ahogy azt már írtam korábban, aztán jött a space látvány, a Bundról a túlparti
felhőkarcolók látványa. Már akkor kifigyeltük magunknak Zsuzsával a sörnyitó
alakú épületet, az eddig megépültek legmagasabbikát, amelyiknek legfelső
szintjén, a 150-ediken végig lehet menni egy üveges részen, ahol a három
emelettel lejjebb lévő alsó szint látszik, na meg nagy mélységben az utca. Elég
zorró érzés ott ballagni. Mindenestre baromi nagy élmény. Ezt már Ferivel
néztük meg, aki kedvünkért iderepült Xiamenből (respect és persze nagy-nagy
köszönet), hogy két baromi jó napot töltsünk el. Nekünk legalábbis nagyon
szuper volt ez a hétvége.
Souzou vagy hogy kell írni a kisvárost, igazán kihagyható
lett volna, na jó, a 245-tel.közlekedő gyorsvasút miatt meg az adminisztrátor
óriáskertje miatt nem volt azért rossz, na de a shanghai bolyongások kicsit
felülírták a Kelet csöppet sem Velencéjének emlékét. Megnéztünk mindenféle
galériákat, köztük egy Karl Lagerfeld-féle különös fotókiállítást a kis fekete
kabátkáról, amit mindenféle híresség és kevésbé ismert arc felhúzott egy fotó
erejéig. A modern anyag eltörpül az isztambulihoz képest. Az akvarellek és
kalligráfiák viszont általában nagyon erősek, persze ebben a műfajban is lehet
gagyival találkozni. A piacok és bazárok is baromi jók, leginkább a sikátorok
miatt. Ilyen helyeken bóklásztunk hármasban (Totyiék különprogramot csináltak),
aztán este bevágtuk magunkat az éjszakai életbe.
Feri az egyik bárban törzsvendég, oda mentünk először
egyenesen, aztán másnap kerestünk egy olyat, ahol élőzene volt tavaly, de mára
már holthelyét találtuk. Kicsit kísérleteztünk, hogy találjunk másikat, de
végül maradtunk az előző napinál. A tulaj meghívott bennünket egy kör sörre, és
mikor mentünk, kijött az utcára elbúcsúzni. Szóval nagyon jól sikerült a mini-osztálytalálkozó,
amit majd Pécsen folytatunk természetesen. Ferinek hétfőn hajnalban indult a
gépe, mi még délután 5-ig grasszálhattunk Shanghaiban. Megnéztük a Yuyuan
kertet, ami a város egyik nevezetessége, igazi klasszikus kínai kertegyüttes.
Nem lehet szavakkal leírni, hogy milyen csoda egy ilyen kínai kert. Most végre
nem zárás előtt voltunk, nem kergetett a tatár, szóval rendesen kiélveztük azt
a harmóniát, amit a kert árasztott ott Shanghai szívében, nem messze az űrbázisszerű
városrésztől. Nem messze a parktól megtaláltuk a taoista templomot, ami nem volna
akkora látványosság, ha nem kezdődött volna éppen istentisztelet. De jöttek a feketesipkás
papok és papnövendékek, egyenesen a kamerám elé. Nem gondoltam korábban, hogy
valaha is látok ilyen szertartást.
Aztán gyors kaja, és indulás a reptérre. A Pudong airport
meg sem közelíti a pekingit, hiába, itt nem volt olimpia. Azért ez se kicsi, ha
nem lenne egy csomó mozgójárda, tán még most is ott bóklásznánk. A reptérre már
rutinos metróhasználóként könnyedén kilibbentünk. Letöltöttem a tabomra a metrótérképet,
úgyhogy egy perc alatt megterveztük az utat, természetesen az utolsó szakaszon
a 300-zal.tépő Maglev (Magnetic levitation) trainnel. Nem lehetett érzékelni az
irtózatos sebességet, de 8 perc alatt kiröpített bennünket. A repülés elég
nosztalgikus volt, mert a Shanghai airlinesnak pont olyan Boeing 737-ese volt,
mint anno a Malévnek. A Maléven azért a kaja nem volt olyan gyér, min itt. Egy
dobozkát kaptunk, benne egy kis üres zsömlével, egy mininápolyi, pár szem
banánchips és néhány keksz, ennyi volt.... Nem is értem, hogy miért kérdezte a
sztyuvi, hogy mi voltunk-e, akik vega kaját kértek. Miért, mi lett volna, ha
mi? Mi mást hozott volna, mikor ebben sem volt hús? De ez megint olyan kérdés,
amit itt nem érdemes vizsgálni, mivel ez az egész ország egy abszurd színház.
4 megjegyzés:
Hahó, a szerkesztőben jobboldalon be tudjátok állítani a dátumot és akkor időrendben lesznek a bejegyzések. :)
(Nem mintha zavarna.)
Örülünk ennek így is :-)!
Kis kiigazitas: a Sornyito 100-ik emeleten setaltunk, ez felett van meg nehany szint. A jegy kerult 150 juanba. Nagyon szuper volt a hetvege. Setaltunk meg a Xintiandi kedves utcain, a Nanjing Dong lu zsufolt setaloutcan, megneztuk a Bund rusztikus epuleteit, koztuk a Piece hotelt belulrol is. Zsuzs megingathatatlan volt a rossz irany megvalasztasaban. A French Concession utcacskait is bejartuk. Sanghaj egy jo hely es sokat rohogtunk egyutt, mint a regi szep idokban.
Bizony, bizony, köszi a kiegészítést!
Megjegyzés küldése