siem Riep reloaded - utazási tudnivalók

Aki itt utazik, az totál ki vaan szolgáltatva. Mi a teemdõ., hogy csökkentsük a kockázatot? Elõször is kérdezzük meg, hogy hol szed fel és hol teszle a busz, egyáltalán hány busz visz a célig, milyen az a busz, kicsi vagy nagy, mikorra ér hova, ha határ is van közben, akkor hol tesznek le, hol vesznek fel, hogy intézõdik a vízum! ha van. Érdemes kérni másolatot a jegyrõl, merta buszos maffiózó primitív szemétládák általában elkérik az út elekén a jegyet. Ha nincs az irodának fénymásolója, akko kérni kell, hogy a faxon csiláljanak másoltot, és eközben érdemes taglalni, hogy ez azért van, mert eddig csak rossz tapasztalataid voltak. Volt rá példa, hogy ez hatott és meg akartak felelni az elvárásoknak. Amúgy nagyjából mindig hazudnak, ill.. egyszerûen félelmetesen pomtatlanok, ez ods-vissza igaz, tehát úgy is, hogy a megbeszélt idõ elõtt jönnek. Ez a ritkább persze és az a gyakoribb,hogy nekeed krll rájuk várni, nem.keveset, viszont sokat. Nasszóval, útközben megszemlélhettük a vidéki Kambodzsát, amire azért most is az indiai léptékû nyomor a jellemzö. Rizstermesztés, de nemcsak a rizs miatt, hanem ki tudja, milyen célból fenntartott nagy, mesterséges pocsolyák a házak elõtt. El tudom képzelni, micsoda szúnyoginvázió lehet esténkénkt. A házak többsége valójában pléhkunyhó, fû- és nádtetõvel. Általános szabadidôs elfoglaltság a tetvészés, ami azért elgondolkodtató, ha az ember netán azon tanakodik, hogy kissé tömött helijáraton is el lehet ugyanoda jutni, mint ún. VIP busszal. Ilyenkor csak reménykedhet az ember, hogy egyedül száll le a buszról és nem sokadmagával. Megérkeztünk Siem Riep countrysidera nyilván azért, hogy onnan még újabb dollárokért be kelljen tultukozni a városba. Mikor azegyik tuktukos horrorárának felét mondtam, az el kezdettröhögni. Na,én erre azonnal otthagytam és mondtam neki, hogy leléphet, mert nem szeretem, ha valaki röhög. Mindjárt akadt olcsó és jófej tuktukos. Másnapra is öt béreltút fel Angkorra. Akét évvel ezelõtti szállásunkra mentünk, ami meg is kaptunk a két évvel ezelõtti áron, ill. légkondival 10 dollárért (fejenként 1200 Ft-ért, ami nem nagy pénz, viszonta hely két év óta sokat pukkant. Már nem tiszta, nem kell az elõtérben levetni a csukát, és mintha két éve fel se nagyon söpörtek volna. A szép falépcsõ sokst kopott és a lépcsõ meletti tágasabb folyozószakasznak se látványilag, se szagilag nem tesz jót, hogy mocskos matracokon ott héderel a személyzet. Ennek ellenére két éjszakára kivettük a helyet. Azért figyelmeztettem õket, hogy nem ártana, ha ránéznének atripadvisorban lévõ gyalázatos értékelésükre. Elöször valami hátsó szobát akartak adni, mondván fullon vannak, de mikor mondtam nekik, hogy Ok akkor megyünk máshova,mindjárt lett szoba az elsõ emeleten. Siem Riep sokatfejlôdött bevásárlóközpontilag és wifiileg. A szálláson az elõtérben kiszanálták a gépeket, viszont minden szobában van wifi. Valamilyen ketyével érdemes tehát jönni, és ez egész Indokínára igaz. Sajnos a folyóparton megszüntették a helyes sétányt a padokkal, ahol kétéve nyelescsirkét ettünk. Helyette jópofa fahídï ível át a folyóparton túlnyúló bazárra, pontosabban nájtmárkecre. Jó dolgok is vannak itt, régi ópiumpipák, szobrok,olcsón eladó még mindig a történelem. Csakhogy mi hátizsákosok vagyunk és a nagyzsákom így is olyan, mint a kõ. A kaják kiválóak, szerintem jobban fõznek, mint a thaiok. Állati jô szaftos sültcsirkéket ettünk gombával meg egyéb zöldségekkel. Kambó továbbra is olcsóbb, mint Thaiföld. Az Angkor sör fél dollárba kerül. Kevesebb vagy kevésbé látszanak a kurvák, talán mintha az iszonyú, öreg fehér pedofil+kislányforma helyi erõ párosból is kevesebbet láttunk volna. "Gyerekek vagyunk, nem szexuális attrakciók" hirdeti már a határnál is egy kisfiúkat és kislányokat ábrázoló plakát pár telefonszámmal, hogy hol lehet jelenteni, ha valaki gyerekprostitúciót tapasztal. Több helyen vannak olyan felhívások angolul, ahol kérik, hogy a kedves külföldi vendég ne tehye le a határon a morális iránytûjét. Jó lenne, ha azok a helyiek se tennék ezt meg, akik ebböl a szörnyûy iparágból busásan élnek. Másnap egy napalatt átnéztük azt, amit kétéve 3 nap alatt, igaz, most nem bújtunk be minden lyukba, mert már tudtuk, mi van ott. Angkor Wat, Angkot Thom és Tha Phrom fölátványosságai voltak az étlapon. Most is Bayon a titokzatosan mosplygó arcokkal volt a király, ezt nem lehet megúnni. Angkor kben felér egy stepaerobik edzéssel, állandóan lépcsõre fel és le kell mászódni. Az idõjárás is viszonylag rendben volt. Itt mindennap esni szokott, most is így volt ez, viszont nem ömlött sokáig és utána még belefért pár látnivaló. Megkerestük a kétéve mesebelien gömbölyüre nyesett óriásfákat az egyik rom tetején. Mára igencsak megnõttek és már nem néznrk ki olyan meghökkentõen. Talán drágult valameyest a belépõ, egy napra 20 dollár fejenkêént. Annak ellenére, hogy mindenki helyben készült fotóval nyomtatott jegyet kap, marha flottul meg a millis turistaseregek kezelése. Szerintem ANgkor egy fontos bevételi forrása Kambodzsának. Na, lehet, hogy bedöglött a buszunk. Mindenesetre az aircon végre bekapcsolt. Meg lehettt itt fõni. A fotórôl jut is eszembe a kambói határ. Hát az beszarás, nemelég, hogy belépéskor és kilépéskor tenyér+ és hûvelykujjlenyomatot vesznek mindkét kézrôl, de bejövetkor még hõmérsékletet is mértek egy felénk tartott kûtyûvel. Aki lázas, a határ elõtt jóval jegelje be magát1 Még egy tanács a keleti országokba érkezôknek: új dollárbankjegyeket hozz, a kisebb címleteket hgyd meg Kambodzsáre! Ott gyakorlailag az a pénz, a riel csak fillérnek számít. Nagyon cii,hogy már napjaink, sõt óráink igencsak meg vannak számlálva, és hamarosan teleportálnak bennûnket a valóságba.