Ayutthaya, az utolsó kirándulás

Nem volt hely a Lamphu-ban. Egyáltalán, Bangkokra ki lehet tenni a megtelt táblát. A kajás-bazáros utcákban mozdulni se lehet, óriási a forgalom és amúgy minden amegszokott. Nem szaroztunk, bementünk a drága és idegesítõ hibákkal rendelkezõ Rambouttri Village-be. Most szerencsére nem pöcére nézõ szobát kaptunk, de ami nagyon idegesít, hogy az ígéret ellenére nem jön be az internet, így a lobbyban ülök. Most is itt rohaszt az orrom alá egy bunkó a cigijével és csípnek a szúnyokok. Ezért aztán nem szarakodnék a képfeltöltéssel, mivel holnap este indulunk már Mo-ra. Utolsó kirándulásom összefoglalója következik: Sukkothai volt Sziám elsō fōvárosa, Ayutthaya a második.A burmaiakkal folytatott rendszeres háborúzások következtèben erösen lerombolôdott. A várost elfoglalók egyik mániája volt a buddhaszobrok lefejezèse, így aztán itt is rengeteg fejetlen ès súlyosan megrongált szobrot találunk a romok közōtt. Ahogy Sulkothaiban, itt is tōbbnyire tèglával dolgoztak. Az épületeken keverednek a hindu és buddhista elemek. Legjobb szervezetten jōnni ide, mert a látnivalók nimcsenek egymáshoz kōzel. A szervezett kirándulásokat utálom, de ez egèsz elviselhetō volt. Ugyana guide angolja elèg fura volt, de azèrt lehetett èrteni ès csak egyszer fordult elō, hogy a csoportnsk rá kellett várni. Zsuzsà betelt a buddhákkal, ezért egyedül jōttem, ami az én tâjékozódókèpessègemmel elég kemèny feladat. Mármint, hogy találjam meg a buszunkat a sok egyforma kōzött, egyáltalán, hogy találjak oda, ahol a buszunk áll. Egy darabig nyomon tudom kõvetni a tōbbieket, a fiatal ès taplò orosz párocskát, az angolul beszèlō nyikhajpofát, akinek a thai barátnõje láthatóan másik kèt barátnöt hozott nsguhhal. De szerencsère sikerūlt èletben ès idöben megèrkezni úgyhogy már úton vagyok visszafelè. Tenapelōtt Tha Promban is egyedūl voltam. Na, ott nem voltam ilyen szerencsés . Kétszer is azon a kapun mentem ki, ahol beköttem., pedig a riksás a másiknál várt. Mondjuk másodszor már gyanûs volt, de csak nem találtam a kijáratot. Szerencsére találkoztam ismerõsökkel, angol és amerikai utitársakkal, akik kisakkozták térképpel az irányt. Csakhovy elég labirintusos az épületegyüttes, ûgyhogy nem volt könnyû tartani az irányt. A heltieknek annyira futka, hogy azt ismételgetik, hogy go ahead. Igenám, de nem mindig lehet egyenesen menni és akkor mi az ahead? Miután megérkeztem és elmentünk kajálni,találkoztunk az elsõ magyarokkal, egy párral, akik közül a nõnemû kolléganõ Mohácson. Vietnami volt évfolyamtársuk hívta meg õket.Bezzeg a milaoszi évfolyamtársaink felszívódtak anno. Na, megyek, mert szétcsípnek a szúnyogok. Malária, rulez....