Ha Long bay - nincsenek rá szavak

Mindenkinek tessék eljönni ide, mert ez egy csoda.Nemcsak fotón, konkrétan az, rögvalóságosan. Magyarul a leszálló sárkány öblének fordítandó és persze számos sárkányos történet fûzõdik hozzá. Este a hajónk fedélzetérõl egy nyugágyból írok. Mögöttem kínai utitársak alszanak -ezúttal totál intelligens arvokat fogtunk ki - a kanadai, holland, osztrák,német arcok pecáznak, a szemközti hajón megy még a brutál karaoke.Hallottam néhány orosz mozgalmi nótát vietnamiul vagy kinaiul elõadva, iszonyatos volt. A mi egyik kínai csajunk viszont a magyar tehetségkutatókat lepipáló módon énekelt tökéletes angol kiejtéssel valami írtó szar számot. Meg is tapsoltuk. Ha már így visszafelé haladok az idõben, akkor be kell számolnom arról, beugráltunk a tengerbe. Nekem marha magasnak tûnt,ezért fostam de nagyon,és már tök ciki volt a végén, hogy mindenki engem nógatott, hogy ugorjak már. Ez úgy van, hogy ilyenkor még szarabb. végül már kezdtem érezni, hogy ha most nem, akkor soha,és beléptem a vízbe. Azért tudott ütni, de ha az ember talpast ugrik, nem gáz. Volt egy német, mûugrásban járatos csaj, na ô ugrott érdekeseket. Na, de itt nem ez a lényeg, hanem, hogy táj van kérem, táj de nagyon. A kisebb és nagyobb süvegalakú szigetek és sziklák között úszott lassan, méltóságteljesen a hajónk, amire nem kevés pénzért, koponyánként 79 dollárért fizettünk be, ami itt azért elég durva összeg, jóllehet, Vietnam drágább, mint Laosz,de azért nem éri el a thaiföldi árszínvonalat. Ne is érje, mert pénzünk eléggé fogy. Szerencsére tudok kivenni a falból. Tegnap is vettem fel 2 millió dongot, ami 4 db 500000-essel meg is volt oldva. Kicsit azért ráparáztam a pénzfelvételre, fõleg, hogy egy köteg pénzt vártam. Nem tudom,hogy a magas részvételi díj, vagy hogy mi vagyunk itt a korelnökök, vagy hogy mondtam a szálláson, hogy mennyire tele van a net a horror utazásszervezõkrõl szóló tõrténetekkel,akiket nem zavar a szar szolgáltatásért járó reklamáció, mivel dõlnek az utasok utána is. Nyugtával dicsérjük azért Buddhát., de tény,hogy eddig viszonylag szerencsések voltunk. Na, végre abbafejezték az orditozást. Nasszóval, idõben felszedtek bennünket a szálláson és rendes busszal nem tömegnyomorban vittek a halongi elosztóhoz,ahol kb. 23-an kerültünk egy nagy fehér hajóra. Nem értettük,hogy miért hívott oda bennünket a guide a kapitányhoz, aki vietnami veteránnak nézett ki katonai deklijében.Azt hittük, hogy mi külön megyünk,de nem, végül ugyanoda vagoníroztak be bennünket, mint a buszos társakat. Mi kaptuk viszont az emeleten lévõ, messze legjobb szobát, ezt külön közölte velünk a guide,aki az egész program alatt folyamatosan érdeklõdött, hogy elégedettek vagyunk-e Azok voltunk egy kivétellel,a James Bond sziklához csónakkal közelmenés és az üregben fürdés extrahorror áron a helyiektõl megvehetô. Ráadásul azt ígéték viszont, hogy az italon kívül kívül minden benne van az árban. Na, meg együtt vagyunk a két éjjel Halongon alvósokkal. Míg õk kajakoztak,merthogy mi, az egyéjszakások másnap fogunk,szôval mi a vizreépített halászstandon vagy a hajônkon ejtõztünk.Végülis nem volt rossz a fedélzeten dögleni és fotózni meg filmezni a tájat, ami elképesztõ. Teszek fel, ha tudok, fotókat,amiket a tablettel követtem el, ezért elég ócskák, de majd töltögetek fotókat és videókat, amelyeket a célszerszámokkal gyártottam. Több mint 3 órát jöttünk Hanoiból. útközben toszkán tájakra emlêkeztetõ helyeken mentünk keresztlül. A házakat viszont csak elõl vakolják és festik be, kétoldalt ott vigyorog a puszta beton. A hajóra érkezés után ebéd következett. Elõször sajnáltuk, hogy a holland, kanadai ésangol daliákhoz ültünk,mondván, hogy nem jut nekünk elég kaja,ezért a vékony kínaiak jobbak lettek volna, de mint kiderült,társaink egyáltalán nem ettek sokat a fõként zöldségekbõl és tengeri herkentyûkbõl álló kajákból, fõként hozzánk képest nem. Ebéd után ahogy attól tartottam is, jött a barlangozás, de nem volt vészes,mert nem kellett sokat kutyagolni, sõt alig valami. Acseppkõbarlang gyönyörû, csak ne lenne giccsesre világítva szines fényekkel és ne kéne folyamatosan hallgatni a kissé imbecil mosolyú guide meséjét,. hogy az egyes sziklákba miket láttak bele.Volt itt minden,sárkány, Rómeoésjulia,elefánt, szerencsehozó tenõs és mellnagyobbító nõimellalakú képzõdmény, ami a nagyobb mellre gyúrók fogdostak. Én nem nyültam hozzá. A barlang az aggteleki legtàgasabbra hasonlït vagy jobb annál.. Ejtõzés után törtênt az úszás Ha Long öböl meleg,àlátszatlan zöld, vizêben,na meg a beugrálás háromszor. Holnap kajakozás lesz meg öbölnézês aztán tépés haza Hanoiba, mert estére jegyünk van a vizi bábszinházba. Még nem írtam, hogy útközben ide, átmentünk a Vörös folyón, ami hatalmas, szemben az eddig várakozás alatt teljesített Mekonggal. Bár ez utóbbival találkozni fogink még Saigonba,ill. miket beszélek, Ho Shi Minh Cityben. Elcsendesedett közben a hajó, már a világutazó kanadai gyerek meséit se hallani, a csillagok szépen látszanak, nincs hõség, sötét viszont van, jó itt feküdni a fedélzeten az enyhe,tenger - és halszagú szellôben. Joggal lehet irigykedni. Zsuzsa már rég eltette magát holnapra a légkondis kajütben, az elnöki lakosztályban, ahol aranyszínû damaszt a körpanorámás ablakunkon a függöny, kinaias szvasztikás díszítêsû a fal meg a plafon, de majd inlább teszek fel képet róla. Eszternek üzenem, hogy megkérdeztem a kínai utitársakat a falun dafáról. Azt mondta az egyik überértelmes, a tibeti határ közelében lakó lány, hogy úgy tudja, a pártban attól tartottak, hogy Li mesternek politikai ambíciói vannak és ezért tiltották be a dolgot, tudott a bebörtönzésekrõl és a gyakorlók meggyilkolására se mondta, hogy kacsa,végül elárulta, hogy az ismeretségi körében is voltak vagy vannak is tán falun dafa gyakorlók.Õ is nagy baromságnak tartja a tiltást, és szerintem összeségében nincs oda a KKP-ért. Az azért bíztató, hogy nem mindenki sötét ott se és vannak ilyen tanult, normális fiatalok,mint ezek az utitársak. Na, megyek kicsit aludni, mert hajnalban szeretném látni a halongos napfelketét. A naplemente nemvolt semmi különös. A tablet fényénél botorkálok le a kajütbe. Remélem, nem bukok orra és senkit nem taposok össze. Vannak, akik itt fenn alszanak, még az is lehet, hogy én is visszajövök. Na, már Halong cityben írok egy teraszon, ahol várjuk jóideje a buszt, ami visz bennünket Hanoiba. Nem tudjuk, hol van az emberünk és már nógat a Zsuzsa, intézkedjek. Korán keltem napfelketét nézni, de nem volt semmi külõnös, a nap nem látszott viszont lassan világos lett és a sárkányfogak állati szép formájukat mutatták, ahogy mindig. Kicsit visszafeküdtem a légkondiba de negyed negyed 8-kor már kelni kellett. Reggeli, majd kajakozás volt az étlapon. majd pedig ebéd.már 11-kor, mert hogy délben már kikötöttünk és hosszas várakozás után húzunk vissza egy tömött minibuszon Hanoiba. A sofõr melletti ülésen ülök, mint nagydarab ejrópai példány, aki még öreg is meg nem vág jópofát ahhoz, hogy pótüléseket akarnak nyitogatni. Szóval most nekem van a legjobb helyem, azt hiszem, lassan átveszem a kormányt is. Olyan meleg van kint, hogy az ember szemgolyója is izzadni tud. A gondolatok itt szétesnek, az ember szomjazó, együgyû nedves masszává alakul át. Elhayároztam, hogy valami testedzésbe kezdek, mert ez borzalom, hogy az ember nemcsak nagydarab, mêg ügyetlen is. A kis keleti kajakot majdnem stílfûrésszel kellett levágni rólam, már azon gondolkodtam, hogy maradék életemben kajakban maradok, csak a lánaimnak kellett volna lyukat vágni. Sokat mászunk meg lépünk magasakat ezen az úton és ebben se vagyok ügyes Ahogy írok, patakokban foluik rólam az izzadság, mert itt elõl nem érezni a légkondit, a szélvédõn ketesztül viszont támad a Nap. Itt keleten mindig indiaszagom les egy idö után. Ez egy otthon sohase êrzett édeskês bûz, ami egy óvatlan pill anatban átvált irtózatos , hánhtató hajlêktalanszagba. Miluen szaguk lehet a helyi nõknek, akik kapucnis, hosszúujjú, sõt kézfejet is fedõ dzsekiben és maszlban nyomják, nehogy barnák legyenek, mert itt a fehér bõr a szép. Jó, tudom, nekik kevesebb izzadságmirivyük van, xe akkor is. közben hátul Zsuzsa egy miniatür pótszéken szenved. Keleti utitársainkkal lettünk bezsuppolva. Nagyon bírom a három kis okostojás kínai csajt. Mindhárman angoltanárok és beszélnek is nem középiskolásfokon. Õk is Huebe mennek eztán, csak mi egy nappal késõbb, de van esély rá, hogy összefutunk velük. A többiek is jófejek voltak mind.A világfájdalmas nyávogó hangon éneklõ és gitározó kanadai fiú külön érdekesség volt egy darabig, de csak egy darabig, mert azért õ nem egy Neil Young. Minden fiatal fickó tudott a Sziget-rõl, tán már voltak is ott. Hiába. Mo új nevezetessége ez a rendezvénysorozat. Õsszeségében király volt a Ha.Long, de mindenkit óva intek a túl olcsó megoldásoktól, mert annyira szép a hely, hogy fontos, hogy az ember minêl kevesebbet bosszankdjon. Így is nagyon iparszerû az egész, a vêgén már úgy osztják el az embert a buszokba, mint a krumplit. Jó lenne.., ha itt is lehetne önállóan hajózgatni, mint a festõi Aleppeyben, de hát az India, ez meg Vietnam, és a világ talán leghíresebb tengeröble.