Hue

Hue-be érkeztünk, amit itt Hüének mondanak. Nem hülyeség idejönni annak, aki kicsit szeretné elképzelni a középkori de akár a 20.század eleji távolkeleti életet verset író, kistóba nyúló faházikóban elmélkedõ uralkodóval, udvartartással, eunuchokkal és más érdekességekkel. Hanoiból kêzrõl kézre adtak bennünket. A társszállodában vagyunk, annak is már megint az úri lakosztályában a legfölsõ emeleten., ahol még városra nézõ terasz is van. A szobában saját számítógép, kár, hogy a net az igérgetésekkel ellentétben nem mûkszik rajta, pedig már örültem, hogy rendes billentyûzetem lesz. 15 dolcsira lealkudtam ezt a szállást és most sajnálom, hogy itt kell hagyni, de kezd szorítani az idõ. A busznál már vártak, úgyhogy a büdös zötyögésbõl átmenet nélkül pottyantunk a luxusba. Nem volt nehéz. Gyorsan megterveztük az utat, elõször a Citadellát akartuk megnézni, az uralkodók régi központját, amit sajnos az amerikai B 52-esek is alakítgattak nem éppen a javára, de máshogy alakultak adolgok. Eleve skioeltük a hotelünk 50 dolláros ajánlatát, hogy mindenhova elvisznek és kajáltatnak. Végülis megoldottuk majdnema feléért. Találtunk a Parfüm folyô (ami mellesleg szélesebb,mint Laoszban a Mekong) partján egy kis motoroshajót,amit kibéreltünk 4 órára és minden fontos romhoz elvitettük magunkat. A legérdekesebbek az uralkodói temetkezési helyek, és hozzájuk tartozó épületek. Itt minden ódon eredetiségében nézhetõ meg, túlzottan is eredtien, mert ha nem történik számottevõ restaurálás,akkor a gyönyörû házakból térdigérõ romok lesznek.

Ízlés, visszafogottság és természetbe illeszkedés jellemzi ezeket a helyeket. Ha lesz valahol nem kétpercenként megszakadó net, akkor töltök fel képeket a fényképezõrõl,mert a marha nagy fényben képtelenség volt a szar zoommal rendelkezõ tablettel normálisan fotózni. Márpedig errõl lehet viszonylag könnyen képet tölteni, mivel ezen nem tudok bütykölni átméretezéssel és hasonlókkal. Nasszóval, a város maga nem egy nagy szám, persze érdekes egy vidéki vietnami város életébe is bepillantani, ahol ráadásul kevés pénzért óriás adag tésztás kajákat lehet enni mégpedig finomakat. Megnéztük az egyik pagodát, három sírhelyet a hozzájuk tartozó objektunokkal és a Citadellát. Haxafelé többször eltévedtünk, ezáltal az egész várost bejártuk. Megyekintettük a helyi külszini karateiskolát,játszótereket. katolikus templomot, pártházat, bíróságot, hidakat,folyókat mert van minimum még egy az illatoson kívül. Lenyûgözõ volt a középkori Hue, amibõl nem értem, hogy miért csak a legjellegtelenebb citadella tartozik a világörökségek közé. Elképesztõ faragások, mintázarok, házformák,kertek,kistavak, erdõk, na, de majd képekben... Holnap ill. már ma nyomulunk vonattal Danangba és onnan a tengerpartra. Már ideje lábat áztatni,mert ilyen napkiütésem, egybefüggõ csípõs felmaródások a teljes lábszáramon még a legbrutálabb indiai kalandozásokkor se voltak. Ezt pedig a krémezésen kívül atengervíz gyógyítja. Egésznap gyilkos a napsütés és napon szerintem bõven verjük a 45 fokot.Otthon iluen hõség nem tud lenni a legbrutálabb kánikulában sem. Gyakorlaitag már a zuhany alatt is izzadni kezd az ember, és ha nincs légkondi, szárazra törölközni lehetetlen. Itt szerencsére van, így lehet az izzadságtól szétcsípett lábakat ápolni.