Pangong tso - mar megint felemas tortenet

Reggel ahogy a "fonokunk" a trekkinges irodaban nyomatekosan kerte, hajnali 5,55-kor kialltunk a szallasunk ele, merthogy ott vettek volna fel bennunket. De csak volna. Ha ott lettek volna. Viszont nem volt ott egz arva lelek se, de a nem messze levo irodanal se. Egy darabig ott tenferegtem, a Zsuzsa maradt a szallasnal, en meg hol az irodahoz, hol a nem messsze levo parkolohoz, hol a Zsuzsahoz mentem a szallas ele, hatha feltunik vegre a dzsipunk, de csak nem jott. Erre fogtam magam, es felhivtam a szamlankon levo szamot, hallottam az oreg ladakhi hangjat, aki kben ugy nez ki, mint Winnetou nagypapaja, indian fejen hatul hosszu copffal. Beszolt, hogy OKOK, mingya megyunk, ne addogjatok. De mi nemcsak hogy aggodtunk, hanem mergesek is voltunk, mert mi a turonak keltunk fel hajnalok hajnalan, ha ott toporgunk a hidegben. Merthogy itt hajnalban eleg kemenyen hideg van meg, hiszen 3500-on vagyunk a hegyek kozott. Na, egyszerre feltunt egy allati bamba fiatal indiai alak egy csokor baromi draga fenykepezogeppel a nyakaban. O is velunk jon, mondta, es egyutt vartuk, hogy tortenjen valami. Ezt o utolag letagadta, mikor mentem vissza reklamalni osztrak utitarsunkkal egyutt az irodaba. Na, de hopgy sorban haladjak, szoval vegre megjott egy nem nagyon uj, de azert meg elviselheto dzsip egy taho soforrel. El kezdtek szervezni, mert fingjuk se volt, hogy kiket is visznek voltakeppen. Nem ertettek, hogy hol az engedleyunk. Mondtam nekik, hogy szerencsejukre azt mar egy masik iroda elintezte, mert az o fonokuk ezt is elfelejtette, mint ahogy azt is hogy szoljon, hogy kesni fog egy orat a dzsipunk. En kerdeztem ra, hogy mi lesz a masik europaival, akit fel kene szedni, mert ugy tudjuk, o is jon velunk. Kesobb az osztrak kollega, merthogy nyugdijas tanar volt az oregur, aki jott velunk, elmondta, hogy o is csak vart, es vart, mire vegul felhivta oket, es neki is igergettek, hogy minnya gyunnek. Az osztrak nem volt hajlando beszallni az autoba, mert csak hatul volt mar hely. Az indiai kocsog ult elol, mi kozepen, es hatul volt csak hely. Mondta a magaet az oreg, hogy neki rendes autot igertek, nem ilyen regi roncsot, es hogy elol ulhet, mert fotozni akar, es a hata is eleg rossz. Na, vegre az indiai hatrament, mert kulonben meg most is ott allnank. Kiderult, hogy az osztrak es az indiai nagy fotosok, az idnai mutatta is a sajat kiadasu konyvet. Annyi fotoscucc volt nalunk, hogy annak arabol Mo-on lakast lehetne venni. Mikor latta az osztrak, hogy az indiainak jobb cucca van, mint neki, el kezdett vele bratyizni, pedig egy felfujt holyag volt, a kepei meg giccsek. Kerdezes nelkul gyujtott ra, allandoan leallitotta a kocsit, pedig tudta, hogy a Pangong totol idoben el kell jonni, ha nem akarjuk a fogunkat otthagyni az uton. Pontosabban, o ezt tudta, mi akkor meg nem. Na igy, sok megallassal haladtunk a baromi szep, ugyanakkor nagyon veszelyes uton. Komplett vizeseseken kotrodtunk at, mint valami naszad. Oldalt hofalak, a volgyben lent hihetetlen zoldek es sargak, az utobbiak gondolom, repcemezok. Fent minden havas, az eg hihetetlen kek es nap allatmodra sut. A kocsik csuszkaltak a vizen es a koveken, voltak beszorult kocsik, meg szembejovok allandoan, ahogy kell. Ezt igazabol csak kepeken es videon tudom szerintem bemutatni. A sofor egyfolytaban lokte az indiai konnyuzenet, amit mar annyira utaltam, hogy ereztem, hogy ha nem teszek a fulembe mas zenet, ez az indiai tinglitangli kihozza belolem az allatot. Igy aztan sajat mjuzikra kapcsoltam, es elveztem a dulongeles kozepette a fantasztikus utat. A Zsuzsa mar nagyon kivan a magassagtol es a dzsipelgetestol, na meg tan az allando eletveszelytol is, bar szerintem ez utobbit mar megszokta. At kellett mennunk egy hagon, ami 5360 meter magasan van, ugyhogy a Kardung ennel biztosan magasabb. Vegre, 6 oras ut utan feltunt a Pangong to, ami valami hihetetlenul kek. Ha felteszek fotokat, azt hiszem, mindenki azt fogja gondolni, hogy meg van manipulalva a kep, pedig nem. Egy holdbeli, abszolut kopar hegyes tajat kell elkepzelni, dobbenewt formakkal es hosapkas hegyekkel, es koztuk a to, amelyben sofelszigetek figyelnek befele. Siralyok uszkalnak a tavon, a franc tudja, mit esznek ezek. Na, mi se ettunk, mert a mokaskedvu sofor bemondta, hogy van kb. masfel orank, mert vissza kell menni, mielott lemegy a nap, mert akkor ezerrel fognak befagyni a vizfolyasok (ertsd: zuhatagok) az uton es akkor nekunk nyekk. Na, ezen nagyon beragtam, mert miattuk indultunk kesobb. Meg is mondtam persze, de semmit se lehetett tenni. Ott bosszankodni nem volt kedvem, mert akkor az a keves is elszall, ami az egeszben a jo, a to latvanya. De elhataroztam es meg is tettem, hogy minden lenyeges, nemezetkozi internetes forumban legyalazom oket. Egysoval, asszem lattunk mindent, de nagyon keveset voltunk ott, es mivel 6-7 ora az ut oda es ugyanannyi vissza, hat ez nem volt igy valahogy rendben. MIkor vissaertunk szetrazva, bementunk egyutt az irodaba, ahol eloadtuk az osztrakkal, hogy ez igy nem volt rendben. Az indiai kis mocsok utitarsunk azt hazudta, hogy idoben ott voltak, meg meg egy masik ismeretlen ficko is eloadta, hogy o is az irodanal volt, Na, ezen mar vegleg kiakadtam. Az indian pofa erre azt mondta, hogy ha akarjuk , visszaadja a penzunket, Mondtam neki, hogy ez a legkeveseb. Erre el kezdet bennunket varakoztatni, telefonalgatott, meg mindent csinalt. Na akkor az osztak megkerdezte, hogy vegre foglalkozni fog-e velunk. Mire o, hogy mar vegzett velunk, hacsak nem kerjuk vissza a penzt. Erre en hangos Yes-szel valaszoltam, mire ledellazta a lovet. Erre kijott az egyik haverja es el kezdett velem kiabalni, hogy miert kertem vissza a penzt. Odavagtam neki, hogy kerdezze meg a haverjatol, es kinetunk. A Zsuzsa hallotta meg, hogy lebeggarozott bennunket. De ki nem szarja le az ilyen nyomorult hulyeket. Lefotoztam a butikjat, hogy feltegyek az indiamike-ra.
Az ostrak mondott egy erdekeset: 2003-ban az osztrak kormany adott egy lehetoseget az 50 even felulieknek, hogy ha akarnak, elmehetnek nyugdijba, hogy igy adjanak lehetoseget az allastalan fiataloknak. O is elt ezzel a lehetoseggel, mint sok ezren meg. A kormany nem szamitott erre, azt hittek csak parszaz ember huz el nyugdijba, de nem igy lett. Milyen jo lenne, nalunk is egy ilyen intezkedes. Fogom javasolni.
Leszamitva a bosszusagokat, amikre itt mindenki csak azt mondja, hogy this is India, mi pedig a viccet idezzuk, hogy mindjart elmondjuk sajat szavainkkal, mint Joska bacsi a kertjebe leszallt ufot, szoval mindezt leszamitva, erdekes igy utazni, foleg valtogatott utiutarsakkal. Ilyenek is tortennek peldaul, hogy a lengyelek kozul a Jagello Egyetemen dolgozonak mondtam, hogy milyen jo volt anno a Stu szinhaz (80as evek eleje) es ott lattam a Mester es Margaritat. Mire o, hogy most is megvan a Stu Szinhaz, es megint szinrevittek a mester es Margaritat es mielott eljott, irt rola cikket. Szoval kicsi a vilag.
Az viszont egyre jobban lejon, hogy itt masok a moralis iratlan szabalyok. Az, hogy idonkent egymasnak esnek, es pufolessel inteznek el dolgokat, tok megszokott, meg a hazudozas se all tavol toluk. Na, befejezem, mert nincs aram mindjart, aztan nezhetek.

És akkor végre a fotók: 

repceföld

ez is..

ugyanez más szögből

kicsit magasan

ez már nagyon Tibet

és egyszercsak bevillant a tó...

holdbéli táj 

tiszának tűnő víz

a szemközti hegyek már Kínához tartoznak

az íze és állaga alapján ez só

Toi toi a Changla hágónál

hindu templom 5300-on 

középen az osztrák kolléga

Zsuzsa a hóban

velük nem érdemes üzletet kötni