Kargilban vesztegelunk, de talan csak holnap hajnalig

Jelentem, megusztuk Sringart, igaz, meg nem ertuk el Leh-et.
Az ugy volt, hogy felhivtuk a kocsog lakohajosunkat, hogy jojjon ertunk, mert ugye ra voltunk szorulva, hogy csonakon elvigyen bennunket a lakohajoig. A netcafebol hivtuk fel, ahol a multkori blogot irtam. Erre azt valaszolta, hogy o csak oda megy, ahol kitett bennunket, csak nyugodtan bukdacsoljunk oda a toksotetben. Szegenyke nem tudott kibaltazni velunk, mert egyreszt mindig ragadnak rank helyi erok, akik nana, hogy odakisernek a kert helyre, masreszt, kivalo a telefonomon a ledes lampa, vilagit, mint csillar. Viszont akkor vegleg eldontottuk, hogy masnap kicsekkolunk, es kikoltozunk a partra, hogy konnyebben talaljunk valami jarganyt, ami elvisz bennunket Ladakhba. Ez igy is lett. Masnap beszoltunk, hogy megyunk. A lakohajos bunko ki se jott a kuckojabol, foleg, hogy a szolgaja, akik hozott-vitt bennunket, nyilvan jelentett, hogy azt mondtuk, hogy a gazdaja vagy sotet, vagy hazudos, mert azon az uton, amire azt mondta, hogy le van zarva, es amit rogton kiszurtam, hogy meg nincs is Old Sringarban, no meg embereket is lattunk rajta, szoval, hogy az igenis jarhato, minden nyitva van, na meg hogy onnan be lehet menni oda is, ahol a katonak orkodnek, ezt egyenesen toluk kerdztuk meg, es nem igaz az sem, hogy az allami budzpalyaudvar ne lenne elerheto. Na, mikor vegre elhuztunk tavi bortonunkbol, becsekkoltunk egy kinti szallasra, es nekivagtunk buszt vagy dzsipet nezni. Akkora mazlink volt, hogy azt kell, hogy mondjam, hogy meg ide is elert a nepali aldas, mert osszefutottunk harom feheremberrel, akik szinten huztak volna el. Igy hogy oten voltunk, eselyesek lettunk egy dzsipre, amirol megtudtuk, hogy barmikor indulhat, csak vasarloero kerdese az egesz, es feher szahiboknak szabad az ut is. Reggel meg kora delutan vannak dugok a kozeli Sonamarg-i zarandoklat miatt (ez a Yatra), de kulonben mehetunk szabadon ki a varosbol. Az volt csak kar, hogy utitarsaink csak Kargilig mentek, nem Leh-ig. Kargil feluton van. Itt volt 1999-ben egy eleg nagy csata, es meg most sincs teljes nyugi a pakisztani hatar kozelsege miatt. Korabban eleg sok buszt megtamadtak az uton. At is mentunk Tiger Hill-en, ahol a legnagyobb gazok voltak. Na, mindegy, gondoltuk, legalabb Sringarbol eltununk, amig lehet, mert barmikor lezarhatjak az utakat, es a bennrekedesnel jobb egy kis kargili tenferges. Onnan csak eljutunk tovabb valahogy.
Igy megalakult kis nemzetkozi csapatunk, es kozosen kifizettuk a nem keves, 4500 rupias dzsipet, ami zsiruj volt es kenyelmes, merthogy mas mar nem szallt be. Utitarsaink nagyon jopofa arcok voltak: egy mindig tatott szaju, ezert fogyatekosnak kinezo fiatal ficko Svajcbol, Marius, aki mint kiderult, egyaltalan nem hulye, csak orult. PHD-jet irja a Bern-i egyetemen a kargili dialektusbol (megigerte, hogy ha kesz lesz, elkuldi). Mivel svajci, eleve beszel par nyelvet, ugy mint nemetul, franciaul, olaszul es angolul, no meg tud, tibetiul, hindiul tan beszeli az urdut is, no meg a tibetinek azt a ladakhi valtozatat, amelyet Kargilban beszelnek. Ez egy igen osi valtozata a tibetinek, ezert eredekes tudomanyos szempontbol. Vicces, hogy a lakossag itt javareszt muszlim, megpedig siita (mindenutt Khomeini fotok emlekeztetnek erre), megis egy igen osi tibeti nyelvjarast hasznalnak, pedig hat Tibetre igencsak a buddhizmus jellemzo. Nem messze van persze Pakisztan, ez igaz. Tibeties arcok muszlim kornyezetben. A nok muszlim modon bebugyolalva, a fazonok egy reszenek a jellegzetes tokfedo a fejen, es mecsetek, gompak viszont nincsenek. Na, de megint elorerohanok (uhh, kozben elszallt a net, de nem sok veszett el szerencsere). Masik ket utitarsunk, egy kozepkoru ferfi es no, eredetileg csehek, valamikor a 80-as evekben leptek le Ausztraliaba. A no pek, a fazon valami elektronikai dologgal foglalkozik, de eppen eladtak mindent, es honapok ota utaznak. Open jegyuk van, nem kergeti oket a tatar, most konkretan Zanszkarba igyekeznek, ami leginkabb teherautoval, stoppolni kell ezeket, es lovon vagy oszveren kozelitheto meg. Evek ota utagatnak mindenfele, leginkabb Azsiaba, de jartak mar Csehorszagban is, miota leleptek onnan, meg szerte Europaban. Nana, hogy agyonnosztalgiaztuk magunkat a regi Praga urugyen, meg megdumaltunk minden kozos elmenyt. Jo kis multilingualis tarsasag voltunk. Marius hindiul beszelt a kasmiri taxissal, velem nemetul, a tobbiekkel, angolul, mi a csehekkel angolul, a csehek meg mi persze magunk kozt az anyanyelvunkon. A dzsipet Ivan valasztotta ki, aki oreg hippi formaju, hosszu osz haja copfban, es baromira reszletesen es nagy nyugalommal, de lerazhatatlanul faggatta a helyi eroket. Jobb volt igy egyutt atmenni a katonai checkpointon is, foleg, hogy a katonak kicsit tul sokszor mondtak, hogy no problem. Ja, azert volt rajtuk, golyoallo melleny es nagy dog puskak. Az utcak kihaltak voltak, ahogy mentunk a dzsippalyaudvar fele, es a boltok is zarva, de mikor odaertunk, lattuk, hogy a redony nem volt teljesen lehuzva, es a resen keresztul tudunk venni hideg vizet. Az alkudozas utan egy ora mulva indultunk is. Nem tudtuk igy kihasznalni uj szallasunkat, ami 300 rupiaert igen franko volt. Csicsas, de tiszta, es volt benne hideg-meleg zuhany, na meg egy olyan foszer, akit egy dan no tartott ki halalaig, es utana rahagyta a penzet (ebbol lett a panzio). Csak annyi idonk volt, hogy ezt a sztorit levagja nekunk a nehai selyemfiu, aki biztositott bennunket arrol, hogy az oreg dan nonek (aki szerinte kisertetiesen hasonlitott a Zsuzsara, hahaha) halalaig gondjat viselte, mindig masszirozta, ha kellett, es elfaradt vele mindenfele Europaban.

reggelink a lakóhajón

itt még rabságban 

Ugye, mennyire baromira hasonlít Zsuzsára a halott dán nő mikor még élt? 

pékség (nagyon jó kenyeret sütöttek)

Sonamarg a zarándokok sátraival 

tiszta Svájc (ill. annyira nem tiszta) 

recycling

kashmiri hegyek 

keskeny, szakadékos utakon...

Marius a Zoji-La hágónál 

az a fószer hátulról az Ivan 

középen a sofőrünk, a sápadtarcú Iván jobbszéln

gleccser 

kis csapatunk (kivéve a fotót készítő Marius) 

itt már Marius is látható

elég gleccseres az út

Ivan érdeklődik

Drass (itt alig több, mint 10 éve nagy csaták voltak: http://en.wikipedia.org/wiki/Kargil_War)

szerény szállás Kargilban

kívülről tök jó a szállásunk

Kargil: 

Mikor hagytuk elfele Srinagart, sajnos az nekunk inkabb megkonnyebbules volt, semmint banat, a politikai helyzet, na meg a sok taplo miatt, akik azt a teruletet lakjak. Atmentunk azon a helyen, ahol nemreg az egyik kiskorut agyonlottek. Ott 20 meterenkent alltak a katonak. Neha beneztek az autonkba, de latva a sok sapadtarcut, mindig tovabb lettunk engedve. Parszor azert Kashmirban tartozkodasunk alatt ki kellett tolteni mindenfele ostoba nyomtatvanyt, igy az uton is, de ez a legkevesebb.
At kellett kelnunk a Zoji-La hagon, merthogy utba esett, es a Himalajaban ezeket nem igen lehet kikerulni, mivel nincs tobb ut. Majd ha vegre lesznek fotok meg videok (szerintem csak otthonrol feltoltve), lehet latni, hogy mirol van szo. Addig is probalom leirni. Mentunk, mendegeltunk jo uton, egyszercsak lettek oriasi, hofodte hegyek korben, nekunk is belogott a jeges ho az utra, es lattuk a kivalo zarandokhelyet is, a fent emlitetett, ahova gazdagek nem am gyalog mennek fel, hanem helikopterrel. En Shiva helyeben azert lehet, hogy lecsapnam ezeket egy oriasi legycsapoval. Mentunk a szerpentinen felfele, az ut egyre keskenyedett, egyre zotyogosebb lett, es korlat az persze nincs arrafele, csak marha mely szakadek. Drukkolni kell, hogy a kocsi elferjen az uton, mikozben allandoan jonnek szemben is. A mi soforunk, egy srinagari humorherold, vigyorgott egyfolytaban, es kozben dudalt es elozott. Ezen az uton. Mi Ivannal es Ivanaval (hehe, ez volt a cseh no neve, komolyan) mondtuk, hogy take it easy, meg ugyis fotoznank, nem kene elozgetni, mert ugyis ott van meg 200 teherauto elottunk, a pofa aszonta, hogy imadkozott az ut elott (ez igaz, mert lattuk, mivel mi mentunk oda erte, es utkozben szedtuk fel a tobbieket), es mindenkit beajanlott Allahnak, meg kulonben is, az istenunk utan, nyugodtan higyjunk benne, legyen mar o a kovetekezo a sorban. Na, ezutan rahagytuk a dolgot, es vartuk, hogy mi lesz. Lassan kikecmeregtunk a hagobol, es jobb ut kovetekezett, csak neha szelte at egy-egy folyo, de azon a dzsipunk vidaman atevickelt. Ejjelre megerkeztunk a poros kisvarosba, Kargilba, amit mar tobbszor szetlottek, de most eppen nem. Nagy nehezen talaltunk szallast, egy iszonyatos kutyaolat 300 rupiaert. Egy koszos, am amugy viszonylag ures szobat kell elkepzelni, bordo szonyegpadloval, amit mikor lekoszosoztam, a hazigazda szolgaja el kezdett ciroksopruvel soporni. Erre akkora port kerekedett, hogy nem latszott benne az arc. Gyorsan megkoszontem, hogy eleg is lesz a takaritas. Van meg benne egy mocskos matrac, ugyanolyan paplannal - errol egy sereg koszlott csako ugrott fel, mikor kiadtak nekunk a szobat. Kerdeztem, hogy nincs kedvuk tiszta agynemut adni? Erre az volt a valasz, hogy ezek csak teveztek ott, nem aludtak. Es tenyleg, egy teve is van a szobaban meg egy mocskos hamutarto (ez mar nincs, mert kiraktam). Na, ezt foglaltuk el. A vece, mosdo kinn. Nem gondoltam, hogy annyira, amennyire, mert a mosdo a folyoson van, az eges szemelyzet nezi, hogy az ember hogyan mos fogat, a vece seggmosoreszeben van egy vodor, erre mutatott az urge, mikor kerdeztem, hogy hol a zuhany. Az nincs, de a vodorrel onthetek magamra vizet. Mondjuk ugy, hogy a vece melle allsz, es zutty. Nem latszott ez rogton, mert allandoan foglalt volt eleinte a helyiseg, el is mentem mergemben, de a fonok, beintett a szobankba egyszercsak hogy lehet menni, mert megtehette ezt. A szoba egyik fala uveg, be lehet ugyan huzni a fuggonyt, de nem teljesen, marad ott egy res, es kinn meg a recepcionak kijelolt asztal van es korulotte nagy elet reggelig. Az ajto folott res, hogy lehetoleg minden behallatsszon hozzank. Na, igy lakunk itt mi a kirakatban. De nem sokaig, remeljuk.
Ma megtudtuk, amit Marius, a svajci Korosi Csoma nem mondott nekunk, hogy hajnalban, 4,30-kor indulnak a buszok. Dzsipre nincs eselyunk, mert nem talalunk annyi embert, hogy megerje berelni. Na, meglett a jegy, koponyankent 300 rupiaert megyunk Lehbe,es insallah, du. 3-ra odaerunk.
Ma megneztuk Kargilt, ami egy nagy, havas hegyek koze ekelt kisvaros, kb. 1 ora alatt kiismerheto, ugyhogy gyalog felmasztunk Kargil fole egy Goma nevu faluba, megnezni a hegyi eletet. Iszonyat szegenyseg van, valyoghazak, nagy szakadekok, baromi rohano, bo vizu patakok, es a Suru folyo, ami a varos kozepen morajlik at. Jo volt latni ezt is, de meg jobb lesz vegre menni. Most indulunk is lassan a szallasra, mert kora hajnalban keles, es indulas a kedves kis himalajai 10 oras utra a de luxe busszal (na, kivancsi vagyok).

iskoláslányok

az igazgatónő glóbusszal 

nagymosás

 lábáztatás útban Goma felé

kisbolt Gomában

 jó magasan...