Chengdu, Szecsuán fővárosa

Egy teljes napon át zötykölődtünk a vonaton, de annyira hullák voltunk, hogy szinte egész úton aludtunk, ill. én kiolvastam A-tól Z-ig az Lp-t, már ami az utunkkal és általában Kínával kapcsolatos. Olvasgatom a Polonyi-féle Kína könyvecskét is, az elképesztő brutál történelmükről, ami tele van ármánnyal gyilkossággal és öngyilkossággal, az ellenség elől a gyerektrónörökössel magát folyóbavető főnemessel. Baromi hamar eltelt az egy nap. Tudtam volna még heverészni a ringatózó, időnként zötykölődő ágyamon. A zárt kabinba kevésbé hallatszott be az elkényeztetett egykék gátlástalan randalírozása. Meg is őrültünk volna, ha ez végig a fejünk mellett megy, mint ahogy az a hard sleeperen lenni szokott.

Esőben érkeztünk, de szerencsére elállt elég hamar. Nagy esők voltak erre, mindenhol nagy tócsák és pára. Sajna két hely, ahova menni szeretnénk, Lonshan és  Emei shan megközelíthetetlen, de reménykedünk az időjárás jobbrafordulásában. A wouderground szerint kevesebb eső várható. Holnapra az óriáspandákat terveztük be és a chengdui kolostorokat. Itt van az egyik jó költő, Tu Fu háza is, azt is jó lenne megtalálni. Régen sokat olvsatan Li Tai Po, Tu Fu és Po Csü Ji verseit, és most tessék, látni fogom egyikük házát. Ezt sem gondoltam volna.

Ma csak a belvárosban jártunk, megnéztük az óriásmaós főteret. A kedves vezető hatalmas szobra karlendítéssel köszönti a népet. A tér minden este tele van játszadozó gyerekekkel és nézelődő felnőttekkel. 8-kor beindulnak a szökőkutak és kezdődik a móka, vidámság, kacagás. Giccses zene, vízsugár, a nagyházakon fényreklámok. A szállásunkról azt írja a Lonely Planet, hogy a maga műfajában a legjobb Kínában, és tényleg van benne minden, ami egy utazónak érdekes lehet: jó kis hippi szállás sok információval, angolul beszélő staff, cserekönyvtár, ledobott ruhák gyűjteménye, teázó, bár, wifi (sajna le kell menni hozzá a recepcióhoz). Remélhetőleg holnap találkozunk Kevinnel, aki a tibeti utunkat intézi, és akkor tudjuk meg azt is, hogy mennyibe fog fájni a vonatozás Xiningen keresztül Lhasába.

Xining az a vidék, ahonnan a Dalai láma származik, és ahol utoljára akkor járt, mikor látogatóba ment Maohoz. A szecsuáni kaják a csípősségükről híresek. Eddig sikeresen magyaráztam el, hogy nekem egyáltalán ne adjanak olyat, ami csíp, úgyhogy eddig szerencsére nem tudok személyes tapasztalatokkal szolgálni a kaják gyilkos voltáról.

Olvassuk a híreket Szecsuánról, a leszakadt hidakról és az áradásról, de eddig szerencsére se itt, se útközben idefelé ilyesmivel még nem találkoztunk.